Reggeli Sajtófigyelő, 2010. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-03-23
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 03.23 . 39 Kétnapos rendezvényre látta vendégül a Magyar Újságírók Országos Szövetsége az anyaorszá gon kívüli sajtó képviselőit március 19én és 20án, a MÚOSZ budapesti székházában, amelynek keretében, a meghívott lapok bemutatkozásán és a nekik szánt sajátos témakörök megbeszélésén kívül sor került fotókiállításra, filmvetítésre, kicsik táncházára, ir odalmi estre is. A rendezvényt Eötvös Pál, a MÚOSZ elnöke köszöntötte, Gémesi Ferenc nemzetpolitikai szakállamtitkár megnyitó beszédében pedig a határon túli, tehát anyaországon kívüli médiában tapasztalható tartalmi, szerkezeti változásokról beszélt, amel yekről szerinte keveset tudnak Magyarországon. Az eltelt húsz évben a külhoni magyar sajtó felszabadult egyrészt a direkt politikai beavatkozástól, másrészt a tartalmi kényszer alól is. Értékelte a gyors hírátvételt, és kifejtette, hogy sokszor a magyarors zági politikusok előbb a határon túli médiában mondatják el üzeneteiket, amelyek ezt követően kerülnek vissza a magyarországi sajtóba. Hasonló megmérettetési, helytállási gondokat fogalmaztak meg a rendezvényen jelen lévő, kisebbségi sorsban megjelenő lap ok képviselői: Felvidékről az Új Szó és a Parameter.sk portál, Szlovéniából a Népújság, Vajdaságból a Magyar Szó és a Híd, Kárpátaljáról a Kárpáti Igaz Szó és a Kárpátinfo.net, Erdélyből pedig a Brassói Lapok, Szabadság, Új Magyar Szó és a Korunk. Az által ános gazdasági válság megbélyegezte hasonló problémákkal azonban minden vidék sajtóterméke más pozícióból kényszerül szembenézni. Egyrészt különböznek a tulajdonosi struktúrák, másrészt teljesen eltérő az adott térség állami viszonyulása, hozzájárulása a k isebbségi (kultúrát is képviselő) sajtótermékekhez. Szlovákiában évente körülbelül egymillió eurót szánnak a kisebbségi kultúra támogatására, amelynek egy részére a magyar sajtó is sikerrel pályázhat, Szlovéniában pedig az állam vállalja magára például a k isebbségi média fenntartását, amely ilyen formában nem is lehet magántulajdonban. A MÚRE elnöke, Ambrus Attila a Nyomott sajtó című felszólalásában tért ki a romániai magyar sajtó elé állított fő akadályokra – így a törvényes szabályozásokra, a nyereség el maradása esetén is kötelező adózásra, a terjesztés szabadságának elégtelenségére, a terjesztési támogatás rendszerének hiányára. Barak László, a szlovákiai Parameter főszerkesztője szerint egy kisebbség hagyományait a sajtó révén is megőrizheti, az államna k pedig kötelessége ezt támogatni. vissza Őszinte párbeszédet Székelyföld státusáról! Szabadság 2010. március 23. Olvasta 111 felhasználó. Székelyföld státusának kérdését ki kellene szabadítani a propagandisták karmai közül, és őszinte párbeszéd témájává kellene tenni – állapítja meg hétfői kommentárjában az Adevărul. A bukaresti napilap azzal kapcsolatosan közölt cikket, hogy a hétvégén Maroshévízen a Hargita, Kovászna és Maros megyei románok magyarellenes gyűlésen v ettek részt. Az eseménnyel kapcsolatban a lap kommentárt is közöl, amelynek szerzője figyelemre méltónak tartja, hogy az „ifjú titán” Ponta Vadim Tudor oldalán hangoztatta dörgedelmes véleményét, mintha megtanulta volna Ion Iliescu volt szociáldemokrata ál lamfőtől, mikor és hogyan kell hasznot húzni a PRM vezetőjének személyéből. A kommentátor megállapítja: húsz esztendő telt el a véres marosvásárhelyi események óta, de a román és a magyar közösség továbbra is az egykori előítéletek foglya. Emlékeztet arra a sokszor hangoztatott legendára, miszerint a román nem kap kenyeret a boltban a magyarok által többségben lakott Székelyföldön. Ugyanakkor a székelyeket is hibáztatja, akik – mint írja – a hatóságokat inkább megszállóknak tekintik, semmint partnernek. A románok továbbra is gyanakodva nézik a magyarokat, utóbbiak viszont önkéntes elszigeteltségükben tetszelegnek, ami komplexusokat gerjeszt. Victor Ponta azt mondta a hétvégi nagygyűlésen, hogy „Székelyföld nem létezik” – emlékeztet a szerző, aki ezzel szem ben azt vallja, hogy ez a régió nagyon is létezik, megvannak a maga sajátosságai, mint ahogy Moldvának, Máramarosnak vagy a Bánságnak is. „Megérie vajon veszni hagyni Románia európai modell szerinti közigazgatási reformját csak azért, mert képtelenek vagy unk méltányos státust adni Székelyföldnek?” – teszi fel a kérdést. Úgy véli: ezt a kérdést ki kellene szabadítani a propagandisták karmai közül, és őszinte párbeszéd témájává kellene tenni. Ennek eredményeként mindkét fél engedne valamit álláspontjából – véli a szerző, aki szerint ez közös érdek lenne, azt szolgálná, hogy a székelyek és a románok egyaránt otthon érezzék magukat Székelyföldön. vissza
