Reggeli Sajtófigyelő, 2009. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-11-17
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 11.17 . 24 a követ gyakori esésével” elve szerint, hozzájárulhat ahhoz, hogy megdőlhet akár egy diktatúra is. A másként gondolkodók kitartása talán ennyiben hozzájárult a kommunista hatalmi rendszer megdőléséhez. De ennek is voltak előzményei. Az eseményeket azonban nem folyamatként kell értelmeznünk, hanem inkább bakugrásokként. A reform szükségességének a felismerése két előzményhez köthető. Az egyik a Nyugat által a kommunista államokkal szemben elrendelt technológiai embargó vol t, az ún. Cocom lista, illetve a helszinkifolyamat. Ez utóbbi az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia 1975ben Helszinkiben aláírt Zárónyilatkozata nyomán jött létre. A Zárónyilatkozat három nagy témaköréből a harmadik, az ún. harmadik kosár t ette lehetővé, hogy a nemzetközi figyelem középpontjába kerültek az emberi jogok, a szabadság kérdése. Ez ütött rést a kommunizmus átláthatatlan és átjárhatatlan falán. Ennek a következtében kerültek nyilvánosságra a kommunista országokban elkövetett jogsé rtések. Még ha börtönbe is csukták a kommunista rendszerben a másként gondolkodókat, akkor is szembe kellett velük nézni a kommunistáknak, mert elkezdték az ügyeiket tárgyalni nemzetközi fórumokon. Ettől kezdve már nem tűnt annyira nyomasztónak a világ ket téosztottsága. Nekem ezt jelentette a Helsinki Záróokmány. Én akkor rettentően optimista voltam. Azt hittem, hogy valóban bekövetkezik az a fajta lazulás, ami a 60as évek közepe táján 1968ig tartott. Ebben ugyan csalódtam, de végeredményben mégis jól ére ztem, mert eljutottunk 1989ig. A bukást tehát rendszerhiba okozta. Engem nagyon érdekelne az, hogy ez a keletközépeurópai térség onnan a tengeren túlról hogyan nézett ki? Mit látott ebből Amerikában? Lehet, hogy szerencse, lehet sajnos, hogy a kommu nista hatalmi rendszer utolsó napjainak a vergődését csak Amerikából szemlélhettem, de onnan többet lehetett látni, mint itthonról. Amerikában meg voltam róla győződve arról, hogy ha nem is a rendszernek a bukása, de a hatalmi övezetek határának a megválto zása rövidesen bekövetkezik. Például Amerikából 1988 őszén, 1989 tavaszán nagyon egyértelműen látszódott, hogy a Szovjetuniónak a balti államokból ki fog kelleni vonulnia. Azt csak egészen bizalmas forrásból tudtam meg, hogy 1989 tavaszán a Szovjetunió elj utott addig a pontig, hogy nem fog katonai erővel beavatkozni egyetlen egy országban sem, ha az ottani népi erők a politikai rendszer megváltoztatását fogják követelni. Szovjetunió eldöntötte, hogy még egyszer 1956 vagy 1968 nem lesz. Ez azért érdekes, me rt mostanában Szlovákiában, illetve Csehországban is elterjedtek különböző vélemények, nézetek, összeesküvés elméletek, hogy tulajdonképpen nem az utca embere, hanem felülről, kívülről jövő utasítás döntötte meg a rendszert. Ez tulajdonképpen igaz, de min den folyamatnak van kezdete, amit pontosan nem lehet kinyomozni, hogy hol is van, csak sejteni lehet. De a végét mindig tudjuk. A vége tömegtüntetésekkel zárult. De valóban naivitás azt hinni, hogy ezek a tömegtüntetések döntötték meg a rendszer, a legjobb példa erre Románia. A helyszínen lemészárolták a Ceausescu házaspárt, de a legbensőségesebb párttársai tették ezt. Azok, akik már kiegyeztek mind a KGBvel, mind a CIAval, hogy ők fogják átvenni Ceausescu után a hatalmat. Nyílt titok ugye, hogy 198889ben nagyon sok mindent Budapesten már Palmer, az akkori amerikai nagykövet irányított. Mi volt azonban Pozsonyban, vagy Prágában? Csehszlovákiát és Romániát lehet egymáshoz hasonlítani ebben az időszakban. Ugyanis sem a csehszlovák, sem a román első von albeli pártvezetés nem tudott arról, vagy nem akart róla tudomást venni, hogy a Szovjetunió feladta a kommunista egypártrendszernek a védelmét. Gorbacsov részéről el is hangzott bírálat, mint Prága, mint Bukarest címére, 1989ben. A második vonal, mind Cse hszlovákiában mind Romániában, jól volt informálva, és ami Prágában, illetve Csehszlovákiában történt egyértelművé teszi, hogy a kommunista pártnómenklatúra második vonala volt az akkori nem hivatalos ellenzéknek a rendszerváltó partnere. A kommunista máso dik vonalat Marian Čalfa vezette, az ellenzéki vonalat pedig Václav Havel. Ők egyezkedtek az első csehszlovák kormányalakításról. Sajnos, eléggé kommunista módon történt az egész egyezkedés. A bársonyos forradalomra emlékezünk országszerte. 20 évvel ezel őtt indult meg, vagy fejeződött be a rendszerváltás. Nem tudom, hogy a tüntetések a végét vagy a közepét jelentették. Akkor kezdődött a rendszerváltozás.
