Reggeli Sajtófigyelő, 2010. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-01-07
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 01.07 . 20 A középiskola elvégzése után Budapestre került, ahol műszaki tisztviselőként dolgozott a Mátyásföldi Repülőgyárban. A második világháború azonban romba döntötte a szépreményű ifjú terveit, aki kénytelen volt hazatérni. Kárpátalján a háború utáni nehéz években ébredési mozgalom indult meg a reformátusság körében. Az evangelizációk, bibliaórák, istentiszteletek nagy hatással voltak a korábban reményét vesztett fiatalemberre, aki így vall erről a korszakról: "Elvesztettem a világot, terveimet, földi álmaimat, de találtam helyette igazi értéket. ... Elmúlt szomorúságom, lett célja életemnek. ... Elhatároztam, az Urat fogom szolgálni." Ezután a Kárpátaljai Református Egyház akkori lelkipásztorai mellett tanult, s közben mindenütt szolgált, ahol sz ükség volt a segítségére. 1948ban azonban a hatóságok tudatták vele, hogy nem folytathatja tanulmányait s a szolgálatot, majd 1949. március 19én hatodmagával letartóztatták és elítélték. Csak 1956. május 15én térhetett haza a lágerből. "Nehéz körülménye k között megtapasztaltuk az Úr oltalmát. A fogságban töltött idő életem legtartalmasabb ideje volt. Ott volt a helyünk, mert ott volt legjobban szükség az evangélium megtartó erejére, annak hirdetésére. Mondhatom, hogy a hét szűk és a hét bő esztendő volt az együttvéve" - emlékezik vissza erre a korszakra a lelkipásztor. Az államhatalom hazatérése után sem engedélyezte számára még sokáig a szolgálatot és a tanulást. Végül 1979 nyarán tehette le a vizsgáit, s kezdhette meg lelkipásztori működését. Az elkövet kező években több helyen, elsősorban Munkácson, Beregrákoson és Kajdanón teljesített szolgálatot. 1987 júniusától püspöki tanácsosként is működött, továbbá egyháztörténetet adott elő a lelkészképzésben részt vevőknek. 1987 novemberétől Bereg megye esperese, 1991 áprilisától egyházkerületi főjegyző, 1994 májusában püspökké választották. Püspöki működésé nek négy éve alatt sokat tett a kárpátaljai reformátusság rendszerváltás utáni újjáélesztéséért, lábraállításáért. "Megismertem a mélységeket és a magasságokat - írta ekkoriban. - Az bizonyos, hogy mindenben látom Isten vezetését, megtartó kegyelmét. Az Úr már rabságom előtt készítette életemet, hogy az Ő eszköze legyen. Kemény körülmények között formál a Mester, de biztonságot ad az, hogy a vésőt Ő tartja a kezében. Most, életem e szakaszában, emberi szemmel nézve a csúcsra érvén, sem akarok más lenni, min t Isten eszköze református egyházunk, magyar népünk és az egyetemes embervilág számára. Szolgálni a megbékélést, jóakaratot, utat mutatni az üdvösség felé." Isten szolgálatát a püspöki tisztségből történt nyugalomba vonulása után is folytatta, tisztes kora ellenére máig lelkipásztora a munkácsi református egyházközségnek. Isten éltesse a püspök urat még sokáig erőben, egészségben gyülekezete és nemzete javára! vissza Ukrajna külpolitikája: Bismarckra várva Kárpátalja 2010.0 1.08. Ukrajna külpolitikájának év végi értékelésekor rendre ugyanaz a paradox helyzet áll elő. A hatalom külpolitikai sikerekről számol be, miközben a szakértők megsemmisítő kritikával illetik azt - írja elemzésében a glavred.info hírportál szakírója, Vit alij Bilan, aki exdiplomataként belülről ismeri a külkapcsolatok boszorkánykonyháját. Nyilvánvalóan az utóbbiaknak, azaz a szakértőknek van igaza, de az ukrán nómenklatúrának az a szokása, hogy állandóan beszámoljon a sikereiről és a tervek teljesítéséről, zavar abban, hogy a diplomaták megfelelő módon reagáljanak a világban végbemenő változásokra. A szerző szerint az ukránoknak egyébként is elképesztő tehetségük van ahhoz, hogy elfecséreljék a külpolitikai előnyt, s kieresszék a markukból nemcsak a túzokot , de még a verebet is. A 17. században Bohdan Hmelnyickij kozák forradalma nagy hatással volt az európaiakra. A kozák buggyos nadrág és a szarmata barokk nagy divatnak számított akkoriban a kontinensen. Azon az információs hullámon divatdiktátorokká lehett ek volna az ukránok Európában; többek között az ideológia terén is. Azonban előjött a régi baj: "ahol két ukrán, ott három hetman". Nem akadt egy vezér, aki gátat vetett volna az irigységnek és a cselszövésnek. Így állandóak voltak a marakodások, a színfal ak mögötti szövetségek a Rzec Pospolitával, Moszkoviával és az Oszmán Birodalommal a "magukhoz hasonlók" ellen, ami romba döntötte Ukrajnát. A világ továbblépett, az ukránok pedig azóta is a buggyos nadrágjaikkal és a barokkal vigasztalják magukat. A 21. s zázad elején szinte pontosan ugyanez a helyzet ismétlődött meg, ráadásul nem csupán kontinentális szinten. A glavred.info cikkírója 2005ben az egyiptomi ukrán nagykövetség munkatársaként tapasztalhatta meg, hogy Hoszni Mubarak rezsimjének ellenzéke az ukr ajnai események hatására a narancsszínt választotta jelképéül, s a szomszédos Gázai övezetben Ariel Saron izraeli kormányának ellenzéke - ugyancsak az "ukrán divat" hatására - a narancsszínt kiáltotta ki az ellenállása szimbólumának. Azonban ahelyett, hogy ezt az információs áttörést politikaigazdasági haszonná változtatták volna, akárcsak 350 évvel ezelőtt, most sem akadt igazi vezére az országnak, az "elitek" elakadtak az intrikákban és az egymás elleni csatározásokban, amivel gyakorlatilag
