Reggeli Sajtófigyelő, 2009. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-10-08
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 10.08 . 30 tart Szerbiában, s mivel nincs egy átgondolt koncepció, ami alapján ezt végrehajthatnák, ezért folyamatosan improvizálgatnak a pénzügyi mérleg, a szoc iális szempontok, a politikai demagógia és a politikai népszerűség okán és motivációjától függően, s ennek az a következménye, hogy folyton kárt okoznak az állami adminisztrációs apparátuson belül. vissza ''Mondják ki nyílta n, hogy megtörtént...” – Beszélgetés az Aracséremmel kitüntetett Teleki Júliával Hét Nap 2009.10.07. ''Keresem az apám sírját” - szólalt meg egy kétségbeesett hang épp egy évtizeddel ezelőtt. A ''miértek”, a szörnyűségek, a nemzeti és a családi t ragédia fájdalmas hangja volt ez, azé az emberé, akit egy egész társadalom kényszerített hosszúhosszú hallgatásra, és akiből egy újabb népirtás közelsége, anyai aggodalma, kétségbeesése nemcsak a polgárháború elleni tiltakozás sikolyát váltotta ki, hanem az eltökéltségét is, hogy hozzáfogjon a sajkásvidéki magyarok - addig csak rémálmaiban megbúvó - kiirtásának a kutatásába. (Részlet Hajnal Jenő laudációjából.) A fenti mondatok Teleki Júlia méltatása kapcsán hangzottak el, abból az alkalomból, hogy e ddigi tevékenységéért Aracséremmel tüntették ki. Békeharcosként szokás emlegetni, mivel részt vett a kilencvenes évek háborúellenes megmozdulásaiban, de legalább ilyen fontos, hogy az 194445ös magyarellenes megtorlások kutatója, a csúrogi megemlékezések szervezője. Beszélgetésünket is azzal a kérdéssel kezdtem, történte valamilyen változás Csúrogon, sikerüle végre tartósan megjelölni az ártatlan magyar áldozatok nyugvóhelyét? - Sajnos, semmi sem történt. Fogadtak ugyan a zsablyai önkormányzatban, d e azt mondták, nem tudnak nekem segíteni. Annyit elárultak, hogy van egy városrendezési tervük, amely szerint a sintérgödörnél szabadidőközpontot építenének. Azon a területen, ahol a halottainkat eltemették! A kereszetnek pedig nincs helye? Hozzátették, es etleg ennek a létesítménynek a keretében lehetne majd valamit kialakítani. Nagyon sértve éreztem magam. Én a politikusaink kezdeményezését is vártam... Természetesen az idén is ott leszünk és emlékezünk. Légvári Sándor ebben az évben is készít egy új keres ztet, de kijelentette, nagyon megfáradt már, ez lesz az utolsó. Itt kell megjegyeznem, hogy a tavalyi keresztünk augusztus végén - amikor legutóbb arra jártam - még állt, nem törték össze, nem rongálták meg, csak leöntötték mésszel az évszámot és a felirat ot. * Mi a véleménye arról a munkáról, amelyet a tartományi tényfeltáró bizottság végzett el? - Egyáltalán nem tartom helyénvalónak. Átnéztem például azt a részt, amit én személyesen adtam át. Leírtam, hány csúrogi áldozatról tudok, de annak ellené re, hogy a feljegyzéseimben 550 név szerepel, a jelentésben csak 170et találtam. Azt állítják, hogy a tartományunkban az 1941 és 1948 között majdnem 84 ezer ártatlan civil áldozat volt, közöttük 4624 magyar, ami bizonyára nem fedi a valóságot. De én már e zzel is úgy vagyok, hogy ne is számolgassunk, csak ismerjék el, hogy megtörténtek az atrocitások. Mondják ki nyíltan, hogy nagyon sok ártatlan magyar embert kivégeztek a partizánok. Ezt szeretném már egyszer valahol elolvasni, hallani. * Hol tart az a kezdeményezés, hogy január 23át nyilvánítsák a magyar népirtás emléknapjává? - Sehol, hiszen választ sem kaptunk. Semmi sem alakul úgy, ahogy szerettem volna. Igaz, Magyarországon több helyen is rendhagyó történelemórát tartottam, amelyeken ismertett em a második világháború végi eseményeket. Legutóbb a Magyar Kultúra Alapítvány meghívására a XIV. Kárpátmedencei Napok keretében mutattam be Budapesten a Hol vannak a sírok? című könyvemet. Itt hangzott el az az ötlet, hogy az anyagot le kellene fordítan i francia és angol nyelvre és szétosztani az Európa Parlament képviselőinek. Ezt fontosnak tartanám, hogy a világ is értesüljön a magyarokat ért megtorlásokról. * Miért tartja fontosnak, hogy a könyvét a határon kívül, konkrétan Magyarországon is megi smerjék? - Tudniuk kell, mi történt a magyarsággal 1944ben a Délvidéken. Mert ha az ottani fiatalok csak arról hallanak, hogy a magyarok mit tettek más néppel, akkor esetleg rossznak tartják a saját nemzetüket. A kivégzettek nem hősök voltak, csak áld ozatok, akikkel a magyarság lett kevesebb. Jövőnk is csak akkor lesz, ha ismerjük a múltunkat. De az igazat kell tudnunk az elmúlt évtizedekről, nem azt, amit el akarnak hitetni velünk. Mindig elmondom, hogy Csúrogon táblán tüntetik fel a magyar fasiszták áldozatait, de a fiatalok sehol sem olvashatják el a partizánok áldozatainak a nevét. Éppen ezért, a társadalom hibájából, mi mindig fasiszták maradunk számukra. * Készüle már az új könyve?
