Reggeli Sajtófigyelő, 2010. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-02-06
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 02.06 . 19 Vannak a köztársaság nak új, demokratikus intézményei is, amelyek talán még keresik a helyüket, de stabilitásuk, megerősítésük hozzájárulhat a köztársaság erejéhez. Ilyennek tekintem a Költségvetési Tanácsot, amelynek létrejötte azt igazolja, hogy a demokrácia intézményrendsze rét lehet és kell fejleszteni. E tanács jogosítványai akár szélesítésre is méltók. Akár úgy, mint azt Hollandiában teszik, ahol is minden, a választásokon induló párt felkéri az ottani költségvetési hivatalt, hogy árazza be a pártprogramját öt évre. Ebből a választók következtethetnek arra is, hogy milyen társadalompolitikai hatásokkal járna az adott párt programja. Használna Magyarországnak e gyakorlat meghonosítása. Addig is, amíg ez létrejön, üdvözlendő tizenkét közgazdász civil kezdeményezése, amely a nyilvánosság számára beárazza a pártok ígéreteinek államháztartási következményeit. A demokratikus rendszer alapvető intézményeinek független, szabad és rendeltetésszerű működése elengedhetetlen ahhoz, hogy erős legyen a köztáraság. És minden fontos közjo gi és közéleti pozíciót betöltő emberre, politikusra, közszereplőre vonatkozik, hogy vagy tiszteli mindezt, és akkor ugyanezt várhatja el viszont. Vagy megkérdőjelezi fontosságukat, és ezzel zülleszti a demokráciát. Az intézmények után szólni kell a közt ársasági gondolat másik összetevőjéről, a demokratikus viselkedésről. A köztársaság megerősítéséhez az intézmények stabilitásának megőrzése mellett a viselkedés változására van szükség. A rendszerváltás óta modernizációs kísérlet zajlik, amelyben igyekszün k átvenni azokat a jó gyakorlatokat, amelyek más országokban, nyugati demokráciákban és piacgazdaságokban megvalósultak. Ezeket próbáljuk meg átültetni gyorsított módon. Megpróbáljuk lerövidíteni azt a káoszt, ami szükségszerűen következne egy ilyen rendsz erváltás után, ha spontán mennének a folyamatok. Sokadszor hivatkozom Ralf Dahrendorfra, aki szerint a politikai rendszert hat hónap alatt meg lehet változtatni, a gazdasági rendszert hat év alatt át lehet alakítani, de a társadalom átalakulásához hatvan é v sem biztosan elegendő. Nagy kérdés, hogy mi mennyire tudjuk lerövidíteni ezt az utat, és mely fázisokat lehet kihagyni vagy gyorsabban átvészelni. Nemrégiben átfogó, alapos kutatás készült az értékrendről, a meghatározó magyar nemzeti karakterről, a társ adalom uralkodó attitűdjéről. Tanulságos eredményt hozott ez a kutatás. Tanulságosat és lehangolót. Az derül ki, hogy mi, magyarok alapvetően bezárkózók vagyunk, bizalmatlanok a külvilággal, a mássággal, a közintézményekkel és egymással szemben is. Passzív ak a közügyekben. Nem nagyon hajlunk az öngondoskodásra, nem igazán szeretjük az egyéni felelősséget, és általában nem igazán tartjuk sokra a közérdeket. Többségünk az államtól várja, hogy gondoskodjon boldogulásunkról. Ezzel szemben, ha azt kérdezik, mi lyen országot szeretnénk, bizonyára azt válaszolnánk, hogy erős, gyarapodó országot, amelyben egyformán érvényesül a befogadás, a felelősség, a szabadság, ahol tere van az egyéni kezdeményezőkészségnek, és ahol érvényre jut a szolidaritás. Erős az ellentmo ndás tehát saját önképünk, értékfelfogásunk, és az általunk ideálisnak mondott társadalmi berendezkedés között. El kell gondolkodnunk ezen az ellentmondáson, és gondolkodásunkon. Mert ha nem változtatunk a közösséghez és egymáshoz való hozzáállásunkon, ha minden marad a régiben, abból nem lesz sem közösségi, sem egyéni gyarapodás. A következő évtizedek nemzeti sorskérdése a magyar cigányság integrációja csak a befogadás és a tolerancia alapján történhet, meg kell haladnunk tehát a bezárkózó, a másság elutasítására hajlamos nemzeti attitűdöt. Magyarország megújításának legnagyobb aka dálya, amit mindannyian érzékelünk, hogy jó ideje a részérdekek kerülnek a közérdek elé. Pedig az államot arra találták ki, hogy érvényesítse a közérdeket a részérdekkel szemben. Ezért a magyar államot meg kell erősítenünk. Nem biztos, hogy nagyobbá kell t ennünk, sőt, lehet, hogy bizonyos szempontból, a költségeiben inkább kisebbé. De erősebbé. Demokráciában ez a politikusok dolga. A politikusoktól azt várjuk el, hogy példát mutassanak. A közszereplőkre más szabályok vonatkoznak, ezért nekünk magunktól és m ásoktól is azt kell elvárnunk, hogy arra és csak arra kérjenek felhatalmazást, ami az ország érdeke. Hogy senki ne akarjon handabandázással, szemfényvesztéssel, felelőtlenséggel, illúziókeltéssel hatalomra jutni. Ezt kérjük számon másoktól is. Azt hogy sze mbesülve a kényszerrel, folytassák a sokszor halogatott, de az elmúlt években jónéhányszor megakadályozott és elgáncsolt szerkezeti átalakításokat, reformokat, hogy az önkormányzatok, az oktatás, a felsőoktatás, az egészségügy, a közszolgáltatások, a közös ségi közlekedés hatékonyabb legyen és ne elsősorban azok érdekét szolgálja, akik működtetik, hanem azokét, akik használják. A rendszerváltáskor kitűzött célok elérése sok tekintetben felemésztette energiáinkat. Kevesen érdeklődnek igazán a közügyek iránt, és még kevesebben szolgálják őszintén és önzetlenül. Elégtelen a civil világ ellenőrző képessége, kevés a közös cél és gyenge a közös akarat. Holott voltak nagy, közös ügyek, amelyekben sikerült összefognunk.
