Reggeli Sajtófigyelő, 2010. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-01-09
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 01.09 . 15 „Véleményünk szerint korábban a PSDnek vetette alá magát túl nagy mértékben, most pedig azt gondoljuk, hogy a PDLnek szolgáltatja ki magát túlsággal. Véleményünk szerint azonban egy demokráciában, melyben a szavazatok többsége számít, a kisebbség számára az egyetlen biztosítékot a törvényes alap jelenti, amely biztosítja az identitás megőrzését, a túlélést. Tehát meg kell találnunk a módozatát annak, hogy a magyar nemzeti érdekeket képviseljük intézményes és legális szinten, és ne pártpolitikát folytassunk” – mondta Tőkés. vissza (Mediafax) A nyitás a VMSZ érdeke is – Vajon a magyarok megbocsátottak az oly sokat botladozó politikai elitnek? -- VMSZnek tárgyalnia kell formálisa n és informálisan, akár a rebellis civil szervezetek képviselőivel is Magyar Szó • 2010. január 10. Röviden: a névjegyzékkel kapcsolatos helyzet értelmezést igényel. Sőt mi több, úgy gondolom, hogy ebben rejlik a helyzet kulcsa. Mármint hogy milyen módon tolmácsoljuk az előállt helyzetet. Elegendő számú kisebbségi magyar iratkozott fel a listára, hovatovább, úgy hírlik, hogy a szükségesnél akár több feliratkozóra is lehet számítani. Jó hírt kaptunk, de mit is jelent ez? Vajon azt a tényt, hogy a magyarok megbocsátottak az oly sokat botladozó politikai elit tagjainak, noha korábban nehezteltek rájuk teljesítményeik okán, ahogy ezt szavazások alkalmával nemegyszer kifejezték? Keblükre ölelték ugyanezen szereplőket, mondván, hogy „sebaj, mindannyian magyaro k vagyunk”? Mellőztéke a magyarok a tényt, hogy a politikai elit eltékozolta a Magyar Koalícióból fakadó lehetőségeket? A nemzeti azonosság közös élvezete felülírta volna a korábbi elégedetlenségüket? Esetleg azt jelentie az említett tény, hogy a magyaro k elfelejtették volna, miszerint a politikai elit merőben másfajta retorikával élt hét évvel ezelőtt, azaz az előző kisebbségi törvény kapcsán? Vagyis, az elmúlt hét év nem hagyott nyomott a szavazópolgárok érzületi világában? Vagy azt jelentie tény, hogy az autonómia bizonytalan, mégis létező ígérete erőteljes hívószónak, ellenállhatatlan mozgatóerőnek bizonyult? Vagy azt, hogy a kisebbségi magyarok egyszerűen restelltek nemet mondani az ajtójukon bekopogóházaló VMSZaktivistáknak? Esetleg azt kellene ki hüvelyeznünk a létező helyzetből, hogy a szavazópolgároknak nincs türelmük a legitimitás és a legalitás közötti finom, de valóban létező határvonalak értelmezéséhez? Ennélfogva: nem éreznek késztetést arra, hogy figyelembe vegyék, mi történik azokkal, akik nem iratkoznak fel a listára? A névjegyzékre utaló helyzet valójában a nemzetállam durva valóságát nyilvánítja meg: míg a többségi polgároknak nem kell ágálni azért, hogy azonosságuk elismerést nyerjen, hiszen az eleve magától értetődő, addig a kisebbségi embereknek külön lépésrendbe kell bonyolódniuk, hogy identitásuk nyilvános láthatóságot kapjon. Mégis, a kisebbségi magyarok szemmel láthatóan vállalják az azonosság nyilvános jeleit. Egyszóval: mi történt? Meglehet, mindegyik feljebb feltett kérdésben r ejlik valamilyen igazságmag. Mégsem meríthető ki e kérdésekkel a lényeg. Mert azt hiszem, hogy két üzenetet hámozhatunk ki: a kisebbségi magyarok azt mondják, hogy az elmúlt hét évben működő Magyar Nemzeti Tanácsot nem tudták a sajátjuknak tekinteni; ez n em azt jelenti, hogy okvetlenül figyelmen kívül hagyják, hogy az MNT serényen tevékenykedett, rendeleteket formált meg, aktív volt, ha úgy tetszik; de azt igen, hogy nem kollektív vállalkozást testesített meg; márpedig az MNT munkáján ott volt az elektori választási mechanizmus bélyege; innen az üzenet, miszerint meg kell próbálni a közvetlen választás mechanizmusát, léket kapott a hét évvel ezelőtt is élő érv, miszerint a közvetlen választás felettébb kockázatos, mert a kisebbségi magyarok bármikor megfél említhetők a hatalom részéről, azaz nyomásgyakorlással eltéríthetők a nyilvános azonosságvállalástól, helyet adva az álmagyaroknak; immáron nem állítható, hogy a magyar szavazópolgárok rettegnek attól, hogy bármilyen listán viszontlássák nevüket, mert ezze l bepillantást engednek azonosságukba; nem, mert feltehetően rájöttek arra, hogy abban az áttetsző világban, amelyben a technológia révén az emberi belsőség is belátható, nem érdemes rejtőzködni, egyszerűen nem érdemes rejtegetni az azonosságot (valószínűl eg nem én vagyok az egyetlen, aki élete során már megannyi űrlapot töltött ki, miközben rákérdeztek azonosságára); a
