Reggeli Sajtófigyelő, 2010. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-04-17
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 04.17 . 11 Nincs más választásunk. Arra panaszkodni, hogy kicsi az ország, és közben lemondani az ország negyedéről, az kicsit luxus. A kulcs valóban a komplexitás, és az, hogy ez mind a vidék felzárkóztatásának a része. Azért, mert valaki roma, nem fog pluszlehetősé get kapni, de azt a lehetőséget meg kell kapnia, ami a nem romáknak megvan. De a romák munkaerőpiaci bekapcsolásának vannak speciális technikái. Másképp kapcsolhatók be, és más munkák elvégzésére alkalmasak, mint, mondjuk, a nem romák. Miben rejlik ez a másság, mik a különbségek? Ha a romák csapatban dolgoznak, sokkal nagyobb az esély, hogy maguk között is fegyelmet tartva jobb minőségű munkát végezzenek, mintha szét vannak szórva nem romák közé. Ezért érdemes találni olyan roma vállalkozókat, akik hajla ndók rá, hogy speciális programokban – gondolok például az Orbánkormány idején jól működő gátépítésekre – roma munkavállalókat válasszanak. Milyen eszközzel fogják elérni, hogy a romák legalább a népességarányuknak megfelelően vehessenek részt ezekben a munkákban? Azt tehetjük, hogy oda szervezünk munkát, és viszünk infrastruktúrát, ahol ők nagyobb tömegben élnek, ahol akkor nyilván nagyobb arányban fognak részt venni ezekben a munkákban. Hogyan kívánják orvosolni a romák krízishelyzetének etnikai okai t? Igen, ez ugye a forró pite, az etnikai jelleg. Tagadhatatlanul vannak szociokulturális különbségek egy roma közösség életmódja, gondolkodásmódja, viselkedésmódja és a nem roma közösségeké között. Tehát ez egy speciális célcsoport ilyen szempontból. Hog y ez mennyire etnikai meg mennyire szocializációs kérdés, ezt meghagynám a genetikusoknak meg a szociológusoknak. Azon kell lenni, hogy az integráció úgy tudjon megvalósulni, hogy ne kelljen feladniuk a saját identitásukat, mégse a különállás kultúráját ké pviseljék, hanem valamilyen módon integrálódjanak a magyar társadalomba. Szerintem a genetikának ehhez semmi köze. Mindenesetre amit mond, inkább hangzik vágynak, mint végiggondolt programnak. Még mindig nem értem, milyen eszközökkel szeretnék ezt megvaló sítani. A munkaerőpiacra való bekerüléshez speciális segítő programok, pedagógiai, munkaszervezési, mentális programok kellenek. A másik az oktatás, két oldalon. Olyan típusú integrált oktatásra gondolok, ahol a cigányok többségi társadalommal szembeni ellenérzése i valamilyen módon, részben az ismeretanyaggal, részben az együtt tanulással oldódnak, és fordítva, a többségi társadalomé is oldódik. Tehát azt gondolom, hogy például nagyon keveset tanulnak ma az iskolában a cigányok kultúrájáról, ami a magyar kultúra ré sze. Mondana egy konkrét intézkedést? Konkrét jövendő miniszterelnöki ígéret van arra két éve, hogy biztosítani fogjuk a cigányság kulturális autonómiáját. A művészi, kulturális életük szervezését, az ehhez való segítség megadását, a szükséges közösségi terek biztosítását. Az ilyen közösségi l ét szerintem legalább olyan fontos, mint a munkahelyteremtés. Ez társadalmi kohéziót teremt, szocializációs lehetőséget, hogy más közegekben is meg tudjanak jelenni. Egy cigány művelődési, közösségi otthonokból álló hálózatot hoznak létre? Igen. Ezt ráju k szeretnénk majd bízni, de azt gondolom, az fontos dolog, hogy ott, ahol nagy tömegben élnek cigányok, lehessenek ilyen közösségi terek, és ez nem feltétlenül egy ilyen – hogy mondjam? – mini vagy cigány művelődésiotthonhálózat, ezek lehetnek például egy házi terek is. Azt látom, hogy ami igazán működik mentálisan – én nagyon sok helyen jártam már ebben a világban – , az a cigányok esetében még mindig a vallás, és nem is feltétlenül a hagyományos egyházakra gondolok, mert a neoprotestáns kisközösségek adott esetben sokkal jobban működnek.
