Reggeli Sajtófigyelő, 2009. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-10-30
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 10.30 . 11 Unió semmiféle hatékony eszköztárral vagy beavatkozási mechanizmussal nem rendelkezik ahhoz, hogy a kisebbségi konfliktusokat korlátok közé szorí tsa, vagy eleve megakadályozza a felszínre törésüket. Épp ellenkezőleg: az Európai Bizottság és az Európa Tanács inkább kívülállóként szemléli a dolgokat, magát "illetéktelennek" nyilvánítja, vagy épp ajánlásokat tesz arra, hogy az adott konfliktusban érin tett partnerek kétoldalú keretek között rendezzék vitájukat. Hogy ennek nem sok köze van a valósághoz, az legutóbb a magyarszlovák viszonyban is megmutatkozott. Olt feltette a kérdést: hogyan lehetne megoldani a Magyarországon tiltakozásokat kiváltó szlo vák nyelvtörvény ügyét vagy a magyar köztársasági elnök szlovákiai beutazásának megtagadását, ha a kapcsolatok a mélyponton vannak? A nyelvtörvénnyel kapcsolatban emlékeztetett: az Európai Parlament tényfeltáró küldöttséget meneszt Szlovákiába, hogy az a s zlovák valóságban kutasson a nyelvtörvény kihatásai után. Aki ismeri a középeurópai kisebbségi politika jó példáit, pontosan tudja, hogy a két ország közötti alapszerződés ellenére olyan körülmények uralkodnak, amelyek a mindennapi valóságot tekintve mes sze elmaradnak a törvénnyel védett kisebbségek jogitól. Legyen szó akár a svédekről a Finnországhoz tartozó Alandszigeteken, a Dánia déli részén élő németekről, illetve a SchleswigHolsteinben élő dánokról, vagy a keletbelgiumi német közösségről, nem is szólva a déltiroliakról ÉszakOlaszországban. Olt szerint a déltiroli megoldást nem lehet elégszer jó példaként említeni. Különösen akkor, amikor egymással szomszédos európai uniós tagországok vitájáról van szó. Mint Magyarország és Szlovákia esetében, ahol 500 000 magyar él, vagy Magyarország és Románia esetében, ahol 1,5 millióan tartoznak a magyar népcsoporthoz. DélTirol példáján látni lehet, hogy a nemzeti (kulturális) összetartozás és egység, valamint a határon átnyúló együttműködés lehetséges, és a gazdaság területén sikert hoz, a nemzetállami határok eltolása nélkül. Az európai uniós tagság és a megélt regionalizmus segítettek túllépni az 1918ban meghúzott és 1945ben megtartott határokon. Az Európai Bizottságnak és az Európa Tanácsnak ezért az államalkotó nemzetek és a kisebbségek képviselőit olyan gyakran kellene elvinnie DélTirolba, amennyire gyakran csak lehet, hogy tanulmányozzák a németek (69,2 százalék), a ladinok (4,4 százalék) és az olaszok (26,4 százalék) egymás mellett, illetve együt télését - hangsúlyozta a tudósító, hozzátéve: a szlovákok és románok szemléletesen megtapasztalhatnák, hogy az autonómiát célzó követelés - legyen szó akár területi, akár kulturális autonómiáról - nem felel meg annak a rémképnek, amelyet erről saját hazáju kban festenek. A határon átívelő regionalizmusnak nem lebecsülendő gazdasági előnyei is vannak - fejtette ki Olt, bemutatva az osztrák Tirol tartomány, az olasz autonóm BozenDélTirol tartomány és Trient tartomány - a két utóbbi a TrentinoDélTirol Aut onóm Régió része - gazdasági együttműködésének eredményeit, amelynek köszönhetően a korábban szegény DélTirol gazdag vidékké vált. vissza A blokádnak vége, Lisszabonra építhet az Európai Unió Csehország megkapja a felmenté st a Lisszaboni Szerződéshez fűzött alapjogi charta alól, s az ezt tartalmazó jegyzőkönyvet később ratifikálják. Ebben állapodtak meg az uniós tagállamok állam- és kormányfői csütörtökön éjszaka. A csúcstalálkozóra eleve súlyos fenntartásokkal érkező Bajna i Gordon magyar kormányfő azt mondta: sikerült világossá tenni, hogy a Benesdekrétumok, az alapjogi charta és a Lisszaboni Szerződés között semmiféle összefüggés nincs. Blahó Miklós Brüsszel,| NOL| 2009. október 30. | Alighanem megnyílt az út a Lisszab oni Szerződés érvénybe lépése előtt, mert az Európai Unió állam- és kormányfőinek sikerült egyezségre jutniuk Václav Klaus cseh államfő követeléseit illetően, s úgy mentik fel Prágát az alapjogi charta joghatósága alól, hogy közben a Benesdekrétumokról sz ó sem esik, a Lisszaboni Szerződés ratifikációját nem kell újraindítani. A késő éjszakába nyúló első napi egyezkedések után Fredrik Reinfeldt soros elnök, svéd kormányfő és José Manuel Barroso bizottsági elnök reményét fejezte ki, hogy ezek után Klaus tén yleg aláírja a Lisszaboni Szerződést, amelyről már csak az ő szignója hiányzik. S akkor megindulhatnak az intézményi reformok.
