Reggeli Sajtófigyelő, 2010. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-01-23
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 01.23 . 24 vagyok túlságosan jó véleménnyel. Viszont ismerem a gondolkodásmódot, és bízom benne, hogy ha kibeszéljük a dolgokat, akkor lehe t változni és változtatni. Amíg mindenki megmarad a becsontosodott, régi viszonyrendszerben, addig nincs előrelépés. Ha a pénzelésről beszélünk, hiszen az a működésük alapja, akkor milyen hiányosságokkal szembesülünk? – Semmilyen téren nincsen stratégián k. A pénzelés terén sincs, hiszen amikor például azt mondták, hogy nem lesznek többet alapítványok, hanem egybefogják a Szülőföld Alapba, akkor azt mondtuk, nekünk úgy is jó. Igaz, senki nem kérdezett meg bennünket, hogy valójában mit is akarunk. Nem baj a z, ha kevés a támogatás, ha igazságosan oszlik meg. Egyébként azt tartom a vajdasági politikum legnagyobb szégyenének, hogy egyetlen pénzforrásunk van, és az csak a Szülőföld Alap. Hiányzik a párbeszéd, de hozzá kell tenni, hogy ez sokuknak meg is felelt. Mert vannak pozicionált szervezetek, amelyeknek nagyon jó politikai lobbi révén állandó támogatottságuk van. Itt nyúlunk mi bele szombaton a darázsfészekbe. Ezek a pozicionált szervezetek elvonják a pénzt a kis civil szervezetektől. Én ezeket cápáknak neve zem. Csodásan alakult a sorsuk, hiszen nem tudni, ki, de egyszer azt mondta, hogy ezek a kiemelt intézmények. Szeretnénk, hogy ha valaki megmondaná és megmagyarázná, hogy miért, továbbá megkérdezné, mit gondolunk róla. Persze, hogy ezek nem adják egykönnye n a pozíciójukat. De ezért kell a párbeszéd, hogy érveljünk és ne veszekedjünk. Például a parlamenti képviselőinknek nem tudjuk megmondani, hogy álljanak ki a magyar civil szervezetekért. Ezekkel a kapcsolatokkal a pártok rendelkeznek. Minden nyugati pártn ak van egy alapítványa, amit ő menedzsel. El kellene indulni azon az úton, hogy a VMSZnek legyen egy alapítványa. De mivel szervezetlenek vagyunk, erre most nincs lehetőség. De két pillérre már most támaszkodhatunk: az egyik a Szekeres László Alapítvány, ami a központi alapítványi intézményünk lehet, ha megreformáljuk. Ha tetszik, akkor ez lesz a VMSZ árnyékalapítványa. Most is az, de nincs deklarálva. A másik pillér, amely tehet valamit, a Magyar Nemzeti Tanács, tehát a civilek pénzeléséről is gondot vise lhet. A következő tanácskozáson arról beszélnénk – ha ez a mostani sikeres lesz – , hogy milyen nemzeti tanácsot akarunk, és hogy annak milyen kapcsolata lesz majd a civilekkel. Tisztázzuk le, hogy szét lehete osztani a pénzeket igazságosabban, céltudatos abban és valamilyen stratégia mentén. Amíg ezt nem tisztázzuk, sem a politika, sem a civilek nem tudnak továbblépni. Akkor beszélhetünk a tartalomról, és arról, hogy az MNT hogyan segíthet nekünk. Igaz, hogy nincs hatásköre, de ott, ahol hatásköre van, ott van egy csomó civil szervezet. Tehát az MNT új összetételében el tudok képzelni egy civil megbízottat. Nem én akarok ott lenni, azt akarom, hogy nyitottak legyenek. Erre addig nem kerülhet sor, amíg célkeresztben nézünk egymásra a pénzelés miatt. A civile knek legyen beleszólásuk a dolgokba, mert itt nagyon sok okos ember van, akiknek rengeteg ötletük van. Nyitottabbnak kell lennie a politikának a civil vélemények iránt. Bízik abban, hogy az a politikum, amely az elmúlt évtizedben nem volt nyitott, most me ghallgatja és meg is hallja Önöket? – Nem tudjuk, hogy ez milyen veszélyekkel jár, mert először kerül rá sor. Lehet, hogy jó lesz, és változnak a dolgok. Ha elbeszélünk egymás mellett, persze hogy felesleges volt. Bízom benne, hogy okos emberek jönnek öss ze, és nyitottak lesznek. Úgy gondolom, hogy nem az emberekben van a hiba, és nem hiszem, hogy nem sikerorientáltak. A civil szféra erősítése és sikerre vivése siker lehet mindannyiunknak. Igen, eddig elhanyagolták, mulasztással vétkeztek a civil szféra el len, kiemelem, szerintem nem szándékosan. De ezt most megváltoztathatják. A politikában az összefogást várni illúzió, hiszen ők versengenek egymással. Nekünk, civileknek kell összefogni. vissza „A világ központja voltunk” – Magyarságkép és televízió (8.) - Az Úvidéki Televízió szerepvállalása a romániai forradalom közvetítésében Bodzsoni István Magya Szó • 2010. január 23., szombat Tőkés Lászlóról nem tudtam sokat, egészen addig, amíg 1989. december közepén fel nem hívott Re mus Avramescu, az Újvidéki Televízió verseci tudósítója, és közölte, hogy Temesvárott zavargások törtek ki, miután a hatóságok ki akarták lakoltatni a helyi magyar református lelkészt. Már előzőleg voltak információink a romániai helyzet „fokozódásáról” (a hogy mondaná Farkas elvtárs, a Tanú című legendás magyar film egyik főszereplője), részletek azonban nem jutottak el hozzánk. Azonnal átküldtünk egy stábot Temesvárra, de a román határőrök
