Reggeli Sajtófigyelő, 2009. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-11-10
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 11.10 . 28 manipul ációs törekvéseinek szárnyait. Nem tudom, ki hogy van vele, magam sokszor dühöngtem, amikor kényszerűségből kellett az egyetlen jelöltre szavaznom, egyikükre például jobb híján négyszer voksoltam, és ma elárulhatom, csupán egyszer meggyőződésből, háromszor kizárólag azért, hogy ellenfelét elüssem a győzelemtől. No de ez is a demokrácia adta lehetőség, viszont amolyan negatív voksként jórészt el is veszi az ember kedvét a dologtól. Ha nagyobb lesz a kínálat a jövőben, annak csak örvendeni lehet. A bökkenő p ersze más. Hogyan lesz a kettőből egy? — adja fel a szokatlan helyzet a leckét sokaknak, akiknek sehogyan sem fér a fejébe, hogy arra is van mód. Aki ma viszályt és széthúzást lát kizárólag a kétpártrendszerben, merthogy azt lépennyomon nyílt színi viták kísérik, az lesújtó véleményt formálhat róla. A rendszert elítélve ilyenkor gyakorlatilag az egyik fél, többnyire az erősebb malmára hajtjuk a vizet, és igazságtalanok vagyunk a másikkal szemben. Mi lenne hát a megoldás? Erdélyi magyar és külön székelyföl di parlamentet kell a két pártnak alapítania, mert nem lehet vitás, adott ügyekben és helyzetekben a legteljesebb egységben kell fellépniük, és az főleg ilyen keretben jöhet létre. Az erdélyi magyar és a székely társadalomnak is vannak olyan általános célk itűzései, melyeket megközelíthetnek egyesek több oldalról ugyan, de adott döntéseket, fordulatokat csak közös erővel érhetnek el. Ehhez — és erre sem volt még példa — mindenki által elfogadott játékszabályokat kell kidolgozni és azokat a nyilvánosság éber ellenőrzése alatt betartani. Aki csak viszálykodást lát a mai közéletben, vajon nem pont erre tartja képtelennek népét és elitjeit? B. Kovács András vissza Iszapbirkózás Erdélyma [ 2009. november 10., 07:13 ] [56] S emmi esélye nincs Liviu Negoiţănak, hogy december 6a előtt Románia miniszterelnöke legyen, mégis tegnap délután úgy mutatta be kabinetjének tagjait, mintha egykét hét múlva belehuppanhatnának bársonyszékeikbe. Látszólagos magabiztossága mögött képmutatás , zsarolás húzódik, no meg a viszonylag nagy párt nyerésre álló vezetőjének, Traian Băsescunak a játéka. Az alkotmány ugyanis előírja, hogy az államfő feloszlathatja a parlamentet, ha az hatvan nap leforgása alatt kétszer elutasítja a kijelölt kormány me gszavazását. Tehát arra alapoznak: a képviselők attól való félelmükben, hogy elveszíthetik parlamenti mandátumukat, s az új választás újabb költségekbe verné őket, most már bármilyen kormányt megszavaznának. Természetesen, a jelenlegi többséget alkotó párt okat sem ejtették fejükre, az elmúlt napok folyamán sokan és sokszor fejtegették: az égadta világon senki sem kötelezheti őket arra, hogy szavazásra emeljék kezüket. Különben Liviu Negoiţă kormánya enyhén szólva avítt. A legfontosabb gazdasági tárcákat a régi, kétszer is megbuktatott demokrataliberális nehézfiúk — Blaga, Berceanu, Videanu — kapták, a pézügyi tárca élére sem talált jobb jelöltet, mint a mérnöki alapképzésű, fantáziátlan, eddig ugyancsak két ízben megbuktatott George Pogeát. Sok köszönet az új emberekben sincs, az egészségügyiminiszterjelölt jó ideje a tárca államtitkára, tehát felelős az ágazat válságáért, a mezőgazdasági miniszteri szék várományosa, Valeriu Tabără is próbálkozott már e tárcánál, nem túl fényes eredménnyel, Gabriel Opreáró l, a belügyminiszterjelöltről elég, ha annyit mondunk, Traian Băsescu államfő öt évvel ezelőtt még a „Năstaseféle maffia" alapemberének tartotta. Ma már az ő zsoldjába szegődött. Sok időt Liviu Negoiţă a kormányprogram összeállítására sem tékozolt, lemás olta Croitoru dolgozatát, s a névsorral együtt tegnap estefelé azt küldte el a parlamentbe. Újból egymásnak feszült tehát a parlament és az elnöki hivatal. Ez utóbbi függelékeként a DemokrataLiberális Párt. Folyik az iszapbirkózás. Borítékolható: ennek a z esztelen küzdelemnek csak az új elnök beiktatása vet véget. Simó Erzsébet, Háromszék vissza
