Reggeli Sajtófigyelő, 2010. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-03-31
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 03.31 . 19 Kinek drukkolna ön egy esetleges Slovan – Fradi mérkőzésen? Mint ismeretes, az új párt elnöke egyik rádiónyilatkozatában azt mondta, eg y szlovák és egy magyar csapat mérkőzésén a szlovákoknak szorítana... – Vannak kifogásaim a Fradi szurkolók azon részével szemben, melyek durva megnyilvánulásokkal hívják fel magukra a figyelmet. Ugyanez tulajdonképpen elmondható a Slovan táboráról is... Én annak a generációnak a tagja vagyok, amely az alapiskolában és a középiskolában azon vitatkozott, hogy a Fradi, az Újpest, az MTK vagy esetleg a Honvéd a jobb csapat? Vagy a zene terén az Illés, az Omega vagy a Metró közül melyik a legjobb!? Nagy öröm v olt számomra, hogy Pozsonyban egy rövid időre találkozhattam az Omega tagjaival és zenélhettem is velük. Én örülök Szlovákia sikereinek, tiszteletben tartom mások nemzeti érzelmeit is, de azt kérem a más nemzetiségű demokratáktól, hogy az én nemzeti érzelm eimet is tartsák tiszteletben. A mi nemzeti színeink pedig a piros, a fehér és a zöld. vissza „Nemcsak írástudó, felkészült újságírókra is szükség van” Fevidék.ma 2010.03.31. Szilvássy József zárta a Pozsonyi Cas ino szlovákiai magyar sajtót bemutató sorozatát, amelyet még 2006ban indítottak, s amelyben az összes országos jellegű szlovákiai magyar sajtótermék bemutatkozott. Az utolsó vendég az a Szilvássy József volt, aki 1968ban lépett a sajtó kötelékébe, s az eltelt évtizedek jelentős részét az Új Szóban töltötte, de volt a Katedra és a Pravda munkatársa is. Jelenleg a Dunaszerdahelyen megjelenő Csallóköz c. regionális lap főszerkesztője, s a Népszabadság szlovákiai és csehországi tudósítója.„1968 magával hozt a a sajtószabadságot is, s egy ideig tényleg mindent megengedhettünk magunknak” – emlékezik arra az időszakra Szilvássy, de a normalizáció éveiben sok minden megváltozott. Egy novellapályázatot hoz fel példaként, amelynek bírálóbizottságában rajta kívül R ácz Olivér, Gály Iván és Bodnár Gyula ült, s egyhangúlag Bereck József Pásztorórák c. elbeszélését hozták ki győztesnek. Az írás annyira kiverte a biztosítékot a lap főszerkesztőhelyettesénél, hogy a pályázatot szinte teljesen elhallgatták. Szilvássy abba n is biztos volt, hogy mennie kell a laptól, de akkoriban az Új Szót a kultúra rovat miatt vásárolták, ahol lehetett a sorok között olvasni, s olyanok dolgoztak a rovatban, mint Bodnár Gyula, Dusza István vagy Szigeti László. Akkoriban bizony nem volt olya n színházi esemény, amelyen ne lettek volna jelen, a próbákra is rendszeresen eljártak, s Kassa és Komárom mellett Prága, Budapest és Krakkó színházaiban is mindennapos vendégek voltak. „Bár ma nem a kultúra rovatért olvassák a lapot az emberek, azért egy Duszához hasonló kulturális szakújságíróra nagyon nagy szükség lenne” – teszi hozzá. 1988ban még 90 ezer példányban jelent meg a lap, míg a vasárnapi melléklet példányszáma elérte a 145 ezret is. Szilvássy nagyon fontosnak tartja a mai munkáját is, hisz en a regionális lapok jelentősége naprólnapra nő, s magyarországi példákat említ, ahol egyes megyei napilapok olvasottabbak az országos lapoknál. A Csallóköz négy járás lakóit tájékoztatja, de meglepve említi, hogy még Királyhelmecről és Nagydarócról is v an egyegy előfizetőjük. „Nem kerülheti el a mai sajtó a bulvarizálódást, de tegye azt egészséges mértékkel, és soha nem szabad palira venni az olvasót” – említi Szilvássy, aki szerint az Új Szó hiába van látszólag monopolhelyzetben, mégis nagyon sok vetél ytárssal kell megküzdenie. Egyrészt az internetes sajtótermékek (többek között saját online oldala), de ma már a szlovák lapok is egyre több egykori olvasót szippantanak el, hiszen a szlovákiai magyarok többsége megfelelően beszél és ért szlovákul. A mai s zlovákiai közélet egyre jobban pártosodik, s ezzel az Új Szónak naponta meg kell küzdenie, s mint mondja, annak idején az akkori Magyar Polgári Párt vezetői megkeresték őt, hogy megvennék a lapot, de ezt elutasította, s ezt a döntését a mai napig nem bánta meg. A szlovákiai magyar sajtónak nemcsak írástudó, hanem felkészült újságírókra van szüksége, s a cseh országos napilapok példáját említi, melyeknek sikerült megőrizniük vezető szerepüket a bulvárlapokkal szemben. Aki ugyanis megveszi a nyomtatott változ atot, az elsősorban a háttéranyagokra kíváncsi. Szilvássy ezért elsősorban a riportokat, a mélyinterjúkat hiányolja lapjainkból is. Példaként a Népszabadságot hozza fel, ahol az Arcok c. rovat az egyik legolvasottabb, ugyanis a soksok hír mellől teljesen kiveszett maga az ember. Arra a felvetésre, hogy ma a nők olvasnak elsősorban nyomtatott sajtót, Szilvássy szerint ez egyáltalán nem baj, hiszen akkor esély van rá, hogy a gyerekek, a leendő olvasók is mielőbb újságot vesznek a kezükbe. Az elsődleges az, h ogy minőségi lapokat
