Reggeli Sajtófigyelő, 2009. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-12-23
MeH Nemzetpolitikai Ügyek F őosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 12.23 . 31 – A feleségem. Ő érzi és éli át naponta ezeket a megrázkódtatásokat, s bizonyára rá is hatással vannak. Igyekszem ugyan nem hazavinni ezeket a gondokat, de ennyi év alatt lehetet len, hogy ne kelljen velem együtt átélnie a politikai rengéseket, rezdüléseket. Megvagyunk, ő pedagógus, két énekkarban is énekel, társadalmi munkát végez, dolgozik a közösségünkért… A gyerekeimmel pedig elbeszélgettem, megpróbáltam nekik elmagyarázni, hog y nem kell mindent komolyan venni, amit az apjukról időnként a média terjeszt, nem kell minden politikai csatározást mélyen átélniük. Azt mondják nekem, hogy próbálnak e szerint élni, de azért minden lényegesebb, velem kapcsolatos történést figyelemmel kís érnek a világhálón, és néha a telefonon keresztül is érzem rajtuk: nagyon odafigyelnek és támogatnak. Ez jó érzés. – 2009ben sok olyan esemény következett be, amely magas feszültségre hangolta a szlovákmagyar viszonyt… – Igen, ennyi politikában eltöltöt t évvel a hátam mögött néha úgy érzem, hogy sziszifuszi szerepre vagyunk kárhoztatva. Valamit sikerül elérnünk, azután jön egy kormánykoalíció, mint a mostani is, s megpróbálja lerombolni, sőt nem csupán lerombolni az elérteket, hanem még inkább háttérbe s zorítana bennünket, korlátozná a lehetőségeinket, az esélyeinket, a jogainkat. Úgy fest, hogy ez a küzdelem soha nem fog véget érni. Én mondogatom a fiataloknak meg a saját gyerekeimnek is, hogy ez rájuk is vár, mert minden nép annyit ér a történelemben, a mennyit felmutatni tud a saját kiállása, a saját eszméinek megvalósítása terén. Soha nem szabad elfáradni, mert az a nép hal meg a történelem során, amelyik elfárad. Személyek meginoghatnak, személyekben csalódhatunk, csalódhattunk, de azért látni kell: a Kárpátmedencében a mi népünknek ezer éve alapkérdés a túlélés. Ez volt a nagy kérdés a honfoglalás előtt, amikor a besenyőkkel kellett megküzdenünk, ez volt az alapkérdés, amikor a hont be kellett laknunk, ez volt a tét a tatárokkal, a törökökkel, a Habsb urgokkal szemben, ez a tét Szlovákiában, a volt Csehszlovákiában kilenc évtizede, s én nem akarom, hogy ez a nép eltűnjön. Nem akarom, hogy az a néptöredék, amely Szlovákiában van, szétforgácsolódjék, a belső identitását, a lelki támaszait elveszítse, és m eghasonuljon. Erről szól az én életem, és számomra a Magyar Koalíció Pártjának története is. Úgy érzem, hogy a társaim, azok, akik hűek maradtak a magyar párthoz, ugyanígy gondolkodnak, nem a kisstílű taktikázásban, a saját érdekeik mindenek fölé helyezésé ben látják a munkánk lényegét. Olyan helyzetbe kerültünk, hogy a közösségünk jövője sokban függ a mi tevékenységünk minőségétől. Ez pedig elvonatkoztathatatlan a közösség bizalmától, az emberek támogatásától, mert nekünk akkora erőnk van a politikában, a k özéletben, a diplomáciában, amekkora erővel az emberek beállnak mögénk. Ha a bizalmi viszony megbillen, akkor nagyon nagy baj történhet, és ez a szlovákiai magyar közösség jövőjét veszélyeztetheti. – Az idei évben egy erőteljes belső pártfeszültség mellet t kellett jó döntéseket hozniuk a köztársaságielnökválasztás és az európai parlamenti választások ügyében. A tisztázatlan és túlfeszített helyzet ellenére jól vizsgázott az MKP: meg tudta szólítani a szlovákiai magyarokat. Mit gondol, a szlovákiai magyaro knak az az üzenete, amit a pártszakadás szélén a voksaikkal, a részvételükkel a csúcspolitikánkhoz intéztek, mire jogosítja fel a Magyar Koalíció Pártját? – Az elnökválasztás két fordulójának üzenete szerintem kettős. Egyrészt: az emberek megtiszteltek ben nünket azzal, hogy elfogadták és támogatták a mi ajánlásunkat. Másrészt a voksolásnak van egy, talán a történelmen is átnyúló üzenete: hogy a szlovákiai magyar polgárok – olyan helyzetben, amikor saját jelöltünk nem lehet – el tudnak fogadni olyan demokrat ikus szlovák jelöltet is, akivel korrekt módon együtt lehet élni és dolgozni. Ez nagyon szép üzenet az alig létező szlovák demokraták és Európa számára: a magyarok tisztességes, normális együttélést akarnak, nem egy olyan hatalmat, amely nagyon gyakran pro vokálja, megpróbálja háttérbe szorítani az itt élő magyarokat, a lehetőségeiket korlátozza. – Tehát az egyik tanulság, hogy a demokratikus szlovák egyén mögé oda tudják állítani a magyar választópolgárt… De ebből a tényből következhete olyan tanulság, ho gy egy keverék magyarszlovák pártra mutatkozott társadalmi igény? – Nem akarok ünneprontó lenni, de ez egy őszinte beszélgetés, és abban egyeztünk meg, hogy alapja lehet a velünk történtek őszinte továbbgondolásának mások számára is. Én idestova húsz éve vagyok az országos politikában, s néha már megengedhetem, hogy nyilvánosan is kritikus legyek a szlovák társadalmi és politikai elittel kapcsolatosan. A mostanihoz hasonló kérdésekre kissé fanyarul azt szoktam válaszolni: én is tisztelem a szlovák demokrat ákat, mind az ötöt. Ki kell mondani: Szlovákia legnagyobb problémája, hogy nincsenek érett, európai mércével is demokratikus, nagyvonalú társadalmipolitikai vezetői. Szlovákia az ilyen meghatározó személyiségek hiányától szenved. Sőt, ez érvényes az egyhá zi életre, néhány kivételtől eltekintve a katolikus egyházra, amelyben a püspöki kar több tagja is kíméletlenül magyarellenes. Vonatkozik ez írókra, költőkre, tehát nincs igazán olyan réteg a szlovák társadalomban, amely igazi demokratikus példát adna, s h ogy a Pokolbeli víg
