Reggeli Sajtófigyelő, 2010. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-02-06
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 02.06 . 20 Közös nemzeti ügy és siker volt hazánk csatl akozása az Európai Unióhoz. Hogy hazánk végérvényesen Európai nyugati feléhez kötötte magát, egy erős érték és érdekszövetség egyenrangú tagjaként. 1990óta valamennyi kormány egyformán szolgálta ugyanazt a célt, és az ország minden polgára együtt küzdött azért, hogy elérjük ezt. Ez egyik legfontosabb nemzeti sikerünk. Ugyanehhez mérhető hazánk NATOcsatlakozása is. Ennek köszönhetően mára a világ legerősebb katonai szövetségének aktív, elismert és megbecsült tagjai vagyunk. Bőven akad még előttünk hasonlóa n nagy kihívás, komoly, történelmi cél és feladat. Ilyen cél most az euró bevezetése. Meggyőződésem, hogy közös céljaink eléréséhez öt területen kell minden korábbinál nagyobb erőfeszítést tenni és korábban nem tapasztalt egyetértésre jutni. Kulcsfontossá gú stratégiai kérdés a foglalkoztatás növelése. Az ország gazdálkodása hosszú távon nagyon nehezen tartható fenn, ha nem sikerül minél többeket bevonni a munka világába. Arra van szükség, hogy többen dolgozzanak, többen fizessenek kevesebb adót - ebbe az i rányba tettünk is lépéseket a mostani adócsökkentéssel, a nyugdíjkorhatár fokozatos emelésével és a szociális rendszer módosításával. De még többre van szükség, hogy többeknek legyen biztos, tisztességes megélhetése. Ez az egyik legfontosabb társadalompoli tikai feladat. A foglalkoztatással és a társadalompolitikai feladatokkal alapvetően összefügg az oktatás ügye. Ez a jövő egyik legfontosabb feladata: stratégiai kérdés, mert a XXI. században az az ország lesz sikeres, amely jövőjét a tudásra alapozza. Ezér t különösen fontos az oktatás minőségi és tartalmi megújítása. A következő évtizedekben az ország előtt álló egyik legfontosabb feladat és kihívás a cigányság beilleszkedése, az esélyteremtés. Mert ahogyan gyengül a jog és az esélyegyenlőség, úgy gyengül maga a köztársaság. Mindenkinek be kell látnia, hogy sikeres cigány kisebbség nélkül nincs sikeres többségi társadalom. Ehhez szorosan illeszkedik a szélsőségek okozta egyre nagyobb fenyegetés. A köztársaságra és mindannyiunkra az egyik legnagyobb veszély t az újból erőre kapó rasszizmus, a kirekesztés, a gyűlölködő, fasiszta gondolatok és tettek terjedése, és az ezeket hirdetők megerősödése jelenti. Küzdeni kell a szélsőjobboldallal, jelenjen meg akár az utcán, újfasiszta jelképek alatt, egyenruhában masír ozva. Vagy legyen jelen akár az Európai Parlament üléstermében, ugyanabban az egyenruhában. Vagy jelenjen meg a Magyar Parlament küszöbén. A köztársaság elkötelezett barátainak kell meghúzniuk átjárhatatlanul egy határt, egy éles vonalat. A határt, hogy me ddig terjed a demokratikus politika, és hol kezdődik a fasiszta gyakorlat és ideológia. Mindezek mellett pedig elengedhetetlen szükség van a politika megingott hitelének visszaszerzésére. Az egész politikai osztály hiteléről beszélek, mert általános az emb erek kiábrándulása a politikából. E tendenciának a megfordítása nélkül nincs esély arra, hogy az ország jövője szempontjából szükséges változtatásokat sikerrel végigvigye bárki is. Ezért kellene végre megállapodásra jutniuk a pártoknak a tiszta, tisztesség es és átlátható pártfinanszírozás megteremtéséről. Ez most nem a közmegegyezés ideje, hanem a kampányé, a versengésé. Ehhez az kellene, hogy a választás ne az ígéretek, hanem a programok versenye legyen. Sokszor látjuk, hogy nem célokra és elvekre építen ek szavazói bázist, hanem a közvéleménykutatásokra gyártanak politikát. Nem csoda, ha a választók közül sokan bizonytalanodtak el abban, kire is adják, vagy egyáltalán adjáke bárkire is a voksukat. Pedig volna egy kézenfekvő és igen egyszerű módja annak, hogy megnézzük, melyik párt hogyan viszonyul a közérdekhez. A különbségtétel egyik tesztje, hogy megnézzük, ki mit tett a válság kezeléséért. A válságkezelés haszna összesen 2000 milliárd forint elosztható többlet a következő négy évre. Ez az ország elmúl t néhány évnyi közös erőfeszítésének, közös befektetésünknek a nyeresége, amit a következő négy évben hívhatunk le. Nem mindegy, mire költjük ezt a pénzt. És nem mindegy, kire bízzuk a kezelését. A most megalapozott növekedés hasznát a demokrácia megerősít ésére kell használni. Ez a választás arról szól, hogy ki mi alapján, mire kér felhatalmazást. Nagyobb a választás tétje, mint gondolnánk. Fordulóponthoz érkeztünk, és ez sokkal több, mint politikai fordulat. Elindultunk a válságból kivezető úton és ezért k épesek voltunk alapvető változásokra. A kérdés tehát az, hogy megyünke tovább ezen az úton. Levonjuke végre a jó következtetéseket, és lesze bátorságunk továbbra is a jó döntéseket meghozni. A válságból kifelé vezető úton két fő ellenséggel kell megküzd enünk. Az egyik a csodavárás, a másik a reményvesztettség, az önmagunkba vetett hit feladása. Mindkettőben közös, hogy a tétlenségre sarkall. Az ország hosszú távú jövője, a nemzet sorsa elsősorban nem azon múlik, hogy ki a miniszterelnök, hanem azon, hogy mi, a köztársaság hívei, hogyan érvényesítjük, védjük a számunkra fontos értékeket, hogyan működtetjük az országot. A köztársaság csodája, hogy valami olyasmit hozunk létre általa, ami jobb, mint mi magunk. Ezt a csodát nehéz megteremteni, de könnyű elves zíteni. vissza
