Reggeli Sajtófigyelő, 2010. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-02-10
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Regge li Sajtófókusz 20 10 . 02.10 . 39 nem képe s ilyen dimenziókban gondolkodni. Ezt mutatja a mostani döntése is, hiszen a pártelnöki posztját két kézzel tartja. Mert milyen jövője lehet? Az SNS az unióban látná a helyét, de ott épp most volt posztosztás. Van a Gyurcsányféle út, amikor fokozatosan hullik ki alóla a hatalom, vagy pedig itt is érvényes, hogy Dzurinda hosszútávfutó, és megtalálja a módját a látványos visszatérésnek? – Nehéz lenne megmondani, mi vár rá, de egy dolog biztos. Addig amíg a választás intézménye korrektül működik, tehát nem manipulálják, népszerűség és támogatás nélkül nem létezhet egy politikus, csak esetleg másodlagosan, más népszerűségére felkapaszkodva. Ha veszt népszerűségéből, - márpedig Dzurinda óriási népszerűségvesztésen ment keresztül, népszerűtlenségi mutatói az eg ekbe kúsztak, - akkor teljesen kizárt, hogy pártját győzelemre tudja vinni. A pártelnök eddig pozícióját az SDKÚban alighanem különböző belső hatalmi egyensúlyok révén, esetleg manőverekkel tudta fenntartani, de azt a reményt már régen nem sugározza, hogy vele választásokat lehet nyerni. Ez azonban a párt felelőssége is, és nemcsak az elnöké, hanem a teljes vezetőségé. Mi a magyarázat arra, hogy Robert Fico nem erodálódik, a kormányában botrány botrányt követ és őt ez nem koptatja el. Év elején a bombabo trány és a kamionosok tiltakozása után még erősödni is tudott, az ellenzék viszont hihetetlenül sérülékeny. – Fico pártjának mások a választói és mást várnak el tőle, mint az ellenzéki választók várnak pártjaiktól. Ez a legegyszerűbb magyarázat, de a hely zet ennél öszszetettebb. Konszolidált demokráciákban a politikai pártoknak több funkciójuk van, ebből kettőt emelnék ki. Az egyik, hogy kormányzati, képviseleti pozícióból az állampolgárok egy részének politikai akaratát érvényesítik. A másik már alkotmány os funkció, amikor morális alapelvek mentén közügyeket is szolgálnak. Betartják a törvényeket, emberi jogokat és más közmegegyezésen alapuló szabályokat, még akkor is, ha ez nem érdekük, illetve hatalmi erejükből kiindulva ezt nem kellene megtenniük. Konsz olidált demokráciákban az a politikus, aki ezt nem tartja be, megbukik. A transzformálódó társadalmakban, mint amilyenek a középeurópai országok, így Szlovákia is, a választók egy része nem ezt várja pártjától. Csodát vár, és könnyű megoldásokat. Ezek a v álasztók vezéreket akarnak, akik sugározzák magukból a csodatevő erőt, és akik megharcolnak az ellenséggel is. Ha nincsenek ellenségek, akkor gyártanak, és folyamatos harci állapotokat imitálva győzelemre vezetik a választóikat. Ezért azt is elnézik nekik, ha lopnak, csalnak, hazudnak, törvényt szegnek, vagy a közpénzeket elherdálják. Mindez addig tart, amíg tönkre nem megy a gazdaság, szét nem esik a közügyek intézése, vagy működésképtelenné nem válik az igazságszolgáltatás, de ez időbe telik. Ez tehát az oka, hogy Ficót választói nem büntetik ugyanazért, sőt durvább dolgokért sem, amiért Dzurindának már komoly problémái vannak. De Ficónak 40 százalékos népszerűség mellett még szüksége van arra, hogy minden fronton támadást indítson? Ez mentális igénye? – Ez több mint mentális igény. Fico olyan politikus, aki ilyen viszonyrendszerben érzi jól magát. Ha sikerül fragmentálni az ellenzéket – és sikerül neki – akkor nem lesz kihívója. Ha az ellenzék csak belső ügyeivel lesz elfoglalva, nem lesz vezére, progra mja, akkor Fico a választásokon akár többet is szerezhet 40 százaléknál, és így csak egy koalíciós partnerre lesz szüksége. Nem kizárt, hogy valamelyik koalíciós partnerétől már szívesen szabadulna. Sőt, valószínűleg arról álmodozik, hogy mindkettőtől megs zabadul és beolvasztja őket a saját pártjába, mert ezek a pártok az ő vadászterületén vannak. Azt gondolom, Slotával ebből a szempontból nehezebb dolga lesz. Mégis, mintha Fico vékony jégen táncolna, mert ugyan padlóra küldte Dzurindát, de lehet, épp ezz el segített az ellenzéki térfélnek, hogy olyan vezére lehessen, aki képes mozgósítani. Iveta Radičová erre az elnökválasztáskor képes volt. Kérdés, hogy érzie ennek a felelősségét az SDKÚ vagy belefut egy belső hatalmi harcba? – Hogy érzie a párt ebben a helyzetben a felelősségét, azt majd a következő hetek mutatják meg. Az az igazság, hogy az elnökválasztás után nem érezte. Akkor még komoly lendületet kaphatott volna a párt. Most azonban egy vezetőcsere már kevés, vezetéscsere kellene, mert a botrányok gyökerei mélyen vannak. Egy demokratikus belső struktúrájú és demokraták uralta pártban ennek a szükségességét maguktól kellene belátniuk a vezetőknek, és belső hatalmi harcok nélkül kellene átengedni a helyüket. Az SDKÚban mostanáig semmi nem történt, a párt szürke volt, mint az őszi köd, és csak amikor már a sajtó is azt üvöltötte, hogy változtatni kellene, akkor jelent meg egykét új név a pártban, de többnyire ők sem voltak eléggé láthatóak. Tartok tőle, hogy most is megpróbálják minimalizálni a változ ást, pedig maximalizálni kellene, ahhoz, hogy lendületet kapjon. Az SDKÚnak most azt kellene sugallnia, hogy ez egy új párt.
