Reggeli Sajtófigyelő, 2010. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-04-17
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 04.17 . 13 szociális helyzet nem jogosít fel arra, hogy megszegjem a törvényeket. Az se , hogyha milliárdos vagyok, meg az se, hogyha nincstelen. Biztos benne, hogy ezekben a közegekben és beszűkült élethelyzetekben a büntetőjog és a három csapás nemcsak a börtönöket fogja megtölteni, hanem valóban elrettentő erővel bír majd? Két dologról v an szó. Bármennyire fájdalmas is, világossá kell tenni, hogy hiába éhes nagyon valaki, a bűn nem a járható út. De az elrettentésnek akkor látom értelmét, ha egyébként mellette valamilyen út nyitva van a felemelkedésre. Nincs olyan elveszett helyzet, amiben az embernek ne lenne választása a jó meg a rossz megoldás között. Ahhoz kell hozzásegíteni, hogy úgy gondolja, a jót még mindig jobban megéri választanom, mint a rosszat. Ez szerintem nevelés kérdése, ehhez van szükség azokra a civil meg egyházi kezdemény ezésekre, amelyek ezt az értékrendet valamilyen módon ott megjelenítik. Mit gondol a szociális segélyezés munkához kötéséről? Ha közmunka, annak értelmesnek kell lennie, annak valóban használnia kell a közösségnek, és semmiféleképp sem lehet egy olyasfajta kötelezettség, ami kvázi büntetés. Egy kis faluban mi lehet az a köz munkalehetőség, ami nem árokgereblyézés meg seprés? Mondana egy példát? Lehetek ironikus? Az erdőirtás. Ha az illegális fakivágásokra utal, akkor tényleg elég ironikus. Komolyra fordítva a szót, bizonyos mezőgazdasági munkalehetőségekről lehet szó. És adott esetben a közmunka nemcsak a közvagyonra, a közérdekre vonatkozhat, hanem a saját porta rendbetételére is. Bevezetnéneke valamiféle szociáliskártyarendszert, azaz hogy bizonyos ellátásokat nem pénzben, hanem természetben, áruban adnak oda? A vilá g sokkal boldogabb tájain is működik a szociális kártya, ahol ez nem a megalázás eszköze, hanem bizonyos alapellátások biztosításáé. Ezt lehet egy értelmes rendszerben működtetni. Ha nem szolgál másra, mint hogy növelje az előítéleteket, megalázzon embere ket, akkor nyilván alkalmatlan, de országosan, mindenkire nézve kötelezően, tisztességes ellenőrzéssel, nem helyi lobbiérdeket szolgálva szerintem ez egy értelmes rendszer. A működtetése emberségesebb lehet, mint adott esetben a pénz odautalása, amit az uz sorás aztán megkaparint a rászorulótól. Mi a tervük az uzsora jelenségével? Hogyan törnék meg az uzsorások és a nyomorgó klienseik közti szoros egymásra utaltság ördögi körét? Célzott rendőrségi akciókkal fel kell göngyölíteni a szálait. De elvinni az eg yik uzsorást, hogy aztán jöjjön a másik, és amikor a rendőrök elmentek, adott esetben a tippadókat félholtra verik, annak semmi értelme. Ha ezekben a szétesett közösségekben vagy mellettük, elérhető közelségében lesznek olyan emberek, olyan segítő szerveze tek, vállalkozások, ahová oda lehet menni egy ilyen esetben, és ha nem is fizetik ki az összes adósságot, de segítenek konszolidálni hogy ne süllyedjen el az illető teljesen, akkor majd nem az uzsoráshoz fog odamenni. Ilyen a mikrohitelek rendszere, a sze gények bankja, szóval sokféle lehetőség van. A Máltai Szeretetszolgálat projektjeit is abszolút példamutatónak tartom. Vagy például a kártyarendszer, amikor tudom, hogy előre vásárolom meg a gázt és a villanyt, és azt beosztom. Az ilyen életvezetési tanács ok, azt hiszem, kitörést jelentenek az uzsora világából. Tehát ezeket a kísérleteket, a szegények bankját, a hitelezést, az előre fizetett villanyt, egyebeket szélesebb társadalmi alapokra helyezik?
