Reggeli Sajtófigyelő, 2009. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-11-17
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 11.17 . 23 Az MTI hétfő délután megkereste Czeglédi Lászlót, a Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriumának elnöké t, valamint helyettesét, Balogh Lászlót is, de egyikük sem kívánta kommentálni a történteket. vissza Visszaemlékezés a rendszerváltozás kezdeteire - Interjú Duray Miklóssal Felvidák.ma/MR 2009.11.16. 20 éves a rendsze rváltás, amely - ahogy a Duray Miklóssal készített interjúból (Kossuth Rádió) is kiderül - még ma sem tekinthető befejezettnek. (Duray hasonló témakörben a november 13i, komáromi őszi fórumon is tartott előadást, annak videófelvétele megtekinthető Duray M iklós honlapján - www.duray.sk) A volt kommunista rendszer nem igazán örült annak, hogy ön nem akar elmenni külföldre, így amikor kapott egy amerikai meghívást a 80as évek végén, nem gördített különösebb akadály útjába. Abban reménykedtek, hogy vissza se jön többet Csehszlovákiába. Jól gondolom ezt? Valószínűleg így volt, persze nem ilyen egyszerűen történtek a dolgok. Kaptam korábban is meghívást, a 80as évek elején, de a kézbesítése utána pár nappal lecsapott rám a titkosszolgálat, majd két hétre rá „rabosítottak”. Viszont amikor közeledett az 1980as évek vége, történetesen 1987, és ismét megjött számomra az amerikai meghívólevél, az események másként zajlottak. Az igaz, hogy amikor benyújtottam az útlevélkérvényemet, a belügyi szervek még el sem akarták azt fogadni. De úgy látszik, hogy a titkossz olgálat más véleményen volt és felfigyelt arra, hogy nincs ott az útlevélkérvényem, pedig már ott kellett volna lennie. Az egyik ügynöküket elküldték utánam – akiről én természetesen nem tudtam, hogy ügynök – , és ő mondta mit kell tennem, milyen jelszót ke ll mondanom a rendőrségi pultnál, ahol átveszik a kérvényeket. Szó szoros értelemben ezt így kell érteni, hogy jelszó? Hát igen, mert egy nem bővített mondat volt az egész. Az volt a mondat lényege, pontosabban szó szerint az volt a mondat, hogy „kivéte lt kérek”. Másnap bementem a rendőrségre, odaléptem a pulthoz, átnyújtottam a kitöltött űrlapot és elmondtam a jelszót. A szolgálatos rendőr pedig szemrebbenés nélkül átvette a kérvényemet, és három hétre rá megkaptam az értesítést, hogy elkészült az útlev elem. Persze, mégsem volt ennyire egyszerű az ügy, mert a feleségemmel együtt akartam utazni, de az ő kérvényét elutasították. Elmentem hát a rendőrségre, mintha át akarnám venni az útlevelemet és a kiutazási engedélyemet, de amikor átakarták nyújtani az ú tiokmányokat, akkor azt mondtam, hogy köszönöm, nem veszem át. Ilyet még nyilván soha sem hallottak. Hogyhogy nem veszem át? Addig nem veszem át, amíg a feleségem is meg nem kapja – mondtam. A lényeg az, hogy a 80as évek közepe táján kezdett kicsit megv áltozni a kommunista rendszer Csehszlovákiában is. Ez összefüggött azzal, hogy Szovjetunióban is elindult egy változás. Persze az akkori Csehszlovákiában a változás kisebb léptékkel jelent meg, mint az akkori Szovjetunióban, és ennek voltak jelei is. A cse hszlovák pártvezetés kezdett kritikusan viszonyulni a Szovjetunióhoz, de balról kritizálta. Balról bírálta a Szovjetunióban indult új irányzatot, amit akkor már világszerte peresztrojkának kezdtek nevezni. De ha erről beszélünk, akkor érdemes visszanyúlni egy korábbi eseményhez is, Leonyid Brezsnyev 1982. november 10én bekövetkezett halálához. Ebben az időben a szovjet titkosszolgálat, a KGB már pontosan tudta, hogy a Szovjetunió versenyképessége elérkezett a szakadék szélére. Tehát, hogyha valamit nem tes znek az országban, akkor óriási veszélyek állnak elő, amit már nem lehet a hadsereg erejével elhárítani. Veszélybe kerülhet Szovjetunió világhatalmi pozíciója is. Amikor Brezsnyev meghalt, aki a szovjet hadsereg embere volt, Jurij Andropov követte őt a pár tvezetői székben, aki viszont a KGB embere volt. Andropov rövid hivatali ideje alatt történt néhány olyan lépés a Szovjetunióban, ami ugyan még nem volt nevezhető reformtörekvésnek, de talán előszele volt annak. Például alkoholtilalmat vezettek be. Ha megk érdezték volna az amerikaiakat, hogy a szesztilalom az 1920as években vezetette valamire az Egyesült Államokban, akkor nem vezették volna be. De ez nyilván politikai döntés volt. Az andropovi intézkedéssor már mutatta, hogy valamit kétségbeesetten akarna k tenni. De Andropov meghalt, egyesek szerint hozzásegítették őt a halálához, és utána megint a hadsereg embere jött, Csernyenko, aki azonban már halálos beteg volt, és ő sem húzta sokáig. Ebben az 1982 – 85 közötti időszakban tehát a nagy Szovjetunióban is eljutottak arra a pontra, mikor úgy érezték, hogy valami a vége felé következik, ha nem cselekszenek valamit. Ennek a hátterében kell értelmezni az egész rendszerváltozásnak az előjátékát, ugyanis ne legyünk naivak és ne legyünk önteltek, ne gondoljuk azt, hogy mi, akik akkor szembeszegültünk a kommunista rendszerrel, mi döntöttük meg kommunizmust. Nem. Mi csak azt szerettük volna, hogy megdőljön, de nem mi járultunk hozzá. Persze, hogyha abból indulunk ki, hogy minden lépés elvezet valahova, vagy sok egy i rányba megtett lépés „a csepp vájja
