Reggeli Sajtófigyelő, 2009. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-11-05
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 11.05 . 18 Váratlan szövetségesre leltek Szlovákiában, amely már annak rendje és módja szerint rati fikált, ezért Robert Fico – jobb híján – csak azzal tudta eladni választóinak a cseh kivételt, hogy a chartának úgysincs semmi köze a Benesdekrétumokhoz. Így került be az EUcsúcs zárónyilatkozatába egy emlékeztető passzus arról, hogy a charta a tagállamokra csak annyiban vonatkozik, amennyiben uniós jogot hajtanak végre. A maratoni akadályfutáshoz hasonlító ratifikációs folyamat tehát lényegében a végéhez ért. A 2005ben a franciaországi és hollandiai referendumon megtorpedózott EUalkotmányt pótolni hivatott lisszaboni szerződés akár már december 1jén hatályba léphet – terjedt el Brüsszelben, miután José Manuel Barroso, az Európai Bizottság (EB) elnöke és Fredrik Reinfeldt svéd kormányfő látható megkö nnyebbüléssel bejelentette, hogy kifogták a szelet Klaus vitorlájából. Brüsszeli elemzők ugyanakkor kétlik, hogy háromnégy hét alatt az uniós intézmények valóban fel tudnak készülni jogilagtechnikailag a szerződés „élesítésére”, reálisabbnak tartják a 20 10. január 1jei határidőt. A svéd elnökség azt tervezi, hogy november közepén rendkívüli EUcsúcsot hív össze, amelyen a személyi kérdéseket tűzné napirendre. A múlt heti EUcsúcson kínosan ügyeltek arra, hogy nyilvánosan egyetlen jelöltet se nevezzenek meg az Európai Tanács elnökének és az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének posztjára, ám folyosói pletykákban nem volt hiány. Az utóbbi hetekben az „EUelnöki” szék első számú várományosának tekintett Tony Blair brit exkormányfő reményei minden j el szerint elszálltak, nem utolsósorban azért, mert a tagállamok zöme karizmatikus vezető helyett a konszenzusteremtés aprómunkájára alkalmas adminisztrátort szeretne. Meghatározó lehet az is, hogy az euró- és a schengeni övezethez tartozó, de nem nagy ors zágból származzon. Mindezek alapján Brüsszelben a leginkább Jan Peter Balkenende holland, JeanClaude Juncker luxemburgi és főleg Herman Van Rompuy belga miniszterelnök neve forog. Az „EUkülügyminiszter” viszont az európai pártcsaládok közti egyensúly me gőrzése miatt valószínűleg szocialista politikus lesz. A csúcson – Blair esélyeinek romlásával párhuzamosan – David Miliband brit külügyminisztert kezdték favoritként emlegetni, aki, ha a hír igaznak bizonyul, éppen a London által vehemensen ellenzett unió s szintű külügyi szolgálat gazdája lehet. A találgatásokkal persze érdemes óvatosan bánni, a tapasztalatok szerint ha valakinek túl hamar fölröppen a neve, az a színfalak mögötti versengésben hamar el is vérzik. Utalt erre brüsszeli sajtóértekezletén Nicol as Sarkozy francia elnök is, aki csak annyit árult el a sajtót leginkább izgató személyi ügyekről, hogy megállapodott a frissen újrabeiktatott Angela Merkel német kancellárral: a megfelelő pillanatban Berlin és Párizs közös jelöltet támogat mindkét tisztsé gre. A szeptember közepén újabb öt évre kinevezett Barroso is tűkön ül, hogy végre hivatalosan is hozzáláthasson csapata összeállításához. Nem mintha nem folytatott volna eddig is informális konzultációkat a fővárosokkal. Bő két hete például levélben adta az állam- és kormányfők tudtára, hogy örülne, ha a nemek közötti egyenlőség jegyében minél többen jelölnének nőt az általa irányított testületbe. A biztosok listájáról szintén a rendkívüli csúcson lebbentik fel a fátylat, majd Barroso elosztja a feladatok at, és mint Jerzy Buzek, az Európai Parlament elnöke közölte, november 25én az illetékes szakbizottságokban el is kezdődhet a jelöltek meghallgatása. A HVG brüsszeli forrásai szerint az EP legfeljebb két hét alatt be akarja fejezni az eljárást, mert erős a tagállamok nyomása: ha már így elhúzódott a ratifikálás, az új EB minél gyorsabban lépjen hivatalba. Az öt éve kinevezett testület mandátuma ugyanis november 1jén lejárt, így a biztosokra egyelőre ügyvivői szerep hárul. Márpedig teendő akad bőven, legy en szó akár a gazdaságiválságkezelésről, akár a nemzetközi klímatárgyalásokról. A lisszaboni szerződés mellett az utóbbi téma uralta az EUcsúcsot. A nemzetközi környezetvédelmi szervezetek bírálták is az uniót, mert a huszonhetek a várakozásokkal ellenté tben nem tudtak megegyezni arról, miként osszák meg egymás közt a fejlődő országok klímaváltozás elleni küzdelmére szánt uniós támogatás pénzügyi terheit. Kilenc új tagállam – köztük Magyarország – szegült szembe a régi tagállamokkal. A 2004es bővítés óta jószerivel ez volt az első alkalom, hogy a keleti tagok közös érdekek vezérelte koalíciója ilyen magas politikai szinten végig ki is tartott, elérve, hogy az országokra eső hozzájárulás megállapításakor vegyék figyelembe a gazdasági teljesítőképességet is . A végső döntést a huszonhetek későbbre halasztották ugyan, ám ahhoz képest, hogy a kilencek elképzeléseit eleinte néhány nagy tagállam megpróbálta erőből lesöpörni, ez sem csekély eredmény – jegyezte meg a HVGnek Brüsszelben egy tanácsi diplomata. vissza VIDA LÁSZLÓ / BRÜSSZEL
