Reggeli Sajtófigyelő, 2010. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-02-10
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Regge li Sajtófókusz 20 10 . 02.10 . 38 mert az oroszok szimpatikusabbak, mint az amerikaiak vagy éppen fordítva. Mint tudjuk a szimpátiák meglehetősen képlékenyen és sajátos szempontok szerint alakulnak. Egyesek azért tisztelik az oroszokat, mert a művészetük zseniális, ezzel szemben az amerikaiak sekélyesek, barbár hamburgerfalók. Másoknak viszont a 200 éves amerikai demokrácia és az Európától távol álló hatékonyság fölöttébb imponáló. Jóval kedvezőbb sz ínben tűnik fel, mint a birodalmi eszméket tápláló nacionalista Putyinrendszer, amely időnként brutális zsarolási eszközöket is bevet érdekeinek érvényesítéséért. Apropó, zsarolás. Romániában csak akkor merülhet fel ideigóráig népszavazás szükségessége, ha Oroszország Romániával szemben az eddiginél keményebb feltételek mellett fogja szolgáltatni az egyelőre alternatíva nélküli orosz gázt. Ha kiderül, hogy hazánk komoly gazdasági vagy egyéb hátrányokat szenved majd amiatt, hogy befogadta az amerikai raké tapajzs egyes elemeit, akkor kialakulhat olyan közhangulat, miszerint mégis népszavazásnak kellene döntenie a kérdésben. Az elmúlt húsz év tapasztalata azonban azt mutatja, hogy a hazánk északatlanti és európai jövőjét illető kérdésekben a romániai politi kai elit bámulatos gyorsasággal és konszenzussal dönt. Ezért a népszavazás, nagy valószínűség szerint, már csak utólagos bánkódásként vetődik majd fel. vissza Durvára hangolt vokscsata - beszélgetés Öllös László politológussa l Felvidékma 2010.02.10. Kevés jót ígérnek az előttünk álló hónapok. Még el sem kezdődött a júniusi parlamenti választások előtti kampány, és Robert Fico máris több fronton indított támadást az ellenzék ellen. Előbb a magyar ellenségképet melegít ette fel, majd az SDKÚ furcsa pártfinanszírozási ügyletei miatt padlóra küldte Mikuláš Dzurindát. Öllös László politológus szerint nem kizárt, hogy a kormányfő hosszabb forgatókönyvéből még csak az első fejezetet adta elő. Szinte napra pontosan négy hónap múlva lesz a parlamenti választás, de minden arra utal, hogy az új évvel elkezdődött a kampány is. A mostani állapotok alapján nem épp nyugodalmas hónapok várnak az országra. Ön mire számít? – A folytatásban is hasonló dühös kampányra számítok, mint amil yennel kezdődött az év. A miniszterelnök szemmel láthatóan átgondolt forgatókönyv alapján rontott neki az ellenzéknek. Először egy nagyon erőteljes magyarellenes támadást láthattunk, most pedig gyakorlatilag megpróbálja feldarabolni az SDKÚt. Nem kizárt, hogy sikerül is neki, vagy legalábbis alaposan meggyengítheti a pártot. Főként, mert úgy tűnik, hogy a pártfinanszírozással kapcsolatos vádjainak van igazságtartalma. Persze, ezeket az információkat a három lépés távolságának megtartásával kell kezelni, il letve a hozzáadott propaganda értéket le kell belőlük vonni. Robert Fico kétségkívül megkonstruálta mondandóját, mégis, nem időzített rosszul? Nem később, közvetlenül a választások előtt kellett volna előjönnie az üggyel? – Nem kizárt, hogy elszámította magát. Ez azonban az SDKÚ helyzetén alig változtat, mert a pártnak már most is csak egy lélegzetvételnyi ideje maradt. De nem zárható ki az sem, hogy ez egy hosszabb forgatókönyv első része volt, és még sok mindent tartogat a miniszterelnök. Fico forgatók önyvének valószínűleg más elemei is vannak. Számítani lehet rá, hogy ismét előkerül majd a magyar kérdés. Elképzelhető, hogy a kereszténydemokratákra is előhúz valamit. És erősen gyanítható, hogy Sulík pártjának, a Szabadság és Szolidaritásnak is nekiront majd, hiszen a közvéleménykutatások alapján a SaS szavazóinak 30 százaléka korábban a Smert választotta. Meglepő lenne, ha ez hidegen hagyná a miniszterelnököt. Az SDKÚ ügyleteinél maradva, Dzurinda harcos típus, most viszont a védekezése is gyengére si keredett, és ez erősíti Fico érveit. Volt Dzurindának más választása, minthogy lemondjon a képviselőjelöltlista vezetői helyéről? – Nem volt, sőt, így is keveset tett, mert a pártelnöki pozíciójáról nem mondott le, és ezzel jelezte, hogy továbbra is ő sz eretné igazgatni az SDKÚt. Ebben a pillanatban azonban a pártnak csak akkor van komoly esélye, hogy megtartsa jelenlegi népszerűségét, ha alapos, mélyreható változáson megy keresztül. Ha ezt nem teszi meg, választóinak nagy része alighanem átpártol máshov á. És ezzel minimálisra csökken amúgy is csekély esélye, hogy valamilyen konstrukcióban kormányt alakíthasson. Dzurinda lépése már amúgy is megkésett, 2006ban a választások elvesztése után kellett volna lemondania, ráadásul, akkor kedvező ajánlatot is kap ott Brüsszelből, és mint Ján Fígeľ példája is mutatja, az Európai Unióból van visszatérés a belpolitikába. Dzurindának a köztársasági elnökválasztás után is le kellett volna mondania, és akkor lendületet adhatott volna pártjának. De úgy látszik, ő
