Reggeli Sajtófigyelő, 2009. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-10-10
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 10.10 . 35 Udvarol a PDL az RMDSZnek? Szabadság • 2009. október 10. Jelenleg nem folynak tárgyalások a DemokrataLiberális Párt (PDL) és az RMDSZ között egy új kormány létrehozása érdekében, Emil Boc párt ja azonban nem zárja ki ennek lehetőségét. Ezt Adriean Videanu, a párt alelnöke jelentette be egy csütörtöki esti televíziós beszélgetésen. Videanu szerint a PDL nem zárkózna el attól, hogy az RMDSZ parlamenti támogatást nyújtson a kisebbségi demokratali berális kormánynak. „Azt hiszem, hogy a bizalmatlansági indítványról szóló szavazás után tudunk majd tárgyalni az RMDSZszel bizonyos projektek támogatásáról. Az RMDSZ bebizonyította, hogy komoly párt, amelyik pontosan fel tudja mérni a politikai helyzetet , és ahhoz mérten képes cselekedni – ellentétben például a szociáldemokratákkal”, magyarázta Videanu. vissza A levéltár a megismerés helye, nem a titoktartásé – Beszélgetés Benkő Levente történészújságíróval Szabadság • 200 9. október 10. FERENCZ ZSOLT A szászrégeni Gavrilă Olteanu parancsnok vezette Maniugárda 1944. szeptember 26i vérengzésének tizenhárom helybeli magyar áldozatára emlékeztek két hete a 600 lelke g t számláló erdővidéki Szárazajtán. A több áldozatot követe lő északerdélyi magyarellenes menetelés első állomásán 65 évvel ezelőtt meggyilkolt személyekről a gárdisták azt tartották: ők a felelősek a falu határában 1944. szeptember 4én lezajlott román – német fegyveres összecsapásban elesett 13 román katona halálá ért. Ez mondvacsinált vád, véli másokkal együtt Benkő Levente újságíró, történész. Többnyire a korabeli eseményekkel foglalkozik a század ’40es éveiben élt személyek visszaemlékezéseiből összeálló, 1995ben megjelent Szárazajta című kötetében; levéltári f orrások és élettörténetek szolgáltatták a második világháborús magyar hadifoglyok és internáltak sorsáról írt könyveinek alapját. Az őszinteség két napja című legújabb kötetét három hete, az EvangélikusLutheránus Püspökség Reményik Sándor Galériájában, a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhelyen mutatták be. – Melyek voltak a tényleges okok, amelyek miatt 1944 őszén néhány román le akart számolni a szárazajtai magyarokkal? – Ismereteim szerint akkor Erdővidéken és Háromszéken sok helyen állítottak össz e „feketelistákat”; az azokon szereplőket valamilyen oknál fogva arra szemelték ki, hogy a Maniugárdisták példát statuáljanak a sorsukkal. A magyarokkal korábbi nézeteltérések (pl. erdőjuss, egyegy elcsellengett tehén, elszántott barázda), illetve az 194 0. szeptemberi bevonulás során túllihegett magyar öröm miatt bosszút állni szándékozó románok közül néhányan azt állították, hogy a magyarok ásóval és kapával bántalmaztak és öltek meg Szárazajta határában állomásozó román katonákat. Túl azon, hogy elképze lhetetlennek tartom ásóval és kapával nekimenni egy állig felfegyverzett hadseregnek, az általam ismert levéltári források szerint maguk a román csapatokat vezető katonatisztek jelentették: nincs tudomásuk arról, hogy civilek támadták volna meg katonáikat, de még arról sincs pontos feljegyzés, hogy a szeptember 4i ütközetben tulajdonképpen kik támadtak a Szárazajta határában berendezkedett román alakulatokra. A felületes, illetve rosszindulatú történetkutatók szeretik elhinteni a köztudatban a kollektív b űnösség voltát, így egyesek előszeretettel hirdetik valamely nemzet, például a magyar kollektív bűnösségét. Ezt és az ilyen nézetet határozottan vissza kell utasítani. Ahogy az 1944. őszi szárazajtai, csíkszentdomokosi, egeresi, magyarremetei, gyantai stb. magyargyilkosságok miatt nem a román nemzet felelős, hanem néhány forrófejű román katonatiszt vagy önjelölt szabadcsapatparancsnok, ugyanúgy az ippi és ördögkúti vérengzésekért és az 1940. szeptemberében
