Reggeli Sajtófigyelő, 2010. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-05-19
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 05.19 . 41 szemben. Így sikerül elfogadtatni a megtévesztett közvéleménnyel a munkanélkülisegély megkurtítását, a szociális segélyek folyósításának megnehezítését, a tömeges elbocsátásokat. Ennek az eredetében ősrégi hazugságnak - a k iszolgáltatottak, a szociális áldozatok morális alacsonyrendűségük okán maguk tehetnek a szerencsétlenségükről - nálunkfelé különösen mocskos a pedigréje. Az 1980as években a posztsztálinista propaganda ugyanezt terjesztette a sztrájkoló lengyelországi mu nkásokról - nem utolsósorban az ellenforradalmi állampárt (az MSZMP) és a munkásáruló szakszervezeti bürokrácia (a SZOT) kezében tartott akkori Népszava... - , vagyis azt, hogy "a lengyelek nem szeretnek dolgozni", állítólag "nekünk kell eltartanunk őket" és í. t. A lengyelországi Szolidaritással szembeni gyűlöletkampány semmiben se különbözik a görög dolgozókkal, munkanélküliekkel, nyugdíjasokkal szembeni mostani rágalomhadjárattól (amelyben a németországi bulvársajtó játszik vezető szerepet, de amelyben b udapesti keltezésű elmeművek sem elhanyagolhatók). Más keleteurópai (posztszovjet) párhuzamok is kínálkoznak. A megszorítások, a szociális leépítés népellenes programjának levezénylése a görögországi szociáldemokráciára, a PASZOK (Panellínio Szoszialiszt iko Kiníma: Pánhellén "Összgörög" Szocialista Mozgalom) Jeórjiosz Papandreu vezette kormányára hárult, akárcsak a hasonló összetételű lengyelországi, legutóbb pedig magyarországi kormányzatra. Ámde (KeletNémetország és Csehország kivételével) az exszovjet zónában nincsenek (legalábbis egyelőre) életerős mozgalmak a szociáldemokráciától balra. Mindenesetre az antiszociális politika fölkarolása mindenütt tönkreteszi a balközép pártokat, amelyeknek nem marad semmiféle értelmes funkciójuk - és ez nem pusztán m agyarországi jelenség, világszerte tapasztaljuk. Szánalmas látvány, amikor a balközép pártok (és barátaik a sajtóban) "osztogatással" és "pazarlással" vádolják jobboldali riválisaikat, amikor valamennyien avval vannak elfoglalva, miképpen csoportosíthatnák át a jövedelmeket a munkától a tőkéhez. De arra is van példa, hogy autentikus baloldali pártok és mozgalmak hiányában sem lehetetlen az ellenállás megszerveződése. Közvetlen szomszédságunkban, Romániában - ugyancsak a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió nyomására - elképesztően brutális megszorító intézkedéseket jelentett be Traian Băsescu elnök. Nem maradtak el a tüntetések, tiltakozások, készül az általános sztrájk. Rövidesen föl kell készülnünk arra, hogy a Romániaval kapcsolatos, unásig ismert ma gyar sztereotípiákat sutba vágva, szolidárisak legyünk a túlélésükért küzdő romániai dolgozókkal. Akár még arra is, hogy tanuljunk tőlük. A romániai szakszervezetek az utóbbi másfél évtizedben harcosabbak és ezért sokkal hatékonyabbak voltak, mint magyaror szági megfelelőik (amelyekkel kapcsolatban szintén hazugságok vannak forgalomban, s a közönség egy része sajnos nem lát keresztül a legprimitívebb osztályelfogultságból fakadó előítéletes propagandán). Két azonnali, közvetlen következtetés adódik mindebbő l. Az egyik: csak nemzetközi szolidaritással, összefogással lehet szembeszállni a globális tőke példátlanul agresszív támadásával, amely a puszta megélhetésünket fenyegeti. A másik: az ellentámadásnak is nemzetközinek kell lennie, célba kell venni a pusztá n korlátozó és retrográd szerepet játszó nemzetközi pénzügyi és gazdasági intézményeket (IMF, Világbank, WTO stb.) és a kizárólag a tőkés versenyszabadságot szolgáló Európai Uniót, ezen belül mindent el kell követni az euró magyarországi (és egyéb keleteu rópai) bevezetése ellen. Egyáltalán, komolyan fontolóra kell venni az euró megszüntetését, a Lisszaboni Szerződés fölmondását és az egész Európai Uniónak - mint olyannak - az újjáalakítását, radikális újragondolását. Mert így csak az összeomlás felé tartun k, amelyet a szokványos tabuk habozás nélküli fölrúgása nélkül nem kerülhetünk el. Tamás Gáspár Miklós filozófus / Népszava vissza Újságírókat vertek meg Kézdivásárhelyen, mert magyarul beszéltek Erdélyma [ 2010. május 19. , 00:52 ] [867] Szombaton hajnali négy óra körül a Függetlenség utcában hat marosvásárhelyi fiatalt bántalmaztak zömében berecki ittas fiatalok. Nagy Botond és Benedek István, a marosvásárhelyi Népújság újságírója, Árendás István, a rádió munkatársa, a negyedik megvert személy Nemes Attila. A verésből Nagy Botond huszonhárom éves barátnőjének is jutott, őt ököllel ütötték meg.
