Reggeli Sajtófigyelő, 2009. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-10-01
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 09.18 . 24 – Jelen vannak az ország nagyvárosaiban, a magyarok lakta területeken viszont a kisvárosokban is. Bevált ez a stratégia? – Jelenleg 106 bankfiókunk van, a magyarlakta területeken tízezer lakosú városokban is nyitottunk fiókot, legutóbb négy hónappal ezelőtt Kovászna városban. A válság ellenére úgy gondoltuk, ott a helyünk, ígéretes a környék. Stratégiánk másik alappillére, hogy az ország valamennyi megyéjében jelen legyünk. Eddig ez bevált. Egy bankfiók működése a személyzettől és az ügyfélkörtől függ. Több helyen meg kellett változtatni a fiókvezetőt, hogy a jó potenciális ügyfélkö r mellett igazán felfusson a bank. Például Sepiszentgyörgyön, Nagyváradon, Kolozsváron a főtéren, Gyergyószentmiklóson az új fiókvezető kinevezése óta sokkal jobban működik az OTP. Marosvásárhelyen mind a két fiók hagyományosan jó. Ugyanakkor azt érezzük, hogy a magyar nemzetiségűek bizalma inkább az OTP felé fordul. Ez abból is látszik, hogy Hargita, Kovászna, Maros, Szatmár és Bihar megyében az országos átlagnál jóval nagyobb a piaci részesedésünk. Kitűnő üzletünk van ott is, ahol megbízható kapcsolatoka t tudtunk kiépíteni, például Iaşiban, Bákóban, Slatinán és Bukarestben is vannak jól működő fiókjaink. – Hogyan alakította politikájukat a válság? – A hosszú távú stratégia mellett a válságos időszakban a rövid távú intézkedéseknek óriási szerepük van. Áprilisban kezdtük ajánlani az adósságrendező hitel egy formáját. A meglevő adósunknak a tartozását elkezdtük egy adósvédelmi programmal átütemezni: aki bajba jutott, mert meggyengült a lej, vagy elveszítette a munkahelyét, vagy egyszerűen csak nőttek a me gélhetési költségei, vagy az együttes hatás, a kisebb fizetés és magasabb költségek, nem tették lehetővé a hitel törlesztését. Ebben a programban kétezer lakossági hitelt ütemeztünk át. A banknak nem célja az ügyfelek tönkretétele, az ingatlanjaik elvétel e. A cél a kölcsönadott pénz visszaszerzése, a végrehajtás az utolsó lehetőség. Az adósvédelmi programra jól reagáltak, az átütemezett hitelek csak egy kis hányada esett ismételten vissza a nem fizetésbe, de esetükben sokkal súlyosabb problémák vannak. A v állalkozók esetében is arra törekszünk, hogy átstrukturáljuk a hiteleiket, elhalasztjuk a tőke fizetését. Rengeteg lehetőség van, most mindenkinek megértőbbnek kell lennie a másikkal: a vállalkozóknak, a bankoknak, a hatóságoknak. Ez egy olyan időszak, ami nem normális játékszabályok szerint működik, sokkal inkább a jövőre kell összpontosítani, de a jövőt meg kell élni. – Mennyiben segít a kormány a válság könnyebb átvészelésében? – Nagy kettősséget tapasztalok a hatóságok részéről. A Román Nemzeti Bankn ak majdnem egyedülálló szerepe van abban, hogy az ország ennyire stabil. A jegybank már az elmúlt öthat évben igyekezett lefékezni a hitelezési lendületet, magasabb tőke, tartalékkövetelményekkel hűteni a piacot, hiszen szakemberei látták, hogy egy túlfű tött piac katasztrófába torkollhat. Kőkemény szabályokkal a pénzügyi rendszert folyamatos megfigyelés alatt tartják, és ha hiányosságot észlelnek, rögtön intézkednek. Tehát a jegybanknak köszönhető, hogy elég stabil a lej és a pénzügyi rendszer. Ugyanakkor a jegybank önmagában nem tudja a gazdaságot serkenteni, a vállalkozókat segíteni, ezekhez nincsenek eszközei. Sajnos a kormány részéről egyáltalán nem látom, hogy ezeket a lépéseket megtenné. A kormány önmagát szorította olyan helyzetbe, hogy nem tud lép ni. Amíg ekkora a költségvetési hiány, és ezt külföldi pénzekből kell fedezniük, a kormány nem tud pénzt adni gazdaságélénkítésre. Késnek az áfavisszaigénylések, a kórházak pénzei, a gazdaságban a pénz keringése lelassul, és nincsenek számottevő, a garanc iaalapon túlmutató igazi programok. Németországban rendkívül komoly program van a vállalkozások megsegítésére, Olaszországban mentőcsomag a kisvállalkozások számára, Magyarországon is vannak kamattámogatási programok, Széchenyikártya, több százmilliárd fo rintot pumpálnak folyamatosan a mikro- és kisvállalkozásokba. Nem a multicégeknek kell segítség, hanem a kis- és közepes vállalkozóknak, elsősorban a kicsik vannak veszélyben. Egy nagy vagy közepes vállalkozás megteheti, hogy átstrukturálja magát, elbocsá tja az alkalmazottait, csökkenti a költségeit, és így túl fogja élni a válságot. A kisvállalkozónak nincs hova menekülnie, nem tud költséget csökkenteni, ezért ha tartósan nem kapja meg a pénzét, vagy alacsony a forgalma, akkor megszűnik a cége. Így a tula jdonos, az alkalmazottai előbbutóbb állami segélyre kényszerülnek. Tehát az államnak a pénzt
