Reggeli Sajtófigyelő, 2009. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-10-02
MeH Nemzetpol itikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 09.18 . 14 Nem lesz könnyű dolga a Fidesznek. Már csak azért sem, mert mindezeket úgy kell megtennie, hogy a saját destruktív szijjártópéterizmusuk következményeivel is szembe kell majd nézniük. Megküzdeni a mindenre reflexből nemet mondókkal, a mindenért lemondást követelőkkel, a kis füzetkékbe szorgalmasan "ügyeket" gyűjtögetőkkel, a legkisebb pitiáner problémából is országos botrányt pumpálókkal - és persze a saját szavazótáborral, amelynek az elmúlt egykét évben összevissza ígértek mindent. De ez legyen a legnagyobb bajunk. vissza Szembeszélben Új S zó 200 9. október 1. csütörtök, 14:54 Miklósi Péter Olvasom az újságban, hogy pár napja a Szlovák Tudományos Akadémia Szlavisztikai Intézete és társrendezői, köztük a kulturális minisztérium, szemináriumot tartott a szlovák – magyar viszonyról. Eddig sima a dolog, bűzleni csak ott kezd, amikor kiderül, hogy a „tudományos” összeröffenés résztvevői, minő véletlen, szinte kizárólag a hazai közélet hírhedt nacionalistái voltak. És a vérszlovákoknak ezen a partiján, a megjelölt témában, úgy osztották az igét, hogy e nemzetnevelő rendezvénynek nem is volt magyar me ghívottja! Engedtessék hát leszögeznem: egy demokráciában az akadémiai szintű rendezvényszervezők rápillanthattak volna a térképre, felüthették volna a tényirodalmat. Tájékozódásképpen, hogy érzékeljék: ők és mi merre élünk, minő közegben dolgozunk, a tört énelemnek milyen összefüggéseire kell tekintettel lenniük/lennünk. Itt, ebben a KözépKeletEurópának nevezett térségben, ahol legalább ezer esztendő közös történelme, közös gyötrelme és – sajnos – ritka öröme köt össze. Mert összeköt, így épp ezért kellen e sűrűbben lapozgatni a históriai tényeket rögzítő faktográfiát. Hogy itt, Európának ebben a térségében tudatosítsuk sorsunkat, amelyet becsületes munkánkon kívül mind a politikai viszonyok, mind a földrajzi adottságok is erőteljesen befolyásolnak. És ne t agadjuk: olykor az emlékezet is. Jómagam immár a hatvanas éveimnek első felét taposom, így nyilvánvaló, hogy a felföldi magyarságnak a második világháború után született nemzedékéhez tartozom. Annak idején, a legfogékonyabb gyermekkorban a saját bőrömön ta pasztaltam, hogy a gyakorlatban mi is a diszkrimináció, az ijesztgetés, a megfélemlítés, az asszimiláció parancsa. Pozsonyi szülőházamban a mi családunk is ott ült a hallban az ötvenkilós batyukon, és a kitelepítéstől csak úgy mentett meg bennünket az ég, hogy a deportáló osztag valami csoda folytán elnézte a házszámunkat. Szülővárosom utcáin 1948/49ig bizony nemigen volt tanácsos magyarul szólni, és a famíliánkat egyéb atrocitások is érték... Mindezt indulatok, netán sanda szándék nélkül említem. Pusztán a tények kedvéért. Legföljebb a párhuzamokra utalok az 1945 – 1948 közötti demokrácia, illetve a 2006os parlamenti választások óta eltelt három esztendő egyre szűkülő demokráciája között. Mert most újra szembeszélben állva, nyelvlopó időket élünk, amikor a kadémiai szinten (a kultuszminiszter jelenlétében!) beszélnek ismét rólunk – nélkülünk. És amikor a kormánykoalíció egyik pártelnöke akkor és ott rúg a magyarokba, ahol csak tud; az oktatásügyi miniszter és a kulturálistárcavezető pedig szinte egymással v ersengve a központi agy és a központi száj elvét érvényesítve fondorkodik az elnemzetlenítő kisebbségi iskolaügy megteremtésén, illetve a magyar nyelv hazai használatának konyhanyelvvé züllesztésén. Az akadémiai szemináriumszervező pedig kaján pofátlanságg al ekképp sajnálkozik: „Nem tehetek róla, hogy a szemináriumra Alaszkáról nem jelentkezett senki.” Ez történik itt és most. Őszintén kérdem hát: nem volna okosabb blőd hőzöngés helyett a térképre pillantani? És a realitásokat is figyelembe venni?! Azt, h ogy a szlovákiai magyarság sem megsérteni, sem megsértődni nem akar, hanem csak középeurópai helyét és demokratikus jogait hangsúlyozva szeretne élni. Élni és az anyanyelvét zavartalanul használva feloldani kölcsönös bajainkat. Mert egyszer itt lenne már az ideje rendezni közös dolgainkat. vissza A SzegedPrágaBukarest pályázat nyerte a szuperlézert Budapest, 2009. október 1., csütörtök
