Reggeli Sajtófigyelő, 2010. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-01-05
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 01.05 . 13 Magyar összefogást, de milyet? – VAJDASÁGI MAGYAR PÁRTVEZETŐK ECSETELIK ELVÁRÁSAIKAT Vajdaságma.info 2010. január 4. [19:16] Mi t várnak a vajdasági magyar politikusok a 2010es évtől? Megmarade a legutóbbi választások alkalmával létrejött összefogás a Magyar Koalíciót alkotó három délvidéki magyar párt között? Erről nyilatkozik a Magyar Koalíciót létrehozó három vajdasági magyar párt elnöke. Pásztor István, a Vajdasági magyar Szövetség vezetője: - Az elmúlt hetekben egy másfajta magyar koalíció jött létre a választói névjegyzék összeállítása kapcsán. Mi mint politikai párt, olyan megértésre jutottunk az egyházakkal, a civilekkel , az értelmiségiekkel, ami egy nagyon széles közösségi összefogást eredményezett. Ezzel megteremtettük egy nem pártpolitikai, hanem közösségi értelemben fölfogható legszélesebb szintű koalíciónak az alapjait. Ezt kell ápolni, ezt kell tartalommal és normál is hangnemmel megtölteni. A közösségi politizálás szempontjából a 2010es évnek a jelentős része a következő nemzeti tanácsnak a megválasztására fog elmenni. Márciusban fejeződik be az a törvényes határidő, amelyen belül a választói névjegyzéket össze kell állítani. Mi már túlvagyunk a törvényes minimum teljesítésén. De nem ennek a megvalósítása volt, és ma sem ez az ambíciónk, hanem minél több magyarnak a följelentkezése. Ennek érdekében az előttünk álló két hónapban jelentős erőt fogunk kifejteni. Azt köv etően pedig kiírásra kerül a MNT közvetlen megválasztása. Mi azt szeretnénk, ha a VMSZnek jó listája lenne és arra a listára sokan szavaznának. Nem titkolt ambíciónk, hogy az új nemzeti tanácsban is meghatározó szerepet szeretnénk vállalni, de ugyanakkor szeretném elmondani azt is, hogy nem érdekünk az, hogy a jövőbeni nemzeti tanácsot egyedül alkossuk. Nagyon szeretném, ha mások is sikerrel szerepelnének ezeken a választásokon, legyen szó pártokról, civil szervezetekről, vagy polgárok csoportjáról, értelm iségiekről. Ehhez hangulatot, kedvet kell teremteni. A közösségen belül olyan közhangulatot kell létrehozni, hogy legyenek, akik ezt a kérdést ugyanúgy fontosnak tartják, mint mi, és kiállnak a startvonalra. Nagyon fontos, hogy a jövőbeni nemzeti tanács me ntes legyen mindazoktól a feszültségektől, amelyek az előzőt jellemezték. Nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy a nemzeti tanács a közösségen belül olyan konfliktusokat generáljon folyamatosan a létezésével, mint ahogy az az elmúlt 67 évben történt a mo stani MNTvel kapcsolatban. Nagyon sok embernek lesznek egzisztenciális problémái, nagyon sok ember igényel majd segítséget, munkahelyet, kenyérhez jutási lehetőséget. Ebben nem tudunk alapjaiban változtatni az általános helyzeten, mert ez meghaladja a kis ebbségi politizálásnak a lehetőségeit. De megteszünk mindent annak érdekében, hogy minél több lehetőséget biztosítsunk, és hogy a közösség tagjait előnyös helyzetbe hozzuk. Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke továbbra is a politikai erők összefogásában látja a délvidéki magyar célkitűzések megvalósulásának esélyét: - A vajdasági magyar nemzeti közösség csak akkor lehet egyáltalán politikai tényező a szerbiai politikai színtéren, ha közösen lépünk fel. Szerintünk a közös fellépésre va n lehetőség, mégpedig úgy, hogy kialakítunk egy közös stratégiát, aminek a lényege az, hogy konstruktív ellenzékként leszünk jelen mind a szerb, mind pedig a vajdasági politikai színtéren, mert ezzel az ellenzékiséggel tudjuk magunknak a legtöbb engedményt kicsikarni. Azt már látjuk, hogy az engedmények sorozata, amelyet a VMSZ képviselői mind köztársasági, mind pedig tartományi szinten megtettek, nem elegendőek ahhoz, hogy olyan nemzeti tanács jöjjön létre, amely nem csak legális, hanem legitim is. A 2010es év legfontosabb feladata az lesz, hogy megtartsuk a vajdasági magyar pártok közös autonómiakoncepcióját. Ha kell, valamilyen változásokat is eszközölünk rajta, hiszen látjuk, hogy vannak olyan részei, amelyek megvalósíthatatlanok. De a legfontosabb az l enne, hogy összeálljon az a magyar egység, amely lehetővé teszi, hogy a konstruktív ellenzékiség alapjáról kiindulva fölvessük a vajdasági magyarság szempontjából a legfontosabb kérdéseket. Ilyennek tartom pl. a megfelelő számarányú magyar képviseletet a p arlamentekben, tehát a garantált helyeket a parlamentekben. És ami szintén nagyon fontos az egész magyar közösség szempontjából, hogy együtt küzdjünk a számarányos foglalkoztatottság megvalósításáért. Ha van nagy baja a vajdasági magyarságnak, akkor az az, hogy egy nagyonnagyon vékony rétege tisztségekben van, ugyanakkor a számarányos foglalkoztatottsága az állami intézményekben meg sem közelíti azt, ami helyes és jó volna.
