Reggeli Sajtófigyelő, 2010. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-01-25
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 01.25 . 45 Szlovákiát nem érdekli, mit gondolnak róla Felvidékma 2010.01.25. Strasbourg – Pozsonyt az EUcsatlakozás óta kevéssé érdekli, hogy mit gondolnak róla - mondta a Kite kintő című elektronikus lapnak Gál Kinga, aki szerint a szlovák államnyelvtörvény a probléma tipikus állatorvosi lova. A Fidesz néppárti delegáltjával az európai kisebbségvédelem visszásságairól beszélgettünk. – Addig jó a kisebbségeknek, amíg nem lépne k be az EUba – ezekkel a szavakkal fakadt ki egyik magyar EPképviselőtársa tavaly decemberben. Ehhez képest Ön szerint mennyiben indokolt a Lisszaboni Szerződés, és az új Bizottság kapcsán fellángolt hurráoptimizmus? Véleményem szerint szó sincsen hurrá optimizmusról. Az Európai Unió végre foglalkozni kezdett az alapvető emberi jogok aspektusával, amely korábban az integráció egyik mostohagyerekének számított. Az Alapjogi Charta Lisszaboni Szerződésbe történő beépítésével – az uniós joganyag alkalmazásáv al összefüggésben – normaszintre emelkedett. Persze, ne várja senki, hogy holnaptól minden megváltozik. Elindult egy hosszú folyamat, melynek köszönhetően valószínűleg olyan direktívák születnek majd, amelyek fokozottabban figyelembe veszik az alapvető jog i szempontokat. Intézményi változások, és szemléletváltás követi mindezt, amely egyértelműen pozitív hatással lesz a kisebbségi kérdéskörre. Más megközelítést alkalmaznak a régi és az új tagállamok: előbbiek a bevándorló kisebbségek, utóbbiak az őshonos ne mzeti kisebbségek problémájával küzdenek. Alapvetően más megközelítést igényel a két kérdéskör. Mi, új tagállamok, a megkésettség csapdájába kerültünk: míg a nyugati államok már a hatvanas évek végén megpróbálták rendezni a helyzetet, a mi problémáinkat a kommunizmus konzerválta. A kérdésben idézett megjegyzés részben igaz, de egyáltalán nem értek vele egyet. Arra vonatkozik, hogy a csatlakozásra váró tagállamok jogrendszerét, és jogalkalmazását folyamatosan monitorozták a belépés előtti időszakban. A kandi dáló államok ekkor tudatos kisebbségi kirakatpolitikát folytattak, hiszen nem állt érdekükben veszélyeztetni a saját integrációs folyamatukat. Taggá válásuk után viszont könnyedén figyelmen kívül hagyták a létező nemzetközi kisebbségvédelmi egyezményeket. Hiába jelezte például aggályait Szlovákia felé az Európa Tanács, ha Pozsonyt már kevéssé érdekli, hogy mit gondolnak róla. – Meg kell jegyezni, hogy az Európa Tanács nyelvi chartájának kontrollmechanizmusa sem nevezhető hatékonynak. Nem, mivel a charta l étrehozói tudatosan kerülték a kikényszeríthetőséget, tehát egyetlen aláíró tagállamot sem lehet sarokba szorítani az egyezménnyel. Mivel a dokumentumot maguk a tagállamok alkották önmaguk számára, a mozgásteret is ennek megfelelően jelölték ki. Az európai uniós intézményeket folyamatosan arra kell sarkallni, hogy foglalkozzanak a kisebbségek létező problémájával. A szlovákiai államnyelvtörvény például tipikus állatorvosi lónak számít: pontosan tükrözi, hogy milyen állapotok voltak a csatlakozás előtt, és u tána, illetve előrevetíti, hogy mi várható. Az Európai Bizottság nem akart beleavatkozni a folyamatba, mondván, hogy tagállami hatáskörről van szó. Ennek az ellenkezőjéről kell meggyőznünk a testületet. – Éppen az EB jogi szolgálata volt az, amelyik vélem ényezte a szlovák nyelvtörvény végrehajtási rendeletét, és számos kifogást állapított meg vele kapcsolatban. Így van, de mindenképpen jelzésértékű, hogy fél év alatt jutottak el a tényleges állásfoglalásig. A Bizottság végre felvállalja a konfliktust, mel yben, véleményem szerint, Lisszabon is közrejátszott. – Pozsony a Velencei Bizottsághoz fordult a törvény véleményezéséért. Elsülhet visszafelé ez a puska? A szlovák kormány minden bizonnyal azért kopogtat a Velencei Bizottság ajtaján, mert úgy érzi, po zitív kritikát várhat tőle. A szervezet alapvetően jogi szempontok szerint vizsgálódik, ez viszont nem minden esetben tükrözi a valóságot. A szlovák nyelvtörvény egy nagyon bonyolult jogi képződmény: egyértelmű diszkriminatív üzenetet hordoz a kinti magyar ok számára, mégsem mondja ki szó szerint. Ettől függetlenül nem hiszem, hogy pozitívan fogja értékelni a Velencei Bizottság. Már az EBESZ kisebbségi főbiztosa is megfogalmazta ezzel kapcsolatos aggályait, és jelezte, hogy várja a diszkriminatív esetek beje lentését.
