Reggeli Sajtófigyelő, 2010. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-04-17
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 04.17 . 12 Ha jól értem, a romák kulturális önszerveződését fontosnak tartják, de annak elősegítésébe valamilyen módon az egyházakat is bevonnák. Nem fél attól az olvasattól, hogy a kormány a felállítandó kulturális intézményrendszer t és a közösségi kohézió célját arra akarja használni, hogy a cigányokat az egyházak felé tolja? Én ezt elég komikusnak tartanám, és azokat, akiknek ilyen problémáik lesznek, odaküldeném, hogy akkor csinálják ők. Különválasztható, hogy milyen segítséget a dok ahhoz, hogy civil közösségek – és ilyen szempontból az egyházak is civil közösségek – vállalják fel azt, hogy konkrét mentálhigiénés munkát végeznek a cigányok között, és hogy milyen értéktartalmak vannak közben átadva. Mindenki átad valami értéktartal mat, aki nem vallásos, az azt, aki vallásos, az meg azt. Nyilván senki számára nem lehet kötelezővé tenni az egyházi tartalmak átvételét, de hogyha ő az ajánlatnak ezzel a részével is él, akkor kinek van ahhoz erkölcsi vagy bármilyen joga, hogy ezt megkérd őjelezze? Térjünk kicsit vissza a válságrégiókhoz, említette hogy muszáj komplex programokat indítani. Mi lesz azokkal a térségekkel, falvakkal, ahol szinte megszűnt a közösségi közlekedés, nincsenek munkahelyek, mert annyira távol esnek a forgalmas útvon alaktól és a koncentrált, képzett munkaerőtől, hogy nem éri meg a vállalkozásoknak, vállalkozóknak önerőből fejleszteni? Hogyan lehet ezeken a helyeken növelni a települések megtartóerejét, és hogyan lehet ezt az egész rettenetes problémahalmazt, ami kiala kult, valahogy kezelni? A függést a szociális ellátástól, a pozitív példák, így az önfenntartás hiányát a közösségben, a perspektívátlanság egyre mélyebbre vésődését? Biztos nem egyik percről a másikra, de hogy csak egy konkrét példát mondjak, például mun kahelyteremtésre adott adókedvezménnyel és olyan plusz segítséggel, amit lehet regionálisan súlyozni. Nyilván lesz egy réteg, aki ezt a perspektívátlanságot olyan módon az életmódjává tette, hogy abból nem fog tudni kijönni, ők tovább fognak vegetálni azon a szinten, ahol most vegetálnak. Szerintem arra kell koncentrálnunk, hogy mindenki, akiben még van az élet akarásának egy szikrája, megkapja a lehetőséget. És ehhez természetesen hozzá fognak jönni az ösztöndíjprogramok. Terveznek valamiféle modellkísérl etet, hogy megnézzék, működike amit kitaláltak? Nekem hiányzik, hogy a probléma az összmagyar vidék problémájaként legyen kezelve. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy azt mondjuk, „Békésben várjatok, mert Borsodban kísérletezünk, és ha tíz év múlva eredm ényes lesz, akkor jövünk hozzátok is”. A dolog eljutott egy olyan szintig, ahol ha nincs kezelve, adott esetben olyan konfliktushelyzetek lesznek, amiket aztán majd rendőrségi eszközökkel kell kezelni. Egyrészt modellkísérleteket kell végezni, másrészt a problémákat országos, vidékfejlesztési szinten is kezelni kell. Van még egy harmadik dolog is szerintem, amit a legkevésbé látunk. Hogy vannak programok, amik működnek. Tehát vannak olyan helyi kezdeményezések, „mikrotörténetek”, amik jól működnek, és szer intem ezeknek az összekapcsolása, vagy ezeknek az adott esetben modellszintre való emelése nagyon lényeges. Sokkal több dolog működik ebben a világban, mint ahogy gondolnánk. Mire gondol? Vannak például cigány középvállalkozók, akik cigányoknak adnak mun kát, ez valamilyen módon működik. Vannak olyan iskolai programok, egyházi programok, amik jól működnek. Ha nem emeljük magunkkal a cigányságot, akkor mi is le fogunk csúszni. Azokat, akik emberbaráti alapon úgy gondolják, hogy valamit tenni szeretnének, és ezek nemcsak egyházi emberek, hanem szociális munkások, mentálhigiénés szakemberek, önkéntesek, valahogyan össze kell szervezni és helyzetbe kell hozni, hogy neki tudjanak menni ennek a problémának. A cigányság problémáit sokan azon a szemüvegen át nézik , hogy a kisebbség veszélyt jelent rájuk, a javaikra nézve. Milyen válaszuk van a széleskörű rendpárti elvárásokra? A mindenfajta segítőprogramok és stratégiák, amikről beszéltünk, szerintem rendteremtés nélkül nem fognak működni. A két dolgot egymáshoz t artozónak, és nem alternatívának tartom. Azt, hogy aki harmadszor követ el erőszakos bűncselekményt, életfogytiglani börtönbüntetést kapjon, szükséges jelzésnek tartom. Semmifajta
