Reggeli Sajtófigyelő, 2010. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-03-23
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 03.23 . 14 – A háttérben szerencsé re van más is. Az Európai Bizottság jogszolgálata nagyon elítélő véleményt alkotott a nyelvtörvényről. Számos nyugati ország is egyértelműen Szlovákia tudtára hozta, hogy ezt így folytatni nem lehet. A közvéleménykutatások szerint nem várható jelentős vá ltozás a parlamenti választások után sem... – Én világéletemben optimista voltam, sosem ismertem olyan reménytelen helyzetet, melyből nincs valamilyen kiút. Viszont az optimizmusnak józansággal is kell párosulnia. Ismerni kell azokat a határokat, melyeket egy társadalom már nem léphet túl. Ha valaki nem tud érvényesülni a szülőföldjén, az mit remélhet? – Tulajdonképpen egy harapófogóban vagyunk. Egyik oldalról szorítanak a szociális gondok, a másik oldalon meg a nemzeti azonosságtudatunkkal szembeni megny ilvánulások. Érdemes viszont arra gondolnunk, hogy az elmúlt kilencven évben vajon volte olyan magyar elképzelés, mely ezt az áldatlan helyzetet megpróbálta volna hatékonyan megváltoztatni? A két világháború közötti visszacsatolásra is csak úgy tekinthetü nk, hog y 1945ben megint mindent a nulláról kezdtünk. Az 194548as időszak sem mérvadó, mert abban a sajátos helyzetben a magyar politikának nem volt semmilye eszköze. 1949től egészen 1990ig semmilyen magyar elképzelés nem volt, illetve ha volt, az arról szólt , hogy Magyarországnak semmi köze a határon túl élő nemzetrészekhez, mert azok az adott ország szocialista nemzetének a tagjai. 1990 után az Antallkormány próbálta megfogalmazni a nemzetpolitikát, de megvalósítani már nem tudta. Az 1994 – 1998as időszakban sem volt semmi érdemleges a félresikerült magyar – szlovák alapszerződésen kívül, melyet azonban nem úgy kötöttek meg, ahogy egyébként azt meg lehetett volna. Volt ugyan egy kényszer a nagyhatalmak irányából erre, de arról nem szóltak, hogy abban minek kell lennie. 1998 – 2002 között volt egy aktív magyar nemzetpolitika, amely viszont túl rövid volt ahhoz, hogy stabilizálódó hatást váltson ki. 2002től a napjainkig pedig csak zavaros nemzetpolitikai elképzelések születnek, az egyik a másikat kioltja... A szlo vákok mindig a magyarokat vádolják azzal, hogy nacionalista zászlólengető nemzet. Most pedig ők hoztak egy hazafiassági törvényt. – Már korábban is született egy olyan törvény, amely szerint más állam himnusza csak akkor játszható le, ha annak jelen van a hivatalos képviselője is. Teljesen nyilvánvaló, hogy ezt általában nem tartjuk be. De ha „összerakjuk" az elmúlt 10 – 15 év törvényeit, akkor kiderül, mindent tiltani akarnak, ami nem szlovák. Meddig mehet el Szlovákia, és mikor mondja majd Európa, hogy itt a határ? – Tudatosítanunk kell, hogy amíg sem a felvidéki magyarok, sem a hivatalban lévő magyarországi kormány nem mondják azt, hogy elég volt, addig ezt senki más nem fogja kimondani helyettünk. vissza Államnyelvanyanyel v: ne a politika, a szakma dolgozzon! Felvidék.ma 2010.03.22. Szlovákiában sajnos gyakran tapasztaljuk, hogy olyasmiből is nemzetiségi feszültség szítható, aminek nem sok köze van két nép viszonyához, egymás iránt táplált fenntartásaihoz. „Civi lben” tanárember is vagyok, szívesen szólok hát hozzá ahhoz a vitához, amelyet Sólyom László magyar köztársasági elnök azon szavai váltottak ki, hogy a határon túli magyarok akkor tudják jól elsajátítani országuk többségi vagy államnyelvét, ha azt az idege n nyelvek módszertana szerint tanulják az iskolában. Ez a gondolat nem talált megértésre, elsősorban Robert Fico szlovák miniszterelnök reagálása volt nagyon hektikus, azt is mondhatnám, hisztérikus. Engem nagyon meglepett, mert vagy annyira képzetlen a mi niszterelnök ebben a kérdésben, hogy nem tudja: ez esetben szakmai megközelítésről volt szó, nem politikairól, vagy szándékosan félreértelmezte a hallottakat. Én ugyanis úgy értettem Sólyom László elnök úr szavait, hogy egy másik nyelvet úgy lehet tökélete sen elsajátítani, ha valóban egészen kis korától úgy tanulja az ember, mint idegen nyelvet. Minden embernek csak egy anyanyelve van, véleményem szerint több nem is lehet. A mi anyanyelvünk a magyar nyelv. Örülök is neki, hogy ez az anyanyelvem. E mellett a zonban mindig arra ösztökéltek engem, és én is arra ösztökélek a környezetemben mindenkit, hogy minél több idegen nyelvet is sajátítsak, sajátítsunk el. Elsősorban természetesen a többségi nyelvet, a szlovákot, az állam nyelvét akarjuk jól megtanulni, mert ez érdekünk, és nagyon fontos, hogy egy szláv nyelvet jól ismerjünk, hiszen több tízmillió emberrel tudunk értekezni, ha a szlovák nyelvet elsajátítjuk. Mindenkinek érdeke tehát, hogy ezt a nyelvet megtanulja. A kérdés csak az, hogyan érhető el az az opti mális állapot, hogy valóban a legkönnyebb, a leggyorsabb és leghatékonyabb módon tudják a gyerekek elsajátítani ezt a nyelvet, és ne rójon rájuk olyan iszonyú nagy terhet ez a nyelvtanulás, hogy más tantárgyakban lemaradjanak.
