Reggeli Sajtófigyelő, 2010. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-03-31
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 03.31 . 20 adjunk a nők kezébe, amelyben nemcsak főznek és horgolnak, hanem értékes olvasnivalót is kínálnak, s szerinte mind az Új Nő, mind a Vasárnap jó példával szolgál erre. A sajtót bemutató sorozat véget ért, de Petőcz Csilla tervei szerint ősszel a regionális lapok kerülnének sorra, azzal kiegészítve, hogy magukat a régiókat is bemutatnák az érintett régió újságírói. vissza Feltámadás Hét Nap 20100331 Nem emlékszem már pontosan, hogy az első vajdasá gi magyar önszerveződés megálmodói és létrehozói az időpont megválasztásakor gondoltake a közelgő húsvétra és feltámadásra, vagy csupán a kikelet, a mindent beragyogó tavaszi megújulás lebegett a szemük előtt. A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössé gének pontosan húsz évvel ezelőtti doroszlói megalakulása mindenképpen egyfajta feltámadást jelentett a délvidéki magyarság életében. Annak a közösségnek az életében, amelyet a hosszú évtizedekig ránehezedő kisebbségi sors, a legkülönbözőbb megtorlások, me gfélemlítések és megaláztatások, beolvasztási kísérletek meglehetősen mély gödörbe taszítottak. Olyan letargiába, a teljes önfeladáshoz közeli állapotba, amelyből már szinte lehetetlen a felemelkedés. A feltámadáshoz hasonlatos tavaszi csoda mégis megt örtént ott Doroszlón. ,,Talpra álltunk és megmaradunk!'', hirdette a történelmi VMDK egyik első jelmondata - szerény véleményem szerint mindmáig a legmeggyőzőbb és legmozgósítóbb magyar politikai jelmondat itt a Délvidéken. Nem véletlen, hogy az első többp árti választáson, 1990 decemberében az érdekszervezet 31 képviselőjelöltje megkapta a magyar szavazópolgárok mintegy nyolcvan százalékának a támogatását, s 9 képviselője lett a Szerb Parlamentben... Többször leírtuk, elmondtuk már: ekkor volt leginkább egy ütt a délvidéki magyarság. S az ezt követő egykét esztendőben: az emlékezetes szabadkai kongresszuson például, ahol a sportcsarnokban csaknem ötezer ember hallgatta Tőkés László lélekig hatoló szavait, Pozsgay Imre és a többi rangos vendég, meg az érdekvé delmi szervezet vezetőinek lelkesítő beszédét... Nem véletlenül írta nagy írónk, a VMDK tiszteletbeli elnöke, Herceg János: ,,Most már elmondhatjuk: együtt vagyunk, egyet akarunk, szabadságot és egyenjogúságot minden magyarnak itt a DunaTisza közén és a termékeny bánáti rónán... Az összefogott, szervezett magyarság magától értetődő természetességgel küzdhet, hogy iskola és templom vele együtt magyar maradhasson. Bíznunk kell abban is, hogy rajtunk van a világ szeme, s többé nem hagy bennünket erőszakos an elnyomni.'' A történelmi VMDK alapítói már jóval az alakuló közgyűlés előtt, még 1990 elején hatalmas - egyáltalán nem kockázatmentes - munkába fogtak: kezdeményezéssel fordultak az illetékesekhez, hogy ,,a magyarok Vajdaságban visszakapják gimnáziu maikat Szabadkán, Zentán, Becsén, Újvidéken, Zrenjaninban, Zomborban és Topolyán, a szakiskolákban pedig, ahol ezt a körülmények, az anyagiak és a káderbeli lehetőségek megengedik, a reális szükségleteknek megfelelően szervezzék meg a teljes anyanyelvű okt atást'', később nagy hatású felhívást intéztek a vajdasági magyar szülőkhöz, hogy ,,magyar iskolába adják gyermekeiket, követeljék, hogy ahol nincs, ott nyissanak magyar iskolát'', levelet küldtek a Vajdasági és Szerb Tudományos és Művészeti Akadémiának, a melyben kezdeményezik, hogy nemzetközi és hazai szakértőkből állítsanak össze egy bizottságot, amely egyebek között kivizsgálja a második világháború végén az ártatlan vajdasági magyarok ellen elkövetett megtorlásokat, a tömeges magyarirtások helyszínein e lkezdtek megemlékezni az áldozatokról, aláírásokat gyűjtöttek a szabadkai Népszínház eredeti funkciójának visszaállításáért - a petíciót több mint húszezren írták alá! Nem véletlen az sem, hogy az érdekvédelmi szervezetre minden oldalról - elsősorban a szerb nyelvű sajtóban - össztűz zúdult. Szerbia egységét, a szerb nép jogait és nyugalmát féltették tőle. Többek között olyanok próbálták betiltatni, mint a hírhedt Radoman Božović, Milošević vajdasági helytartója, vagy a nem kevésbé hírhedt Mihalj Kertes ... A magyar nyelvű tájékoztatási eszközök egy részére inkább a hűvös távolságtartás, az óvatos kivárás, ,,elkötelezetlenség'' volt a jellemző. A korabeli sajtót böngészve, a húsz évvel ezelőtti történéseket felelevenítve megállapítható: bizony nem vol t egyszerű dolog, csöppet sem volt kockázatmentes akkor VMDKalapítónak, VMDKs vezetőnek lenni. Különösen az emlékezetes magyarkanizsai kongresszuson nem, ahol a délvidéki magyarság autonómiakoncepcióját fogadtuk el, s ahol az utakon, utcákon géppisztolyo s rohamrendőrök járőröztek, a helyszín felett pedig katonai helikopter körözött - nyilván a nyugalmunkat biztosítandó. Azóta bizony sok víz lefolyt a Dunán és a Tiszán, tengernyi dolog történt velünk, a történelmi VMDK alig néhány évvel a megalakulása után szétesett - az már egy egészen más történet, hogy miért és hogyan... Az alapítók egy kivételével még itt vannak közöttünk, ki az egyik, ki a másik pártban, ki meg párton kívül. E jeles évfordulón megérdemlik tán, hogy idejegyzzük a nevüket: Ágoston An drás, Beszédes István, Boldizsár János, Csorba Béla,
