Reggeli Sajtófigyelő, 2010. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-01-23
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 01.23 . 9 „A kérdés már csupán az, hogy ha Fico, Orbán és Csáky – a választók egy jelentős részével együtt – Schmittnek ad igazat, akkor mi a fenének csörgettük a kulcsokat és fagyoskodtunk a tereken húsz évvel ez előtt, a kommunista párt egyeduralma ellen tüntetve” – záródik a kommentár az Új Szóban. Kapcsolódó cikkek : WSJ: párhuzam 1956 és az iráni helyzet között | Orbánnal megértették: az idő jelenleg neki dolgozik - véli a Standard | Financial Times: Gyurcsány és Orbán távozása javítaná a légkört | FAZ: az újjáválasztott kormány nagy kihívások előtt áll | Kibékülés Európa peremén vissza Lukrécia döntött: világgá megy – Romániába tavaly alig négymilliárd euró külföldi tőke érkezett Kolozsváron él, aggasztja a jövője, bizonytalan, szorong. Tamásy Lukrécia nemrég vesztette el ügynöki állását, és immár jó két hónapja annak, hogy sikertele nül küldözgeti önéletrajzát különböző cégekhez. Egyetemet végzett, három évig reklámügynökként dolgozott. De mivel tavaly a romániai reklámtorta a 2008as 550 millió eurós szintről 340 millióra zsugorodott, sok kollégájával együtt menesztették. Senki sem t udja megmondani neki, milyen kilátások vannak a jövőre nézve. Tibori Szabó Zoltán Kolozsvár| Népszabadság| 2010. január 23. | Romániába 2009ben alig négymilliárd eurónyi külföldi tőke érkezett, ami a 2008as évi 8,7 milliárdnak kevesebb, mint a fele. T avaly a gazdaság 7 százalékkal csökkent, az idén jó, ha tartani tudja ezt a szintet. A költségvetést a parlament néhány napja elfogadta, de abban beruházásokra alig jutott valami aprópénz. Nincs miből kifizetni a nyugdíjakat és az állami alkalmazottak béré t, ezért az ország a Nemzetközi Valutaalap (IMF), a Világbank és az Európai Unió által nyújtott hitelprogram lélegeztetőgépén él. Mivel az országnak a november végi elnökválasztások miatt tavaly ősszel majdnem három hónapig nem volt kormánya, a költségvet és előkészítése és elfogadása is csúszott. Így csak januárban derült ki, hogy 2010ben a 300 ezer romániai kisvállalat már nem működhet a korábbi előnyös adózási feltételek közepette. Január elsejétől ugyanis valamennyi vállalkozásnak meg kell fizetnie a 1 6 százalékos egységes társasági adót. Ez pedig elemzők szerint elképzelhető, hogy 200 ezer törpevállalkozás felszámolását okozza. Tavaly, amikor szintén pénzhiány miatt a kormány átalányadót vetett ki a vállalatokra, országszerte már mintegy 150 ezer vál lalkozást felszámoltak. A végre elfogadott költségvetés azonban hoszszú sor további megszorítást is tartalmaz. Az Emil Boc vezette kabinet ugyanis pontosan tudja, hogy az IMFhitelprogram fő feltétele az állami bürokrácia drasztikus csökkentése. Az állami alkalmazottak közül százezer embert kell Bukarestnek az idén menesztenie: 15 ezret az oktatásból, ugyanennyit a vasúti teherszállításból, 50 ezret az állami hivatalokból. Manapság az állami alkalmazásban állók közül jóformán senki nem tudja, hogy meddig l esz állása és jövedelme. Menekülni pedig nincs hova, mert a magánszektort már tavaly megnyomorították. A költségvetés bevételei is erősen csökkentek, ma már visszaosztani sincs miből. Gazdasági elemzők azon vitatkoznak, hogy a tervezett hamburgeradót (azaz a gyorséttermekre kivetendő luxusadót) milyen módon számolják ki, és hogyan kövessék a behajtását. Azon már rég nem vitázik senki, hogy erre az adófajtára szüksége vane az országnak. Arról is vita folyik – de Lukrécia ezt sem tudja – , hogy a százezer köz alkalmazott elbocsátása többe kerülhet, mint a foglalkoztatásuk, a szakszervezetek ugyanis azt követelik, hogy az állam az elbocsátottaknak a végkielégítésen felül két évig havonta bért is fizessen. Csak a 15 ezer leépített pedagógusnak mintegy 160 millió eurót kellene fizetni, és aztán még két évig bért adni nekik. Ellenkező esetben az utcára vonulnak. S melyik az a kormány, amelyik százezer embert akar az utcán látni, családtagjaikkal és barátaikkal együtt? Ilyen körülmények között, a romániai alkalmazottak 34 százaléka azt állítja, akkor i s bejár dolgozni, ha beteg, mert nem szeretne az utcára kerülni. A szakadék szélén áll a társadalombiztosítási és a nyugdíjrendszer is, ami nem is csoda egy olyan országban, ahol az átlagbér – amely után a dolgozó társadalombiztosítási járulékot fizet – h avi 400 euró, és ahol az állam a régi rendszer egyes kedvezményezettjeinek (az egykori secu tábornokainak például) havi 9000 eurónyi nyugdíjat fizet havonta, az IMF rosszallását is kiváltva ezzel.
