Reggeli Sajtófigyelő, 2010. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-01-09
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 01.09 . 33 nyilatkozik ebben az interjúban). Ez persze nem lenne meglepő, az ilyesminek sajnos van gyakorlata Magyarországon. Legutóbb például a lisszaboni szerződ és volt az olyan nagyobb súlyú nemzetközi dokumentum, amelyet a Tisztelt Ház még a fordítás megjelenése előtt, olvasatlanul megszavazott. Végül, mindenképpen le kell szögeznem azt is, hogy távolról sem szeretném - erre semmiféle jogom és okom nincs is - k étségbe vonni Jeszenszky alapvető jószéndékát, vagy nemzeti gondolkodását. A módszerei, a konkrét tettei azok, amelyeket a nemzet sorsát rontó tények közé sorolok. Raffay Ernő véleménye, megállapításai - bármily radikálisnak tűnnek is - sokkal inkább reáli sak és életszerűbbek, mint Jeszenszky felhők közötti idealista és végtelenül naiv álmodozásai. Jeszenszky Géza: Nevetséges, de veszélyes gondolatok 2010.01.10. Kedves dolog Szűcs Dánieltől, hogy jószándékomat és nemzeti gondolkodásomat nem vonja kétsé gbe, csupán naivnak, valamint „tehetségtelen és méltatlan” személynek tart. Én nem kívánom ezt az urat sértegetni, hiszen amit a mai szlovákok jelentős részének a gondolkodásáról, magyarfóbiájáról ír, azzal sajnos egyet kell értenem, de vészes külpolitika i tájékozatlanságát meg kell állapítanom. Politikai alapállását, szélsőjobbikos gondolkodását pedig elárulja, hogy engem „elvakult atlantistá”nak nevez. Raffay lényegében azt állítja, hogy Magyarországnak 1992ben háborút kellett volna indítania Jugoszlá via ellen, majd 1992/93ban Szlovákia ellen. Szűcs nem érzi, hogy micsoda bűnös felelőtlenség egy akkori (bár rövidesen leváltott) hadügyi államtitkártól ezzel előállni? Micsoda muníciót ad a szlovák és szerb szélsőségesek és a magyarságot mindenféle vádak kal illető külföldi zsurnaliszták számára ezzel – a szerencsére teljesen alaptalan - mesével? A leközölt újságcikkben is utaltam, hogy a mai viszonyok között nemcsak morálisan megengedhetetlen KözépEurópában háborút indítani (a szerbek úgy látszik ezt, s úlyos árat fizetve, de megtanulták), ez nemcsak politikai öngyilkosság lett volna, nemcsak fellázadt volna az ilyen politika ellen az ország, de az eredmény katasztrofális vereség lett volna már 1992ben. Pont Raffay nem ismerné az akkori katonai erőviszon yokat? Nem tudja, hogy magyar támadás esetén minimálisan három de akár hét szomszédunk lett volna kész fegyvert fogni a „békebontó” Magyarország ellen? Rögtön akcióba lépett volna az Európai Közösség, a Biztonsági Tanács, a kormány megbukott volna, az orsz ágból nemzetközi pária vált volna, és a kisebbségben élő magyarok az atrocitások sorozatát szenvedték volna el. Ez nem mese, vagy vízió, hanem a történelem és a politika minimális ismerete alapján levonható következtetés. Magyarország XX. századi tragédiá jának az alapvető oka az volt, hogy a nemzetközi életben nem voltak jó és erős barátai, csak rossz és bennünket kompromittáló szövetségesei. Ma hol keressünk megértést, támogatást, talán Putyin Oroszországánál, vagy a fundamentalista Iránnál? Az Egyesült Á llamok és az Európai Unió mentalitása és sok lépése jogosan bírálható, de elveiket és jogrendszerüket tekintve különb országokat vagy szövetségeket nem ismerek, gazdasági és katonai erejük pedig túlnyomó. Mind a NATOnak, mind az EUnak a tagja vagyunk, ör ülök, hogy ehhez atlantizmusommal személyesen is hozzá tudtam járulni. Komolyabb Szűcsnek az a „vád”ja, hogy irreális volt a függetlenné vált Szlovákiától becsületes, ésszerű, és az európai normákkal valamint a nyugateurópai gyakorlattal összhangban ál ló politikát várni magyar kisebbségével szemben. El kell árulnom, erre én is kevés esélyt adtam akkor, legalábbis rövid távon. Pontosan ez volt Duray Miklós véleménye is, amikor 1992 őszén ezekről az esélyekről beszélgettünk miniszteri dolgozószobámban. Ha azonban az Európa Tanács, a NATO, később pedig az Európai Unió komolyan vette volna (és venné ma) saját elveit, nyilatkozatait és konvencióit, akkor az önálló Szlovákia egyik intézménybe sem nyerhetett volna fölvételt akkori (vagy mostani) kisebbségi poli tikájával. Jobb híján ezekbe az intézményekbe kellett fektetni bizalmunkat, mert Meciarral több ízben tárgyalva tőle csak rosszat várhattunk. 1998ban azonban a Dzurindakormány legalább megindult azon az úton, amit 2008ban megjelent publicisztikai írásom ban kívánatos politikaként megfogalmaztam. Hogy ez az óhaj egyszer megvalósuljon, ahhoz a szlovák politika mellett a szlovákiai magyarok magatartásának, politikájának is meg kellene változnia. Első lépésként a Szűcsféle gondolkodást kell visszautasítani, valójában egyszerűen lesajnálva kinevetni. vissza Jeszenszky Géza
