Reggeli Sajtófigyelő, 2009. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-11-27
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 09.18 . 34 vissza A Csemadoktagság többet ér, mint a magyarigazolvány Új Szó 2009. november 26. csütörtök, 19:59 | Mózes Szabolcs n em lát benne problém át, hogy egyszerre képviselő és Csemadokalelnök is. Úgy véli, a szervezetnek kutya kötelessége tárgyalni mindenkivel, aki a hazai magyarság érdekeit szolgáló célokkal keresi meg. Köteles Lászlóval, a Csemadok általános alelnökével, az MKP képviselőjével b eszélgettünk. Tizennégy éves koromtól Csemadoktag vagyok, a 80as évektől igyekeztem aktívan részt venni a közéletben, honismereti és kulturális rendezvények szervezésében, és MKPtagságom természetes folytatása volt ennek a tevékenységnek. Mind a kettő ugyanazt a réteget szolgálja, csak más eszközökkel. Lehet egy civil, önmagát apolitikusnak mondó szervezet általános alelnöke egyben az egyik politikai párt parlamenti képviselője? Vasárnap azzal a felszólalással kezdtem a Csemadok Országos Tanácsának ül ését, hogy a szervezet feladata és felelőssége az utóbbi időben tovább nőtt. Az a feladatunk, hogy egyesítsük a megosztott szlovákiai magyar társadalmat. A Csemadok alapszabályában az szerepel, hogy mindenkit elfogadunk tagnak, aki egyetért az alapszabálly al és dolgozni akar a szervezetben. Vagy akár csak azzal, hogy megfizeti a tagsági díjat. Hogyan tudja egységesíteni a Csemadok a szlovákiai magyarságot, ha a szervezetet MKPtagok, vezetők irányítják, miközben ugyanez a párt és a Híd szembenállása megosz tja a hazai magyar társadalmat? A Csemadok kereteket ad az együttműködésre. Létezik egy sor olyan téma, melyek esetében a módszerekről vitázhatunk, de a cél közös, s nekünk egységesen kell fellépnünk. A magyarság egyetlen lehetősége, hogy a társadalomban egységesen lépjen fel – akkor lesz partnere az állami és más szerveknek. Tehát nem okozna problémát az sem, ha a Csemadokban Hídpolitikusok lennének vezető funkciókban. A Csemadok megalapításától kezdve az egyik legdemokratikusabb szervezet volt, a 80a s években az egyetlen, melyben nem tudták megkövetelni, hogy helyi szinten az elnök csak párttag lehet. Ugyanis a tagság választotta őt. Ugyanez vonatkozik a jelenlegi helyzetre is: a tagság választását – mind helyi, mind járási vagy országos szinten – tud omásul vesszük. Attól függetlenül, hogy milyen politikai értékrendet vall vagy milyen párt tagja az illető. Például a galántai elnökünk, Zsille Béla a Híd egyik alapító tagja. Senki sem mondhatja azt, hogy ő nem teljes jogú tagja a Csemadoknak. A Csemadok együttműködött a magyar elődpártokkal – az Együttéléssel, az MKDMmel, az MPPvel is. Együttműködött az MKPval, hiszen céljaink nagyrészt ugyanazok, s hasonló rétegeket szólítottunk meg. Miért kezdik kritizálni ezt az állapotot azok, akik fél évvel ezelőt t még ennek egyértelműen a haszonélvezői voltak? Mindezeket azért is kérdeztem, mert az egy hónapja elfogadott MKPs pártprogram, melynek ön egyik társszerzője, világosan fogalmaz: „A politika a kultúra belső vitáiban értelemszerűen nem vehet részt, ez üg yben semleges kíván maradni.“ A Csemadok nevében első helyen szerepel, hogy társadalmi szervezet. Az a társadalmi tevékenység, melyet kifejt, hatással van a politikára, és fordítva is. Ezt tudomásul kell vennünk. Meggyőződésem, hogy mindenkivel együtt kel l működnünk, akivel közösek a céljaink, s elfogadhatók azok a módszerek, melyekkel a célokat el akarja érni. Ha valaki konkrét elképzelésekkel, elérhető, a szlovákiai magyarság érdekeit egyértelműen szolgáló célokkal keres meg bennünket, tárgyalnunk kell v ele. Mindenkivel. Ez kötelességünk. Milyennek kellene lennie az MKP és a Csemadok viszonyának, illetve az MKP és a többi nagyobb magyar társadalmi szervezet viszonyának? Meggyőződésem, hogy a Csemadoknak önállónak kellene lennie. Nem az egyik, hanem a le gnagyobb szlovákiai magyar társadalmi szövetség, a legnagyobb magyar kulturális szövetség vagyunk a Kárpátmedencében. A magyarországi és a szlovákiai szerveknek is partnere kell, hogy legyünk. Számomra elfogadhatatlan, hogy néha
