Reggeli Sajtófigyelő, 2010. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-03-17
MeH Nemzetpolit ikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 09.18 . 29 Nyelvészet, nyelvelés Új Szó 2010. március 17. szerda, 07:55 | Lovász AttilaElőször jogászkodjunk: a nyelv tanításának módszertana nem lehet semmilyen állam semmiféle belügye. A nyelv tanításának milyenségét taglaló nyilatkozat ezáltal nem lehet sem „belügyekbe va ló beavatkozás”, sem valamely állam „súlyos megsértése”. Aki ezt nem tudja, ez idő tájt miniszterelnök. És a jogtudományok docense. Másodjára diplomatáskodjunk: a kilencvenes években két tanító néni megpróbált valamit kezdeni a szlovák nyelv tanításával a z alsó tagozaton. Legalább négy évbe került, míg a kompetens elvtársak egyáltalán módszerként elfogadták. Nem tudom, jóe a Bóna – Szkabela módszer, de hogy bevezetésekor mindenféle ostobaságra jutott állami pénz, erre meg nem nagyon, arra még emlékszünk. A módszer lényege, hogy a szlovákot IDEGEN nyelvként kezelte, így vált állítólag sikeressé. Aki ezt 2010ben minden apropó nélkül felfedezte s diplomatikusnak nem mondható módon közölte, ez idő tájt államfő. És a jogtudományok professzora. Most pedig a magya rázat: Sólyom nem meggondolt gondolatai, Fico pubertálisan hisztériás kirohanásai szóra sem érdemesek, de, sajnos, meghatározzák a közbeszédet. Az elébb és a továbbiakban leírtak nem nekik szólnak – úgysem értenék – , hanem azon olvasóinknak, akiknek néha m uníciót kell adni, hogy mindennapjaikban legyenek érveik, ha fontos dolgok végzése közben valaki hülyeségekkel traktálná őket. A magyar nyelv és a szlovák nyelv roppantul eltérőek, noha szomszédosak. Az interakciók mértéke lényegesen kisebb hát, mint a sok kal közelebbi cseh, ruszin vagy ukrán nyelvekkel, mégis van. Az viszont biztos, hogy nem rokon nyelvek. Ha a magyar ajkú gyermek szlovákul tanul, az idegen nyelv tanulása. Ha szlovákul könnyebben tanulhat meg, mint szuahéli nyelven, az feltehetően azért va n, mert a szlovákkal nap mint nap találkozik, tehát környezetében tanulhatja a nyelvet. De mindez nem teszi nem idegen nyelvvé, ahol az IDEGEN nem a xenofóbiát megalapozó ismeretlent, hanem a nem rokon, megtanulandó ismeretlent jelenti. E sorok írója totál is kétnyelvűként csak felnőtt korában jutott ahhoz a tudáshoz, amely által megértette, hogy a szlovákot ugyanúgy módszertanilag átgondoltan, alapvetően beszédkészségre és a beszéd bátorságára buzdítóan kell oktatni, mint az angolt, a németet vagy a burundi t. Ha ez nem sikerül, az ember fiában kialakul egy gát, amelynek köszönhetően majd NEM MER az adott nyelven megszólalni. Ha tehát a Szlovákiában élő magyar ajkú gyermek kiválóan megtanulja a szlovák nyelvet, azon folyékonyan beszél, ír, netán tanul, publik ál, az ugyanolyan teljesítmény, mintha szlovák társa ugyanezt angolul vagy németül teszi. S mindez független attól, hogy mit gondol erről az éppen aktuális politikai vezér. Őmár nem lesz, nyelvek még lesznek. Ha a szlovák közélet jelentős képviselője a szl ovák nyelvet didaktikai és metodológiai szempontbólMÁSnyelvként jelöli meg, akkor nem a nyelvtanulás, nyelvtanítás mellett kardoskodik, hanem a NYELVCSERE, politikai szótárban az ELNEMZETLENÍTÉS politikáját gyakorolja. Amit demokratikus közegben nem illik, tessék ezt a docensi habilitáció mellett önszorgalomból elsajátítani. Ami pedig nyelvelő (nem nyelvészkedő) jogképzett politikusaink komoly feladatait illeti, sorolnánk pár megoldandó problémát: a társadalom jogtudata a béka alfele alatt található, a hatá lyos büntető kódexek nem illeszkednek a 21. századba, hatalmas igazságtalanságérzetet keltve így az emberekben, a polgári kódexek rettentően bonyolultak, áttekinthetetlenek, a munkajog lassan a munkától is megvéd, a családjog kiszolgáltatott embereken képt elen segíteni, másokat meg a szó legszorosabb értelmében molesztál, a gazdasági jog hézagai szabad rablást engednek (megfelelő pozíciókban, persze). S van még többtucatnyi baj, de két jogképzett politikusnak ennyi is több életmű nagyságú munka lehetne. A n yelvtanárok munkájába ne kibiceljenek bele, inkább fizessék meg őket. Akkor talán néhány lurkóval több fog nyelveket beszélni, köztük pl. a szlovákot. (Azt már csak megalapozott szakvéleményként, de heccből tesszük hozzá: a legnemzetibb koalíciós partner i s inkább Bóna – Szkabela módszerrel tanulhatna, hátha megtanulná végre az anyanyelvét.) vissza Szlovákiai Magyarok Kerekasztala: sok a megoldásra váró probléma Új Szó, 2010. március 17. szerda, 09:51 | Bár a szlovák külü gyminisztérium az Európa Tanács legutóbbi kisebbségi jelentése nyomán Budapestet kritizálta, nálunk a szórványban élő kisebbségek helyzete rosszabb, mint Magyarországon. ASzlovákiai Magyarok
