Reggeli Sajtófigyelő, 2009. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-10-08
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 10.08 . 29 Miért gondolja ezt így? – Azért, mert a tartománynak ezer hivatalnoka van. Ha ezekhez hozzáadjuk még a különböző fejlesztési alapjainkban foglalkoztat ottakat, a főállású képviselőket, a tartományi titkárokat és titkárhelyetteseket, akkor is csak néhány száz emberrel növekszik ez az ezres hivatalnokállomány, akiknek a bére a tartományi költségvetésben is egy számjegyű százalékot tesz ki. Ezzel szemben a köztársaságban 30 ezer állami hivatalnok dolgozik, még ennél is jóval több rendőr, akik ugyanúgy állami hivatalnokok, valószínűleg a rendőrökkel és a katonákkal együtt ez a szám meghaladja a százezret, és még több tízezren dolgoznak különböző állami költsé gvetésből közvetlenül vagy közvetetten finanszírozott alapokban, intézetekben, ügynökségeknél és egyéb hasonló szervezeteknél. Ahogy láthatjuk, az egyik oldalon egy százezres nagyságrendű, államilag eltartott hivatalnokhadsereg áll, a másikon pedig ezerpá rszáz ember. Ha a tartományban elbocsátanánk tíz százaléknyi hivatalnokot, a polgárok azt gyakorlatilag semmilyen módon nem éreznék meg. Milyen érdemi oka lenne a leépítésnek tartományi szinten? – Immáron tíz hónapja tart az alkotmányellenes állapot, hog y a tartomány nem végzi azokat a hatásköröket, amelyet az új alkotmány az előző alkotmányhoz képest a tartományra ruházott a statútum és a hatásköri törvény elfogadása esetében, aminek az elfogadási határidejéről inkább most ne is beszéljünk. Ha a statútum elfogadása megtörténne, gyakorlatilag nekünk nagy valószínűséggel újabb hivatalnokokat kellene átvennünk a köztársaságtól, vagy a köztársaságban feleslegessé váló egyes hivatalnokok helyére kellene újakat alkalmazni. Egy ilyen helyzetben teljesen értelmet len dolog lenne a jelenlegi régi alkotmány szerint végzett hatáskörök alapján a hivatalnokok 10 százalékát, vagy akár 5 vagy 15 százalékot elbocsátani, és utána rá két hónapra esetleg felvenni kétszer annyit. Ez teljesen ésszerűtlen leépítés lenne, és nem mellékesen nagyon nagy költségekkel járna, hiszen az elbocsátott hivatalnokok után nagy végkielégítést kellene fizetni, s utána, amikor végül is aláhúzzuk a számítást, kiderülne, hogy a polgárok szempontjából jóval nagyobbak lennének a költségek, mint ahog y azt hittük. Ezen okok miatt valójában meggyőződésem, hogy semmi szükség sincs arra, és egyetlen érv sem szól amellett, hogy elindítsuk a hivatalnokok elbocsátási hullámát. Pedig talán sokan azt hiszik, hogy ez lenne a helyes megoldás. – Azért van ez íg y, mert az emberek úgy ítélik meg az állami hivatalnokokat és tisztviselőket, hogy ők teljesen feleslegesek, úgymond haszonélvezői, parazitái ennek a társadalomnak. Ez egy téves felfogás és elgondolás, hiszen minden állam csak úgy tudja ellátni a sokféle f eladatkörét, amelynek jó része nem hatalmi jellegű, hanem az emberek szükségleteinek az ellátását biztosítja, hogy egy megfelelő és képzett hivatalnokállománnyal rendelkezik, amely arra hivatott, hogy a törvényeket végrehajtsa. Az állami szervek működése e lképzelhetetlen egy ilyen felkészült hivatalnokállomány nélkül, sőt ennek hiánya az ország összeomlásához vezetne. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a mi hivatalnokállományunk nem lehetne felkészültebb, sem azt, hogy nincsenek üres járatok ebben a rendsze rben, meg hogy nincsenek pártpolitikai vagy „sógorkomajóbarát” alapon elhelyezett emberek nálunk, de merőben téves az az elképzelés, hogy felesleges emberekből áll össze az állami hivatalnoki állomány. Akkor viszont mi a fő gond? – Azt tartom a valódi pr oblémának, hogy a minisztériumok, az államigazgatás működése nem elég hatékony. Tehát nem az a fő gond, hogy túl nagy az államapparátus, hanem az, hogy nem dolgozik kellő hatékonysággal, mert ha így lenne, zökkenőmentesen mehetnének a dolgok. A másik kifog ásom, ami az ésszerűsítés kapcsán felmerül, hogy ha ezt most az IMF miatt improvizatív úton lépi meg az állam, akárhogyan és mekkora mértékben fogja azt végrehajtani, akkor itt ismételten felmerül a kérdés, hogy több kárt okoze, mint hasznot. Azért mondom ezt, mert nem mértük fel, hogy ki a jó hivatalnok, nincsenek meg a kritériumok, a rendszerek, a minisztériumok nem végzik a szabályzást a törvényben előírtakkal összhangban, nem követik a munka teljesítményét, egyszerűen nincs meg az az anyag, ami alapján objektíven fel lehetne mérni, hogy mennyi emberre van szükség, és kiktől kellene megszabadulni. Ilyenkor általában a fűnyíróelv szokott érvényesülni. Azoktól szabadulnak meg, akik maguktól el akarnak menni, s gyakran előfordul, hogy ezek éppen a legjobb m unkaerők. De az is szokványos, hogy azok mennek el, akiknek a legkevesebb politikai hátterük van, így ezzel több kárt okoznak az állam működése szempontjából. Az efféle leépítésnek az lesz a vége, hogy a következő kanyarban kiderül, hogy nincs elég hivatal nok, és újabbakat fognak felvenni. A reformnak és a racionalizálásnak efféle hullámzása már évtizedek óta
