Reggeli Sajtófigyelő, 2009. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-10-03
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 10.03 . 16 "Három esetben fordultak hozzánk az ember ek, mindhárom eset a városi szerveket érinti. A vizsgálat folyamatban van" - nyilatkozta a lapnak Kakas Pál, az MKP lévai járási szervezetének titkára. A dunaszerdahelyi, az újvári és néhány más járásban egyelőre senki sem panaszkodott, hogy problémái ak adtak volna a törvény miatt. Berényi József, az MKP alelnöke azonban nyugtalanító jelenségről is tud. "Olyan értesüléseink vannak, hogy az állami, de a magánszférában is a munkaadók megtiltják a munkavállalóknak, hogy egymás közt magyarul beszéljenek" - v ázolta a helyzetet Berényi. Megjegyezte: az emberek attól tartanak, hogy elveszítik munkahelyüket, ezért nyilvánosan nem panaszkodnak. Az alelnök szerint ez a törvény félreértelmezése, mert a jogszabály a magánszférára nem vonatkozik. A munkaadók azonban óvatosak, bírságtól tartanak, s ezért inkább tiltják a magyar beszédet. Ilyen problémák leginkább ott merültek fel, ahol a magyarság részaránya megközelíti a 20 százalékot, mint Vágsellyén, Léván vagy Nagykürtösön. Hrubík Béla, a Csemadok elnöke a lapna k a zt mondta, hogy a nyelvtörvény miatt eddig nem voltak problémái. Egyelőre nem tudja, hogy oldják meg az emléktáblák feliratainak ügyét. Az emléktáblákon január elsejétől kétnyelvű szövegnek kell lennie, miközben a szlovák felirat nem lehet kisebb mint a má s nyelvű. "Öt tábláról tudok, ahol csak magyar nyelvű felirat van. Cseréjükre azonban nincs pénzünk" - jelentette ki Hrubík. A kulturális minisztériumban jelenleg három személy felügyeli a nyelvtörvény betartását, számuk januártól ötre emelkedik. vissza "Pontosan ez az, ami Magyarországot az élen járó európai országok közül a sereghajtók közé vezette" – A gyerekeimnek soha nem árultam el, kire szavazok Népszava.online • 20091004 Miért nem lehet egy politológus teljesen se mleges, miért halad most Magyarország jó úton és miért tart az ország ott, ahol tart? – ezekről kérdeztük New Yorkban a hetvenöt éves Charles Gatit, a Johns Hopkins Egyetem politológus professzorát, aki múlt héten a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeres ztje a csillaggal kitüntetésben részesült. – Nem látszik hetvenöt évesnek. Sportol? Mi tartja karban? – A kíváncsiságom. Még mindig sok minden érdekel, s szeretem felülvizsgálni régi véleményeimet is. Szenvedélyesen keresem a válaszokat az élet engem fog lalkoztató nagy kérdéseire. Emellett jót tesz a nagy család, öt gyermekem van és hat unokám, mindegyikkel hetente többször beszélünk, és minden nyáron együtt nyaralunk a tengerparton. Augusztusban az unokákkal együtt már tizennyolcan voltunk. Ez fiatalít. – A magánéleti vagy a szakmai sikereit tartja fontosabbnak? – Feltétlenül a magánéletit. Ha az nincs, akkor nem értem volna el azt a szakmai megbecsülést sem, amit elértem. – Csak azért kérdezem, mert az amerikai külpolitikában befolyásos tényezőnek szá mít. Készült erre a szerepre, tudatosan hagyta itt New Yorkot és költözött Washingtonba, ahol a nagypolitika zajlik? – Egyáltalán nem. 1992 végén Clinton elnök felkérte a feleségemet, akivel teljesen véletlenül ismerkedett meg a kampány idején, hogy jöjj ön Washingtonba, és legyen a nemzetbiztonsági tanácsban az orosz ügyek fő referense. Hat hónappal később pedig megkérték, hogy menjen át a külügyminisztériumba, ahol államtitkár lett. Én két gyerekünkkel egy ideig még New Yorkban maradtam, mert munkát kell ett találnom. Aztán a külügyben a tervezési osztályon az orosz és az európai ügyek irányítója lettem. Washingtonba tehát a véletlen folytán költöztünk. – Már amennyiben véletlennek lehet nevezni azt, ha valakit az amerikai elnök hív. Vagy az volt a véletl en, ahogyan felesége Clinton közelébe került? Hogyan zajlik egy ilyen Amerikában?
