Reggeli Sajtófigyelő, 2010. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-01-09
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 01.09 . 32 étteremben köteleseke szlovák nyelvű étlapot is tartani vagy szlovákul tudó pincért is alkalmazni - írja Király Zsolt a Heti Válasz hetilapban. vissza Néhány gondolat Jeszenszky Géza meséihez... Felvidék.ma • 2010.01.09. A rendszerváltás utáni Magyarország egyik legnagyobb tragédiája, hogy külügyeinek élén alkalmatlan, ado tt esetben tehetségtelen és méltatlan személyek álltak. Hogy kit terhel közülük nagyobb felelősség az ország külügyeinek állapotát illetően, arról sokat lehetne vitatkozni, de hogy az elvakult atlantizmusától az orrán túl alig látó Jeszenszky Géza oroszlán részt vállalt a hanyatlásban, az eléggé valószínű. A Raffay Ernő terhére címzett magyarázkodása juttatta mindezeket eszembe... Ezek között is mindenekelőtt az a rész, amely az önálló Szlovákia megalakulásával kapcsolatos - súlyosan téves és alapjaiban bet eg feltételezéseit illeti: "Mind a szlovákiai magyarok, mind Magyarország joggal remélhette azt, hogy egy független Szlovákia a lakosságának jelentős részét (akkor 12 %át) alkotó magyarokat meg fogja becsülni, velük és a szomszédos Magyarországgal jó vis zonyra fog törekedni. Összhangban azokkal az európai kisebbségvédelmi normákkal és kötelező egyezményekkel, amelyekről Raffay ugyancsak nem tud – és a mai szlovák kormány sem akar tudni." Ezek a sorok egy átlagos, különösebb történelmipolitikai képzettség gel nem rendelkező - de a hírlapokat azért átolvasó - polgártól is igen ostobán hangzanának, nemhogy egy történelmipolitikai képzettségekkel rendelkező, felelős pozíciót (egykoron) betöltő politikustól. Szeretném megérteni Jeszenszky logikáját, hogy ugya n mire alapozva gondolta, hogy egy önálló Szlovákia majd becsülni fogja az ott élő őslakos magyar kisebbséget, s hogy Magyarországgal jó viszonyra fog törekedni. Hiszen ismerte, vagy legalábbis - történészként mindenképpen - ismernie kellett volna az előzm ényeket és az akkori körülményeket. Milyen alapon várhatta bárki is Mečiartól, hogy becsülni fogja a felvidéki magyarokat? Milyen alapon lehetett arra számítani, hogy bármely szlovák vezető politikus is hajlandó lesz az emberi jogokat durván sértő, gyaláza tos Benešdekrétumok ügyének felülvizsgálatára (ez ugyanis számunkra, felvidéki magyarok számára alapvető kérdés)? Milyen alapon várhatta bárki is egy épp megszületett nemzetállamtól, amely ráadásul egész területét ebül szerezte meg a szomszédtól, hogy maj d az ott élő kisebbségeket partnernek, államalkotó nemzetnek fogja tekinteni? Hiszen a szlovákok múltról alkotott elképzeléseihez (amely alapján írják a történelmüket) szervesen hozzátartozik az a hazugság, hogy a magyarok mindigis a szlovákság elnyomói vo ltak, önálló államiságuk kialakításának megakadályozói, stb. Mégis milyen alapon gondolhatta egy felelős külügyminiszter, hogy az önálló Szlovákia megalakításával egy csapásra meg fog változni ez a gondolkodás? Ha pedig nem tudott ezekről a tényekről, akko r érthetetlen, miképpen kerülhetett abba a pozícióba. Kezdettől fogva tudhattuk, hogy a szlovák nemzetállami törekvésekkel nem férhetnek össze a felvidéki magyarság jogos igényei. Ezek ugyanis egymást zárják ki. A szlovák nemzettudat egyik lényeges definí ciós eleme a magyarokkal való szembehelyezkedés, ilyen értelemben az egész szlovák állami és nemzeti lét voltaképpen relatív: a magyaroktól függ. A magyarok a meghatározói a múltnak (negatív), a jelennek (negatív) és a jövőnek is (semleges - minthogy szánd ékaik szerint a jövőben mi már itt nem fogunk labdába rúgni, sőt létezni sem). Ebből táplálkozik a kisebbrendűségi érzésük is, amely az irányunkban megnyilvánuló ellenszenvre, olykor gyűlöletre indítja őket. A magyarokkal itt választásokat lehet nyerni és elbukni - függően attól, hogy ki tud bennünket jobban leköpni, meggyalázni, elnyomni. És ebben a méltatlan játékban bizony nagyon sokan licitálnak, egymáson is túltéve. És ezek a dolgok nem újdonságok. Érthetetlen tehát, hogy külügyminiszterként hogyan ál modozhatott Jeszenszky a szlovákok megértő, tisztességes hozzáállásáról, a velünk való korrekt bánásmódról, stb. Persze ez lett volna az ideális, csakhogy a politika nyilván nem idealistáknak való. A mi fájdalmunk, hogy sajnos mégis ilyen ember ült akkor a bban a bizonyos bársonyszékben. Jeszenszkynek ez a fajta téves jóindulata (mert nem feltételezek rosszindulatot) nem egyedi, az ukránokkal kapcsolatban legalább ekkora öngólt sikerült lőnie az alapszerződéssel. Amelyről mellesleg olyan "pletykák" terjenge nek, miszerint az alapszerződés szövegét Jeszenszky el sem olvasta (erről az állítólagos kiszivárogtató
