Reggeli Sajtófigyelő, 2010. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-03-23
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 03.23 . 32 hangoztatta magyarellenes nézeteit, azt állítva, hogy Székelyföld egyszerűen "nem létezik". Az Adevarul mindazonáltal megrója az erdélyi magyarokat is, amiért - mint írja - hajlamosak e lkülönülni a románoktól, akiket inkább megszállóknak, mintsem partnereknek tekintenek. Mindkét közösség - a magyar is, a román is - az előítéletek fogságában él - hangoztatja végül a bukaresti lap. Népszavainformáció vissza Bibó, az európai Nszv 20100323 Fiataloknak tartottam előadást Bibó István demokrácia felfogásáról. A végén feltették a kérdést: kire szavazna most Bibó István? Természetesen kitértem a képtelenségnek tűnő válasz elől. Ki lenne elég merész és elég osto ba ahhoz, hogy egy harmincegy éve halott gondolkodó helyett válaszoljon? Nem csak azért tűnt lehetetlennek, mert művei a maitól teljesen eltérő helyzetben keletkeztek, hanem azért is, mert ha valamilyen csoda folytán százévesen köztünk maradt volna, akkor se tudhatnánk, hogyan ítéli meg a jelent. A provokatívnak szánt kérdés bennem új kéréssorokat indított. Vajon végérvényesen lezárulte az a múlt, amelyben Bibó István élt? A hősök, általában porosodó képtárában vane helye? Tényleg csak arra szolgálnak í rásai, hogy ha más nem jut eszünkbe, a szövegkörnyezetből kiragadott aforizmákat idézzünk tőle? Ilyen sorsra jutott, például a legtöbbször ismételt "demokrata az, aki nem fél". Ilyen formában Bibó gondolkodásától teljesen idegen patetikus közhelynek hat. Az eredeti mondat arról szól, hogy a szabadságszerető ember (azaz a demokrata) nem fél képzelt veszélyektől, amelyek éppen a hisztéria által felidézve válhatnak valóságossá. Micsoda különbség! Ha nem is vállalkozom arra, hogy Bibó István helyett választás i tanácsokat adjak, hasznosnak vélem emlékeztetni a demokráciáról írott, maradandó és ezért ma is hasznos gondolatait. A demokráciát a nyugati civilizáció eredményének tekintette: minél nyugatibb, annál civilizáltabb - jellemezte. Ugyanakkor a "az emberi lélek elidegeníthetetlen méltóságának keresztény gondolat"- körébe sorolta, összekapcsolva a civilizációt és a kereszténységet. Ebből a kiindulópontból jut el két fontos következtetéshez. Az első, hogy a demokrácia szerves fejlődés következménye: egyrészt a rendiségben kialakuló önkormányzatokban, másrészt a protestáns egyházakban bevezetett presbiteri szervezetben találni magjait. Ezekből jött létre intézményi szinten az egymástól függetlenedő egyházi és világi hatalom, az egyén szintjén pedig a polgár, ak i "műgonddal alkotó ember". Bibó nem titkolja, hogy ezt, a NyugatEurópában kialakult rendszert tartja élhetőnek és Magyarország számára kívánatosnak. A szerves fejlődés azonban nálunk megakadt, félperifériára kerültünk és ott is maradtunk. Fejlődésünket évszázadok óta hátráltatja a megbomlott egyensúly, a politikai hisztéria, az üres romantika és a túlméretezett félelem. Ha ezt végiggondoljuk megkockáztathatjuk a következtetést: Bibó Magyarország történelmét egyfajta civilizációs spirálként látja. Civili zációs kísérleteink hol felgyorsulnak és közeledünk a célnak tekintett NyugatEurópához, hol lelassulnak, és célt tévesztünk. Ez a megállapítás ma is megszívlelhető. Érdemes meditálni azon, amit Bibó a forradalmakról ír. Szerinte minden népnek szüksége va n egyfajta "alapvető felkelésre", olyan történelmi eseményre, amelyben megtapasztalja erejét és megtanulja a hatalomgyakorlás technikáját. Így, a forradalmat pozitívnak, úgyszólván nélkülözhetetlennek tekinti. Magyarországon azonban a forradalmak félbe ma radnak, ez pedig elkeseredett reakciókat és visszafejlődést vált ki. A felülről jövő, forradalommal felérő reformokkal sem jártunk jobban; Mátyás király és II. József kísérleteit a nemesség ellenállása hiúsította meg, a második világháború utáni társadalmi fejlődést a szovjet megszállók által ránk erőszakolt módszerek lehetetlenítették el. Akik 1956. történetét csak felmenőik elbeszéléseiből, vagy tankönyvekből ismerik, hajlamosak Bibó szerepét túlértékelni. Kevesen tudják, hogy államminisztersége huszonné gy óráig tartott. Bibó István igazi szerepe a forradalom leverése után kezdődött: ő volt és maradt '56. legkülönb értelmezője. Szerinte a többségében nem
