Reggeli Sajtófigyelő, 2009. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-12-12
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 12.12 . 18 Nem lehet minden kereskedel mi módszert átültetni a közszolgálatba, hiszen a két intézmény különböző feladatokat lát el – de hatékonyság szempontjából van mit tanulni tőlük. A Magyar Televízió mintegy negyven évig zavartalanul élvezte az egyeduralmat Magyarországon. A hatvanas évek közepén kezdődött kulturális aranykorszaka a nyolcvanas évek közepére teljesen kifulladt. Hátramaradt egy szocialista mamutvállalat, elavult műszaki felszereléssel, bürokratizált és bonyolult belső szervezettel, elkényelmesedett létfenntartási szokásokkal. Az MTVben megszokták, hogy rájuk mindig van pénz, hiszen a kommunista párt legfőbb propagandagépezete nem mehet tönkre. Ez a szokás valahogy megmaradt a rendszerváltás után is. Egymást váltották a kormányok, a pártok és ennek megfelelően az MTVelnökök, de pénz mindig akadt bőven: a királyi tv (így becézgetik az MTVt) évi állami támogatása sokszor meghaladta a 3334 milliárd forintot is (130 millió euró – nem tisztem vizsgálni, hogy ebből a pénzből mennyi jutott egyes pártkasszákba és magánzsebekbe). Hiá ba próbálkoztak különböző belső reformokkal, átszervezésekkel, létszámleépítésekkel, takarékoskodási csomagokkal, az MTV valami halhatatlan szörnyként mindig regenerálódott: ha a jobb oldalán levágták egyik karját, a bal oldalán kinőtt három másik, és ford ítva. Így ment ez egészen 23 évvel ezelőttig, amikor egyértelművé vált, hogy a gazdasági válsággal küzdő ország nem tudja tovább játszani a televíziós télapót. A legutóbbi magyar költségvetésben az MTVtől megvonták a várt 9 milliárd forintos (33 millió e uró) különtámogatást, ami könnyen a tönk szélére sodorhatja a köztévét. Különböző takarékossági intézkedésekkel igyekszenek túlélni a jövőre esedékes kormányváltásig, bízva a Fidesz esetleges mentőövében, amit Orbán Viktor közvetve kilátásba is helyezett. De az MTV mai formájában nem sokáig maradhat már fenn. Mennyire nem tudnak elszakadni az egyeduralkodó mamutintézmény évtizedes logikájától, bizonyítja egyik elsőnek bejelentett takarékossági lépésük, amely szerint felszámolják a még megmaradt vidéki stúd iókat! Holott csak a vidéki stúdiók és a tudósítóhálózat átgondolt használatával tudnának igazán megtakarítani valamit. Ez a magatartás egyébként egy tipikus magyar betegség szövődménye: Budapest a világ közepe, és csak annak van igazán értéke, ami ott tör ténik. Az európai regionalizáció korszakában ezt a gyakorlatot már igazán nehéz lesz kivédeni. Hadd tegyem hozzá, hogy azok a vidéki és határon túli tévés szakemberek, akiket a sors felsegít Budapestre, néhány év leforgása alatt teljesen megváltoznak, és m intha elfelejtenék, honnan jöttek. Erre a szomorú jelenségre még visszatérek. Persze a fenti sorokkal nem kívánom kétségbe vonni a Magyar Televízióban dolgozó kollégák eddigi munkáját. Döntő többségük tisztességes, jó szakember (az MTV nevelte ki az egész magyarországi tévés gárda legjavát), de szorgoskodásuk, sajnos, sokszor elvész a királyi udvar átláthatatlan szerkezetében és szinte követhetetlen gazdálkodásában, a koronáért vívott politikai harcok örvényében. Ennek ellenére az MTV fennmaradása, különös közszolgálati szerepének erősítése (gondoljunk csak a kulturális értékek terje sztésére, a kisebbségi és rétegműsorokra, a politikai párbeszédre, oktatásra és tájékoztatásra) a magyar televíziózás és a magyar társadalom egyik alapszükséglete. De mindezt a XXI. század követelményeinek megfelelően, racionálisan és a legmagasabb szakmai szinten. vissza ( Folytatjuk) A médiastratégia és a közösség – Reagálás Magyar Szó • S. GORDÁN Klára • 2009. december 12., szombat Nagyon fontosnak és időszerűnek tartom Bodzsoni István cikksorozatát, hiszen ahhoz, hogy l étrejöjjön egy jövendőbeli médiastratégia, előbb leltárt kell készíteni arról, mivel is rendelkezünk. Gondolok itt a személyi és a műszaki feltételekre egyaránt. Ehhez természetesen hozzátartozik egyfajta visszatekintés, honnan is indult a határon túli tud ósítóhálózat. Személyes érintettségemből kifolyólag is szeretném némileg pontosítani a tényeket. A Magyar Televízió 1988ban Peták István intendáns vezetésével, az Ablak című műsorban már foglalkoztatta a határon túli kollégákat, majd 1992ben megalakult a Nagylátószög című műsor, amely már csak határon túli műsorokat sugárzott. 1998ban pedig már 78 magazinműsoruk volt a határon túliaknak. Ebből kifolyólag egyértelmű, hogy pontosításra szorul a megállapítás, miszerint „Valahol a 90es évek közepén, okulva a Duna TV kezdeti sikereiből, a Magyar Televízióban észbe kaptak, hogy jó lenne nekik is nyitni a határon túli területek felé, mert abban az időben ez egy igen kurrens téma volt a magyar társadalomban.
