Reggeli Sajtófigyelő, 2010. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-03-23
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 03.23 . 40 Kijelentő mondat, mint államnév: Moldova Köztársaság Szabadság 2010. március 23. Olvasta 87 felhasználó. ASZTALOS LAJOS A romániai magyar sajtóban már 1965 előtt feltűnt egyegy bosszantó, magyartalan államnév, mint például Bulgária Népköztársaság. E téren nálunk is hamarosan változás történt: 1965ben az új pártvezér az a lkotmány módosításával az állam nevét is megváltoztatta. Az indok: abban nem a nép, hanem az ország teljes nevének benne kell lennie. Talán megtetszett neki a bolgár (Národná Republiká Blgárijá – a nem latin betűvel írt neveket kiejtés szerint írjuk) vagy még inkább a jugoszláv állam (Szocijáliszticská Federátivná Republiká Jugoszlávijá) hivatalos neve. A határozat nyomán megszületett az új név. Ezzel alapjában véve nem lett volna baj, ha tükörfordítását, a Románia Szocialista Köztársaságot nem kényszeríti k nyelvünkre. Elsősorban újságíróinkra. Fittyet hányva a magyar nyelv sajátosságainak, annak, hogy szabályai szerint az állam nevét vagy a nép és az államforma (pl. Dán Királyság, Finn Köztársaság stb.) vagy az ország i képzős és az államforma nevéből alk otják (pl. Kambodzsa+i Királyság, Szudán+i Köztársaság, Moldova+i Köztársaság stb.). Kevesen törődtek azzal, hogy a kiötölt Románia Szocialista Köztársaság magyarul tulajdonképpen nem név, hanem kijelentő mondat. Amely szerint Románia nem királyság, nem k öztársaság, nem népköztársaság, hanem... Nyelvészeink minden igyekezete ellenére a torzszülött életben maradt, sőt, példaként a Szabó T. Attila által akkoriban szerkesztett Helyesírási tájékoztatóba is bele kellett iktatni (Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1 969., 324.). Bár tudatában voltam a rendszer ellenmondást nem tűrő sajátosságával, mégis papírra vetettem e név helytelenségéről, mi több, tarthatatlanságáról egy kisebb anyagot, amelyet be is vittem az akkori kolozsvári napilapnak, az Igazságnak. „Termés zetesen” nem látott napvilágot. A főszerkesztő, akitől végül megkérdeztem miért, udvariasan megmagyarázta: nem lehet közölni. Ebben kimondatlanul is benne volt, hogy széllel szemben nem lehet..., sőt, nem is ajánlatos. A torzszülött, hála a parancsuralmi rendszernek, zavartalanul élte magyar nyelvbeli életét. Sőt, szaporodni kezdett. Előbb a napisajtóban, folyóiratokban, majd könyvekben is megjelentek az olyan államnevek, amelyekben vagy az ország nevéhez hozzácsapták az államforma nevét, vagy a nép+ország névhez odatették az államforma nevét. Így „született meg” a Jugoszlávia Szocialista Szövetségi Köztársaság mellett az Argentína Köztársaság, Ausztria Köztársaság, Kuba Köztársaság, Belgium Királyság, Dánia Királyság, illetőleg a Finnország Köztársaság, Tö rökország Köztársaság, Olaszország Köztársaság stb. „Gyöngyszemei” a nyelv szabályaival mit sem törődő újság- és könyvírásnak. Annál bosszantóbb, hogy a parancsuralmi rendszer bukása után a romániai magyar tömegtájékoztatásban, a történelem szemétládájába n eltűnt Románia Szocialista Köztársaság helyett ennek ikertestvére, Moldova Köztársaság ma is kitartóan felfelbukkan (pl. Szabadság, 2010.III.17., 5.). Kétségtelen, hogy egyes népeknek a mienktől eltérő szerkezetű – indogermán – nyelvében használatos, k ijelentő mondatos nevek is hatnak egyes szerzőkre. Esetünkben a román Republica Moldova. Ez a fajta név a délszláv és más szláv nyelvekre is jellemző. Mint például a lengyel Polska Rzeczpospolita ’Lengyelország köztársaság’. Magyarul Lengyel Köztársaság, a z említett, de a kommunizmus bukása után eltűnt bolgár Národná Republiká Blgárijá, a délszláv háború után eltűnt szerb – horvát Szocijáliszticská Federativná Republiká Jugoszlávijá stb. Ezeket a francia, az angol, a spanyol stb. nyelv, minthogy a kijelentő m ondatos változat számukra sem helyes, birtokos szerkezettel veszi át: République ... du ..., ... Republic ... of ..., Republica ... de ... (’...nak a ... köztársasága’). Nyelvünk azonban más, finnugor szerkezetű. Ne kényszerítsük hát rá az efféle idegen m egoldásokat. Ideje lenne tehát fölhagynunk a románból átvett tükörfordításokkal, a nyelvünk szellemétől idegen szerkezetű nevek használatával. vissza
