Reggeli Sajtófigyelő, 2010. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-04-03
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 04.03 . 21 odavándorlás. A magyarság egy része városi, azaz fogalmazhatunk úgy, hogy nagyvárosi szórványként jellemezhető, ahol arányukat tekintve kis számban élnek a többségi nemzethez viszonyítva. Ezek közé a települések közé tartozik Nagybecskerek, Nagykikinda, Pancsova és Versec. Itt a helyi magyarság beolvadása óriási ütemű. Érdemes megemlíteni Muzslyát, amely ugyan része Nagybecskerekn ek, de településszerkezetileg mégsem tartozik a városhoz, így természetszerűen itt más a helyzet. Ezt az állapotot legjobban azzal a példával lehetne jellemezni, hogy a nagybecskereki magyarság és a muzslyai magyarság létszáma megközelítőleg ugyanakkora, mégis Muzslyán évente 23 magyar osztály nyílik meg, míg Nagybecskereken megszűnés előtt áll a magyar általános iskolai oktatás. A bánsági magyar szórvány azokban a falusi környezetekben tudott a leginkább megmaradni, ahol abszolút többséget alkot. Termész etesen ezeket a jelenségeket más momentumok is befolyásolják. A széttagoltan élő bánsági magyarság népességének a csökkenése erőteljesebb, mint a tömbben. – 2002ben, a Bánságban 62 890 fő vallotta magát magyarnak, ami az összlakosság 10,20 százaléka vol t. Itt érdemes megemlíteni, hogy ez a szám 1961ben 111 937 főt tett ki, és 17 százalékos arányt jelentett a Bánságban. A bánsági magyarság létszámcsökkenését nagyban meghatározták azok a migrációs folyamatok, amelyeknek egy része csak erre a közösségre vo lt jellemző. Ez pedig a Bácskába való elvándorlás folyamata, amely a legintenzívebb a ’70es és a ’80as évek között volt. Mindenképpen meg kell említeni a Nyugatra való tömeges kivándorlást is, amely elsősorban a titói jugoszláv útlevélnek volt köszönhető . Sajnos a ’90es évek délszláv háborúit is ide kell sorolnunk, amikor sok magyar fiatal menekült Magyarországra, vagy a világ fejlettebb régióiba. Megdöbbentő, de igaz: ha a bánsági magyarságot a Délvidéken belül külön nemzeti közösségnek tekintenénk, akk or – a bácskai magyarságot követően – a második legnagyobb nemzeti közösségnek számítana. Mert még így is nagyobb a létszáma, mint a vajdasági szlovákságé (56 637 fő), illetve a vajdasági horvátoké (56 546 fő), és így tovább. A migráció mellett vannak egy éb tényezők is, amelyek kihatnak a bánsági magyarság helyzetére. – Elsőként a bánsági magyarság alulreprezentáltsága a helyi közigazgatásokban, illetve a politikai pártokban, beleértve a magyar pártokat is. Úgy fogalmaznék, hogy érdekérvényesítő erejük na gyon gyenge. Nincs egy olyan községi önkormányzat sem, ahol jelentősebben tudnák befolyásolni a helyi magyarság megmaradását. Ez a gyenge érdekérvényesítés különösen a támogatások leosztásában jelentkezik. Mondanék egy példát: míg egyes magyarországi támog atások tekintetében a Délvidék és Kárpátalja pozitív diszkriminációban részesül, addig ez a pozitív diszkrimináció már nem jelentkezik a tömb, illetve a szórványmagyarság viszonylatában. Nagy gondot okoz az értelmiség utánpótlásának hiánya is. A Magyarorsz ágon egyetemi oklevelet szerzett bánsági fiatalok ugyanis nem tudják Szerbiában honosítani oklevelüket. Ha van is bennük akarat a visszaköltözésre, ez eltántorítja őket. Ebben a kérdésben mindenképpen új megoldásokra van szükség. Nagyon fontosnak tekintem, hogy minden fejlesztésnek, legyen az oktatási, vagy gazdasági, csak akkor van hosszú távon értelme, ha az párosul a XXI. század kihívásait figyelembe vevő központilag irányított identitást megőrző programokkal. Mert mit ér a magyarság szempontjából a gazd ag vállalkozó, ha már identitása nem a magyarsághoz köti? Vagy mit ér az olyan oktatási jellegű fejlesztés, ha annak középpontjában nem a nemzeti jelleg van? Nyilvánvaló, hogy a versenyképességhez nem csak erre van szükség, de enélkül nem lesz magyar megma radás. Korábban több olyan programban vett részt itt a Bánságban, amely elősegítette az itteni magyarság megmaradását. Láte arra lehetőséget, hogy a közeljövőben további fejlesztési támogatások kerüljenek a szórványba? – Az Ön által említett programok m egvalósítása csapatmunka eredménye volt, e csapat tagjai közül én csak az egyik voltam, azt hiszem nevek említése nélkül is nagy részünk tudja, hogy kikről van szó. Természetesen örülök, hogy részt vehettem ezekben a fejlesztési programokban. Hogy a jövőbe n várhatóe további fejlesztés a Bánságban, azt nem tudom. Csak remélni merem, hogy az az építő jellegű munka, ami 2000ben elkezdődött, az elkövetkező magyarországi választásokat követően újra fog indulni, és azt is remélem, hogy ugyanazon partnerekkel fo g tovább folytatódni, akikkel már a múltban is kialakult egy jó együttműködési gyakorlat.
