Reggeli Sajtófigyelő, 2010. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-03-02
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 03.02 . 12 A magyarság volt az élete Kárpátalja 20100302 Fodó Sándor emblematikus figurája a kárpátaljai magyar közéletnek, szoktuk mondogatni, ha szóba kerül a neve, merthogy alakja megkerülhetetlen, amikor az utóbbi 3040 év történése iről esik szó. Ritkábban kerül szóba, hogy egy olyan korban élt s tudott tenni helyettünk is, amikor hiteles személyiségnek, embernek maradni is nehéz volt. Hetvenéves lenne ma, ha öt évvel ezelőtt váratlanul el nem ragadja közülünk a halál. A krónikák fe ljegyzik, hogy 1940. február 26án született Visken, s a felsőTiszavidéki községben végezte középiskolai tanulmányait is. Amikor eljött az ideje, a szovjet hadiflottánál szolgált, majd nyelvészetet tanult az észtországi tartui egyetemen, ahol 1967ben sz erzett diplomát. Hazatérve az Ungvári Állami Egyetem magyar tanszékének a tanára lett egy olyan korban, amikor a tudományos munka feltételei siralmasak voltak, a nevelőmunka hivatalos célja pedig a szovjet embertípus kitenyésztése volt. Ebben a környezet ben kísérelte meg magyar szellemben nevelni diákjait, s cselekvésre ösztönözni a diktatúra súlya alatt magába roskadó magyar értelmiséget. Fékezhetetlen tenni akarásának és hitének egyik látványos eredménye volt az az 1972ben megfogalmazott s több száz al áírással alátámasztott beadvány, amelyet a Szovjetunió legfelsőbb pártvezetéséhez juttattak el eszmetársaival együtt a kárpátaljai magyar közösség jogainak védelmében. Tevékenységének persze következményei voltak: eltávolították az egyetemről, évekig nem taníthatott, alkalmi munkákból tartotta el magát. Csak a hetvenes évek második felében, a politikai légkör enyhülésével térhetett vissza az egyetemre, hogy a fenyítés ellenére ott folytassa munkáját, ahol abbahagyta: igyekezett ébren tartani a halványuló magyarságtudatot az értelmiség egy újabb nemzedékében. A nyolcvanas évek második felében, kihasználva a szovjetrendszer szorításának azulását, céljául tűzte ki, hogy szervezeti kereteket teremtsen a kárpátaljai magyarság érdekvédelmének. Kezdeményezésére és közreműködésével alakult meg 1989 februárjában a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ), amelynek első elnökévé választották. Ebben a minőségében elévülhetetlen érdemeket szerzett a helyi magyarság kulturális életének felpezsdítésében, a mag yar oktatási rendszer kiteljesítésében és az oktatás minőségének javításában, a nemzetiségi alapon szerveződő civil kezdeményezéseknek a mindenkori hatalom általi elfogadtatásában és megerősítésében. A nyolcvanaskilencvenes évek fordulóján, a rendszervált ás forgatagában küldetésének tekintette az 1944es sztálinista megtorlások áldozatainak rehabilitálását. Szellemiségére és munkabírására jellemző, hogy 1992 és 1997 között a Kárpátaljai Református Egyházkerület főgondnoki tisztségét is betöltötte, nagyban hozzájárulva az elnyomás alól szabaduló egyház megújulásához. Fodó Sándor egy olyan korszakban irányította a kárpátaljai magyarság érdekvédelmét, amikor a leköszönő diktatórikus rendszer örökségétől szabadulva, az új demokratikus elveket meghonosítva kel let helytállni magyarságunk, kultúránk, értékeink védelmében. S bár a kilencvenes évek kataklizmái a kárpátaljai magyar közösséget is megviselték, Fodó Sándor elkötelezettségét és érdemeit azóta sem vonta kétségbe senki. A hozzá hasonló emberek - bár megte hetnék - általában nem írnak örökérvényű tudományos munkákat, s szobrot, emléktáblát is csak akkor állítanak nekik, ha a politikai érdek éppen úgy kívánja. Viszont máig emberek ezrei emlékeznek a hangjára, s arra, amit sugallt, ami élete értelme volt: tenn i a magyarságért minden körülmények között. Hét hosszú, sorsfordító éven keresztül állt a KMKSZ élén. 1996tól 2005. május 11én, 65 éves korában váratlanul bekövetkezett haláláig a szövetség tiszteletbeli elnöke volt. Szülőfalujában helyezték örök nyuga lomra, ahol síremlékéről soha nem hiányoznak a tisztelői által elhelyezett koszorúk és virágok. vissza Ne hagyjuk elveszni kincseinket! Kárpátalja 20100302
