Reggeli Sajtófigyelő, 2009. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-12-31 - 2010-01-02
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 12.312010.01.02 . 14 – Kövér László, a Fidesz országos választmányának elnöke egy minap megjelent interjúban azt állította, a külügyi tárca jelen formájában nem alka lmas a nemzeti érdekek képviseletére, s legfeljebb reformok után lenne képes erre. Ez azért elég egyértelmű támadás a tárca ellen. – Áprilisi bizottsági meghallgatásom alkalmával hangsúlyoztam, hogy nemzeti külpolitikát kívánok folytatni, azaz a magyar ér dekeket sem ideológia, sem nagyhatalmi igazodás nem írhatja felül. Anyaországként komoly felelősségünk van a határon túli magyarokkal kapcsolatban. Mást se teszek, mióta külügyminiszter lettem, mint a magyar nemzeti érdekeket érvényesítem. – Ugyanebben az interjúban szerepelt az is, hogy a szocialisták megszüntették a Máértet, illetve a Határon Túli Magyarok Hivatalát. Ön e lépések megszületésekor nem volt döntéshozó helyzetben. De miként látja, nem lenne mégis szükség ezen intézményekre? – Meggyőződésem, hogy a szomszédos államokban élő, őshonos magyarság és az országból sok hullámban kirajzott, világméretű diaszpóra két teljesen külön sors, nem való egy szervezetbe, alapvetően más gondolkodást igényel. A határon túli magyarság vezetőivel a közelmúltban s ikeres megbeszélést tartottunk a Külügyminisztériumban, hiszen – hangsúlyozom – nem lehet a külügyeket átgondolt nemzetpolitika nélkül folytatni. Hét szomszédunk közül ötnél a magyarok helyzete jó, ígéretes, fejlődik. Azzal csak ártunk a környező országokb an élő nemzeti kisebbségeinknek, ha a magyar belpolitikát próbáljuk kivetíteni rájuk. Nem szerencsés, ha Budapest határozza meg a határon túli magyarok politikáját. Kifejezetten káros, ha valaki az egységet bomlasztja. – A megbeszélések során sikerült ráé breszteni őket arra: ha megbomlik az egységük, annak az adott országban élő nemzeti kisebbség látja kárát? Egy a napokban közzétett felmérés szerint a Magyar Koalíció Pártja nem jutna be a szlovák parlamentbe. – Ezt nekik is látniuk kell, és jó lenne, ha nem ellenkező impulzusokat kapnának itthonról. A Fidesz jelentős energiát fordított arra, hogy például Romániában létrehozza a maga önálló pártstruktúráját. Nem idegen tőle, hogy a határon túli magyarok körében szétválassza a „barátait” azoktól, akikkel ne m annyira jó a viszonya. Ugyanakkor sokat tanulhatunk a határon túli magyar politikusoktól. Bámulatos például, hogy az RMDSZ elnöke és miniszterei bármikor kiállnak románul televíziós vitára, és román nyelven válaszolnak a betelefonálók kérdéseire. – Jó l épés volt az RMDSZ részéről azzal a tömörüléssel koalícióra lépni, amelynek a párt előzőleg ellenzéke volt? – Ez is olyan kérdés, amibe nekünk nem szabad beleszólni. Csak szurkolhatunk az RMDSZnek, hogy a romániai magyarság számára sikerrel járjon koalíc iós szerepvállalása. – A 2009es évben a magyar – szlovák viszonyról esett a legtöbb szó, amelynek mélypontja augusztusban Sólyom László Szlovákiából való kitiltása volt. A szeptemberi, Bajnai Gordon és Robert Fico közötti kormányfői találkozót követően azt án javult e kapcsolat. De hogyan alakul majd 2010ben? – A két ország között valójában egyetlen súlyos probléma van, ez a szlovák államnyelvtörvény június 30i módosítása. Közben az Ipolyon új hidakat építünk, közös határunk nyitott, rengeteg témában műkö dünk együtt, egymás megkerülhetetlen partnerei vagyunk. De kétség sem férhet hozzá, hogy a szlovák államnyelvtörvény az ottani magyarok ellen irányul. A hisztérikus magyarellenesség tört ki Sólyom László Révkomáromba tervezett villámlátogatása kapcsán. A k onfliktust kezelhetővé tettük a szeptember 10i szécsényi kormányfői találkozóval, amikor közös nyilatkozatban egy sor dolgot lefektettünk. Ennek legfőbb hozadéka, hogy a két fél elfogadja az EBESZ kisebbségi főbiztosának minden ajánlását. Konfliktushelyze t elsősorban a szlovák kormányzat és a szlovákiai magyar kisebbség között van, ebbe kapcsolódott be Magyarország és egy sor nemzetközi szervezet. A pozsonyi kabinet a törvény erejével kíván kikényszeríteni életidegen nyelvhasználati helyzeteket. Ne feledjü k, aki megszegi az államnyelvtörvényt, azt pénzbüntetéssel szankcionálhatják. – Reális a veszélye annak, hogy valóban pénzbüntetéssel sújtják a törvényt megszegőket vagy ez amolyan megfélemlítés?
