Reggeli Sajtófigyelő, 2009. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-11-16
MeH Nemzetpolitikai Ügyek F őosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 11.16 . 13 A pristinai polgármesteri tisztségért folyó harcban viszont a Fatmir Sejdiu koszovói elnök vezette Koszovói Demokrati kus Szövetség jelöltje, Iso Mustaf győzedelmeskedett. A koszovói választási bizottság szerint a részvételi arány 45 százalék körül alakult. A szerbiai kormány - amely nem ismeri el Koszovó önállóságát - választási bojkottra szólította a koszovói szerbeket , így a legalacsonyabb részvétel azokon az északkoszovói településeken volt, ahol egy tömbben él a szerb kisebbség. Leposavicban például 0,83 százalékos volt a részvétel, Zvecanban pedig még ennél is kevesebben vettek részt a választáson: a szavazásra jog osult polgárok 0,75 százaléka voksolt. vissza Kelemen Hunor: Az autonómiától a románok nem lesznek kevesebbek InfoRádió 2009. november 16., hétfő 6:00 Szemléletváltásra van szüksége Romániának, és az RMDSZ szerint Kelemen Hunor, a párt államelnökjelöltje meghozhatja a szükséges változást. A politikus azt mondta, kulturális és területi autonómia kialakítására van szük ség Erdélyben, és történelmi régiók kialakítására az ország teljes területén. Romániában november 22én tartják az államelnökválasztást. Milyen programmal indul a választáson? A programomat leginkább a változás igénye jellemzi. A változás igénye minde nféle tekintetben az alkotmányreformtól kezdve az intézményi reformokig, a mentalitásváltásig, és egészen odáig, hogy Romániát mint egy nagyon központosított államot le kell építeni, és a történelmi régiók szerepét kell emelni. Ilyen szempontból ezt a vált ozást és ezt a váltást próbálom mindenféleképpen elősegíteni a vitákkal, az üzenetekkel, azzal, hogy semmiféle témát nem kerülök meg, és közép- és hosszútávon mondom azt, hogy mi lenne jó Romániának. Természetesen ez az én vízióm. Mi lenne jó Romániának, a romániai társadalomnak és benne az erdélyi magyarságnak. Őszintén és egyenesen. Azt látom, hogy még ha vannak is olyan témák, amelyek az embereket egy picit idegesítik, dühítik, nem tudják megkerülni, hogy erre ne reflektáljanak, hogy erről ne gondolkozza nak el, és vannak nagyon jó visszajelzések. Románia húsz évvel a kommunizmus megbukása után egy olyan helyzetbe érkezett, ahonnan vagy előrelép, vagy az uniónak, Európának a leszakadó, perifériáján maradó országa lesz. A mostani államberendezkedéssel és működéssel nem lehet felzárkóztatni Romániát. Ezt próbálom mindenhol elmondani, hogy amit mi kérünk, az nem valaki ellen van, sem a régiók autonómiája, sem a kulturális autonómia, sem Székelyföld területi autonómiája, mert ettől a románok nem lesznek keves ebbek. Ez egy versenyképesebb társadalmat, versenyképesebb közösségeket, versenyképesebb egyéneket is jelentene, ami pedig óhatatlanul oda vezetne, hogy az emberek visszakapnák a reményt, jobban élnének, jobban tudnának tervezni, kiszámítható lenne a jövő, nem élnének létbizonytalanságban, és a magyar emberek természetesen a nemzeti identitásukat illetően sem élnének bizonytalanságban. Mennyire tudják ezt az álláspontot elfogadni a románok? Mennyire félnek az autonómia szótól? Nincse emiatt valamilyen rev íziós elképzelésük? A kulturális autonómiával kapcsolatosan látom a puhulást, és azt, hogy egymásfél éves perspektívában megvalósítható lesz a törvényhozásban is, ahogy azt kell. Ami a területi autonómiát, a régiók autonómiáját illeti, ott még sokkal ne hezebb helyzetben vagy unk, élnek a félelmek, az előítéletek nagyon erősek. Mintha rossz lelkiismeretük lenne, sokszor az az érzésem, és a rossz lelkiismeret diktálná ezt a félelmet, ezért nekünk nagyon fontos, hogy okosan, bölcsen, kiegyensúlyozottan érveljünk, és mondjuk el, h ogy ez nem veszélyezteti az ország egységét, az országnak az oszthatatlanságát, nem emeli ki Erdélyt senki az ország szívéből, és nem viszi át Skócia mellé, de még csak Székelyföldet sem fogjuk Baranya mellé letenni. Hogyha ők ezt megértik, és lassan megér tik, én azt látom, hogy ezeket az előítéleteket le lehet bontani, de eszméletlenül nagy munka és eszméletlenül nagy kitartás, erőfeszítés. Ha ezt megértik, akkor azt hiszem, hogy középtávon, nem hamarabb, ne keltsünk illúziókat, hiú reményeket, középtávo n akkor lesz lépés olyan irányba, hogy a régióknak a súlyát megemeljük és az autonómiáját a történelmi régióknak biztosítsuk. Én mindig azt mondom, hogy ez jó Bukovinának, Moldvának, Havasalföldnek,
