Reggeli Sajtófigyelő, 2010. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-01-09
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 01.09 . 19 A titói diktatúrában szinte elképzelhetetlen volt, hogy valaki komolyan foglalkozzon a 44es atrocitásokkal, amelyekben több tízezer magyar és több százezer német tűnt el a Vajdaság térképéről. Vagy például a kisebbségek asszimilációjáról alig eshetett szó a médiában, akkor is nagyon burkolt és ravasz formában. Számtalan tabutéma volt az újs ágírók számára, amelyekről csak válogatott és megbízható társaságokban, szűk családi körben lehetett beszélni. Mégis, mostanában általában úgy emlegetik azokat az éveket, mint az Újvidéki TV és a Magyar Szerkesztőség „aranyéveit”, „hőskorszakát”. Miért? A demokrácia korszakában, az Európai Unió küszöbén honnan a nosztalgia egy diktatúra után? Már említettem, hogy az Újvidéki TV Európa egyik legjobban felszerelt regionális stúdiójaként kezdte önálló életét. A székháza minden szempontból megfelelt a küldeté sének, és ami még fontos: folyamatosan bővültünk, erősödtünk. A vajdasági előfizetéssel teljes egészében rendelkezhettünk, ami Újvidéket a leggazdagabb stúdiók sorába emelte. A magyar szerkesztőség (amely akkor csak a hírműsorokat készítette) különösebb go ndok nélkül láthatta el feladatait: volt elegendő munkatárs (több mint 110), műszaki eszköz, pénz és mozgáslehetőség – a magyar újságírók eljutottak az ország és a világ legfontosabb eseményeire, sportbajnokságaira. Folyamatos volt az utánpótlás, a „nagyág yúk” árnyékában a fiatalok számára is volt hely. Más részlegekben magyar nyelvű tévéfilmek, sorozatok, gyerekműsorok, dokumentumfilmek és oktatóműsorok készültek. Mindezek a napi hírműsorok mellett. A tévében legalább 3540 olyan magyar újságíró, rendező, operatőr, vágó – egyéniség dolgozott, akik meghatározó alakjai voltak az egész vajdasági és magyar (határon túl is – innét nézve) médiának. Sajnos, soha nem dolgozhattam a Magyar TájékoztatásiPolitikai Műsorok Szerkesztőségében (ez volt akkor a hivatalos elnevezése). Részben azért, mert eleve másik szerkesztőségbe vettek fel (persze ott is készíthettem magyar nyelvű műsorokat, főleg dokumentumfilmeket), részben azért, mert első jelentkezésemet az akkori főszerkesztő elutasította: már elegen voltak. Váloga tni lehetett a jelöltek közül. 1990ben a miloševići diktatúra véget vetett ennek a korszaknak. Ezt megelőzően azonban még részesei lehettünk egy majdnem kétéves időszaknak, amikor az Újvidéki TV késélen táncolva, utolsónak igyekezett valahogy megtartani önállóságát a mindent elsöprő háborús vihar közeledtében.(Folytatjuk) vissza Füstködbe vesző vádak – Egeresi Sándor: Elképzelhető, hogy egyesek feszültséget szeretnének kelteni a VMSZ és a DP között, vagy elmélyíteni a már m eglévőt – Dragoslav Petrović: A tartományi hatalom és koalíció jól működik, semmi sem utal arra, hogy bárki megpróbálná kiszorítani a VMSZt a tartományi hatalomból Magyar Szó • 2010. január 10. Egeresi Sándora közpénzekből havonta 60 ezer dinárt költ s zivarra – az újvidéki Nacionalni Građanski napilap hasábjain ezzel a címmel jelent meg egy írás, amely részletekbe menően elemzi a Tartományi Képviselőház elnökének különböző költségeit. Egeresi nem tartja kizártnak, hogy az írás hátterében a Demokrata Pár t és a Vajdasági Magyar Szövetség közötti feszültségek állnak. A szóban forgó lap írásában Egeresi Sándor utazásaival is foglalkozik, azt állítják, hogy 2008ban csak Brádi Zsoltnak, aki a Tartományi Képviselőház elnökének sofőrje és egyben rokona is, 380 ezer dinárt fizettek ki külföldi napidíjak címén, pedig a tartományi költségvetés a képviselőház tisztségviselőinek utazására éves szinten 100 ezer dinárt irányoz elő. A Nacionalni Građanski a fenti állításokat a Demokrata Párt meg nem nevezett magas rang ú tartományi tisztségviselőjére hivatkozva közölte. Ez a
