Reggeli Sajtófigyelő, 2009. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-10-24
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 10.24 . 20 Mégis előfordulhatott az említe tt eset. Ha másképpen nem megy, a jó balkáni hagyomány szerint, huncutkodással próbálnak kitolni velünk, a maguk javára fordítani az adott helyzetet. Amihez nem akárki, az államelnök szolgáltat példát és bátorítást. (E napokban a román sajtó alig ír másról , mint Traian Băsescu huncutkodásairól, alkotmánysértő trükkjeiről!). Lám, nem elég kivívni jogainkat, mindig résen kell lennünk, hogy a gyakorlatban is érvényesüljenek. Még az olyan „apróságban” is, mint az, hogy gyermekünk abba az osztályba kerülte, ah ová írattuk! Várható, hogy az ilyen huncutkodás még sokáig jelen lesz a román politikában és közéletben. Hogy ez bennünket mennyire érint, attól függ mennyire vesszük észre és nyeljük le, ha átvernek bennünket, s ott vannake embereink, ahol lenniük kell . S ezért a novemberi elnökválasztáson is tehetünk valamit! vissza Készül Brutus? – Felmerül a kérdés, hogy akik tárgyaltak, kinek a megbízásából, milyen mandátummal tették. Hiszen a kockázat óriási volt. ÚMSZ • Ágoston Hu gó | 20091023 08:22:48 Történelmi idők szélfúvásában el lehet gondolkozni azon, hogy miként is íródik a történelem. Dokumentumok alapján? Abból, ami a történések nyomán kiszivárog? Résztvevőkszemtanúk vallomásaiból? Nyilván, mindezekből együtt. És akár lényeges mozzanatok még így sem derülnek ki. Történelmi idők szélfúvásában el lehet gondolkozni azon, hogy miként is íródik a történelem. Dokumentumok alapján? Abból, ami a történések nyomán kiszivárog? Résztvevőkszemtanúk vallomásaiból? Nyilván, mindez ekből együtt. És akár lényeges mozzanatok még így sem derülnek ki. A régmúltból gondoljunk például arra, hogy amikor a Krisztus előtti 44. év márciusának idusán Iulius Caesar diktátor karrierjének és életének brutálisan véget vetettek. Brutus és társai s zinte konszenzusosan szövetkeztek (elhanyagolva bizonyos államjogi megfontolásokat), a végzetes tettnek számos tanúja volt – és mégsem ismerjük minden részletükben az összeesküvés közvetlen előzményeit. Tudjuk, hogy Caesar voltaképpen maga sodorta gyilko sságba az összeesküvőket „személyi diktatúrájával”, azzal, hogy egyre harsányabb dicsőítése elmélyítette a szakadékot közte és az arisztokrácia között, és döntő módon azzal, hogy megvetette és megalázta a szenátorokat. A gyilkosokat a Caesar királlyá válás ától való félelem vezette. Mindezeket a történészektől megbízhatóan tudjuk, a szervezkedők vívódásairól, lelki viharairól azonban vajmi kevés maradt fenn. Csak ezzel a nemtudással magyarázhatom, hogyan is jutott eszembe a régi katartikus és archetipikus történet jelenünk fejleményeiről, a kormányt buktató történelmi bizalmatlansági indítvány következményeiről elmélkedve. Vagy azért jutott volna eszembe, mert e körül az indítvány körül is több legenda kapott szárnyra? E legendák egyike arról az alkuról szól, amelyet az RMDSZ kötött volna meg a Boc2 kormány egyes prominens tagjaival. A magyarázatokkommentárok közül a legérdekesebb természetesen az, amelyik magától az állam elnöktől származik. Traian Băsescu egy tévéinterjúban elmondta, hogy – megérezve az ellenzék által benyújtott, a kormány megbuktatását célzó indítvány sikerét – rá szerette volna venni a Boc2 kabinet tagjait, élükön a miniszterelnökkel, hogy mondjanak le. Ezzel a politikai manőverrel egyrészt el lehetett volna kerülni a csúfos bukás t, másrészt gyorsabban lehetett volna új kormányt alakítani. A riporter azt kérdezi: „Értsük úgy, hogy azok a demokrataliberálisok, akik az RMDSZszel tárgyaltak, merthogy az RMDSZ volt a bizalmatlansági indítvány kulcsa, tévedtek?” Erre Traian Băsescu azt válaszolja: „Mondjuk másképp, mondjuk úgy, hogy becsapták őket.” Kissé később az elnök tételesen is kifejti: a kormány tagjai azzal érveltek a lemondás ellen, hogy úgymond szállítják az RMDSZ szavazatait a bizalmatlansági indítvány ellen.
