Reggeli Sajtófigyelő, 2009. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-09-30
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 09.30 . 36 kiindulópontokat adjanak a sajátos kulturális kontextusban élő, a modernizációs hatások nyomán átalakuló tradicionális közösségek (különös tekintettel a moldvai csángók társadalmára) és a nemzeti kisebbségek etnicitásfolyamatainak mélyebb megismeréséhez. – A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársai tavaly és idén is számos kutatást végeztek a romániai etnikai kisebbsé gek körében. Az intézmény egyik legnagyobb projektje a kisebbségek intézményrendszerére fókuszáló kataszter elkészítése volt: megnéztük, hogy a Romániában élő kisebbségeknek milyen intézményrendszerük van, milyen az intézmények hierarchiája és kik állnak a zok élén, ugyanakkor számba vettük a kisebbségi közösségekről jelentős tudással rendelkező személyeket is – magyarázta a néprajzkutató, hozzáfűzve, hogy ebből állt össze az adatbázis. vissza Kormányválság Szabadság 2009. szep tembe r 30. SZÉKELY KRISZTA Patthelyzet a koalícióban. A Nicaüggyel – amint az különben várható volt – a DemokrataLiberális Párt és a Szociáldemokrata Párt eljutott arra a pontra, ahonnan – normális körülmények között – nincs tovább. A PDL addig feszítette a húrt, amíg olyan kényszerhelyzetbe nem hozta a PSDt, ahonnan az út csakis kifelé vezet. Kifelé a kormányból. Gondosan kiforralt stratégia. Túlságosan kézenfekvő lett volna például a tanügyminiszter menesztését követelni, ez a PSD számára ugya nis nem jelentett volna akkora traumát, hogy azonnal távozzék a koalícióból. Egyes hírek szerint lelkileg már fel voltak készülve Ecaterina Andronescu feláldozására, a pedagógusok elégedetlenségére enyhe gyógyírnek számító minisztermenesztés még akár szav azatokat is hozott volna a szociáldemokratáknak. A kulcspozíciót betöltő Dan Nica kitámadása azonban nyílt hadüzenet, a koalíciós protokollum lábbal tiprása. Itt nem csak egy tárcavezetőnek, hanem a PSDs miniszterelnökhelyettesnek a kigolyózásáról van szó , amire nem lehet mással válaszolni, mint kivonulással. A kétpárti egyezség értelmében mindegyik politikai alakulat maga dönt miniszterei sorsáról. Éppen ezért Emil Boc ultimátuma Nica lecseréléséről, és az a türelmetlenség, ahogyan saját emberét, a PDLs Vasile Blagát nevezte meg ideiglenes utódjául, amennyiben a PSD nem hódol be, világos hátbatámadás: az egyeduralomra törő demokrataliberálisok az elnökválasztásig egyedül akarnak kormányozni, egyedül megszervezni ezt a választást, az egyre bizonytalanabb Băsescu ugyanis nem kockáztathatja, hogy a továbbiakban is a PSDs ellenfélnek átengedje ezt a lehetőséget. Erre pedig minden esélyük megvan. Jelen körülmények között ugyanis egyetlen párt sem nagyon tud visszatáncolni, a kompromisszumok ideje rég lejárt . A PDL nem is akar, hiszen az a célja, hogy kikergesse végre a PSDt a Victoriapalotából vállalva a kisebbségi, vagy akár a sokkal instabilabb, Románia számára kedvezőtlenebb ideiglenes kormányzás ódiumát a szent cél – Băsescu újraválasztása – érdekében . Pokoli helyzetben a PSD van, amely addig fenyegetőzött a kormányból való kilépéssel, ameddig olyan helyzetbe került, ahonnan nem kínálkozik más megoldás. Ha megpróbál visszatáncolni, ha beadja derekát, veszni hagyja Nicát, olyan presztizsvezteséggel kell számolnia, amelyre Mircea Geoană összekaparászott kis politikai tőkéje az utolsó százalékig rámehet. A felelősségvállalásnál még hitelesnek tűnhetett a maszlag, amit a választókkal megetettek, márminthogy a politikai válság elkerülése miatt engedtek koráb bi álláspontjukból, és nem föltétlenül azért, hogy a kormányzás előnyeit minél tovább élvezzék. Ez a PDLs sértés azonban vért kiván. Sok vért. A kormányválság pazar alkalom volt az államfő számára, hogy a pártfüggetlen moderátor szerepét eljátssza azon igyekezetében, hogy minél nyilvánvalóbbá váljék elhatárolódása a kormánytól, sajátjaitól, a hozzájuk tapadt és egyre erősődő népharagtól. Băsescu végül nem írta egyből alá Nica menesztését, ahogy azt szíve diktálta, hanem „atyai” módon hazaküldte a fiúkat, hogy aludjanak egyet a dologra, aztán másnap nyugisan keressenek megoldást, valós megoldást a konfliktusra. S mert az elnöki képmutatásnak nincs felső határa, maga is ajánlott néhányat: független belügyminisztert, vagy valakit az ellenzék soraiból, hogy a ztán tényleg a leghalványabb gyanú se merüljön fel az elnökválasztás tisztaságát illetően, magyarázta. Micsoda cinizmus! A koalíciós protokollum tiszteletben tartása ugye fel sem merül? Ehelyett hülyíteni a népet valami nemlétező függetlennel, vagy arra ös ztökélni a PSDt, adja át belügyminisztériumát az ellenzéknek ... Kegyetlen, durva tréfa. (Bár nem lenne precedensnélküli, emlékezhetünk, Călin Popescu Tăriceanu már kapott egyszer gutát, amikor a liberálisoknak járó SRI igazgatói tisztséget az akkor ellen zéki PSDnek „adományozta” az államfő.)
