Reggeli Sajtófigyelő, 2010. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-01-05
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 01.05 . 14 Páll Sándor, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke szerint alapos an át kell szervezni a vajdasági magyar politizálást: - Teljességében át kell rázni a vajdasági magyar kül- és belpolitikát. A vajdasági magyarságnak nem érdeke, hogy statisztáljon, kollaboráljon és kirakatot biztosítson a felvilágosult szerb kriptosovini sztáknak és nacionalistáknak, hanem az, hogy keményen megfogalmazza saját érdekeit. Ami eddig ment, az jó annak a 3040 családnak, aki ebből a kisebbségi politizálásból él, de hogy a vajdasági magyarságnak nem jó, ez biztos. Az embereknek ugyanis nincs mun kájuk, eközben egyesek úgy tesznek, hogy hatalmon vannak, de nem tudnak ténylegesen odahatni a helyzetük javulására. Ezt teljesen át kell rázni, és más alapokra kell helyezni a kisebbségi politizálást. A kisebbségi pluralizmus nem baj, de ha valaki elárulj a az alapvető célkitűzéseket, azért viselnie kell majd a nyilvánosság előtt a felelősséget. Én azt szeretném, ha a vajdasági magyar politikum ellenzéki pozícióban lenne a szerbiai hatalommal szemben. Ily módon Európának felhívhatnánk a figyelmét, hogy ez, amit kvázi demokratikus hatalomnak mutatnak be, nem demokratikus hatalom, és hogy a kisebbségi ügyek megoldásának a mímelése folyik, nem pedig a megoldása. Ez volna a legfontosabb dolog, hogy radikális fordulat következzen be a vajdasági magyar politizálás ban. vissza Ternovácz István VMDP: a legitim magyar politikai közképviselet iránti igény nem teljesült – A HARAG NEM JÓ TANÁCSADÓ, A KAPKODÁS NEM LEHET JÓ POLITIKAI TAKTIKA Vajdaságma.info 2010. január 4. [16:10] A Vajdas ági Magyar Demokrata Párt (VMDP) intézőbizottsága ismételten értékelte a vajdasági magyar pártok közös autonómiakoncepciója érvényesítését célzó tevékenységet. Megállapítja, hogy az autonómiakoncepció legfontosabb követelése, nevezetesen, a legitim magyar politikai közképviselet iránti igény – nem teljesült. Ennek egyik oka, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) által is megszavazott, nemzeti tanácsokról szóló törvényben rögzített „fele plusz egy” mérce, nemcsak lehetetlenné teszi a legitim nemzeti tanác sok létrejöttét, de a „fennmaradó” magyar választókat egyenesen a szerb pártok (kitárt) karjaiba hajtja. A másik pedig, hogy a VMSZ nemcsak megszavazta ezt a kisebbségek kiskorúsítására irányuló törvényt, de vállalta, hogy a személyes adatok tiszteletének mellőzésével eleget tesz a szerb kisebbségügyi miniszter (törvényellenes) javaslatának és létrehozza a saját névjegyzéket. A VMDP szerint a VMSZnek a döntése, hogy vállalja a választói névjegyzék felállítását, megkerüli a nemzeti tanácsokról szóló törvény idevágó rendelkezéseit, s ez kérdésessé teszi e névjegyzék legalitása is. A VMDP az emberekre nézve sérelmesnek és politikailag elfogadhatatlannak tartja, hogy a VMSZ saját választói névjegyzékének felállításakor az „aki magyar aláír” elvén még inkább meg osztotta az évek óta manipulált, összezavarodott magyar választó testületet. De nincs eredmény a közös autonómiakoncepció más követeléseinek érvényesítésében sem. Semmi sem történt például a részarányos parlamenti képviselet, vagy a területi autonómia, ill etve a közigazgatási körzetek újraszabása ügyében. A VMDP már a közös autonómiakoncepció megalkotásakor is kifogásolta, hogy a VMSZ a nemzeti tanácsok döntéshozatali hatáskörét igyekezett leszűkíteni. A törvény még e a szűk hatásköröket is lényegesen megny irbálta. A VMDP hasztalan szorgalmazta Pásztor István elnöknél, hogy a VMSZ képviselői, például azzal, hogy a nemzeti tanácsokról szóló törvény ellen szavaznak, szerezzenek érvényt a magyar (perszonális) autonómia tényleges bevezetésére vonatkozó közös köv etelésnek. A nyilvános felkérésekre még csak válasz sem érkezett. A VMSZ közös vállalásokat mellőző politikai magatartása így gyakorlattá vált a magyar pártok egymás közötti viszonyában. E politikai történések okait vizsgálva a VMDP számára két kézenfekvő megállapítás kínálkozik. Az egyik, hogy a VMSZ – őrizve a kormányzati felelősségvállalásra való alkalmasságát – nem szándékozott akár egy lépést is tenni a magyar autonómia megvalósításának irányába, vagy, ami szintén lehetséges, a Demokrata Párt (DS) vele balkézre kötött megállapodása (megfelelő fizetett tisztségek fejében) már eleve megszabta a VMSZ lehetséges politikai tevékenységének irányait, amelyek között a tényleges magyar autonómiának, természeténél fogva nem lehetett helye. A harag nem jó tanácsad ó a kapkodás nem lehet jó politikai taktika. A múlt év politikai történéseit megnyugtatóan nem lehet lezárni, ha a VMSZ nem hozza nyilvánosságra a DSel balkézre kötött megállapodását. Erre azért van szükség, hogy a magyar pártok mielőbb levonják a szükség es
