Reggeli Sajtófigyelő, 2009. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-09-10
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtó fókusz 200 9 . 09.10 . 16 A második paragrafus újdonsága, hogy a z államnyelv kodifikált változatát a Kulturális Minisztérium hagyja jóvá, és teszi közzé az internetes honlapján. Ez a rendelkezés vezető szerephez juttatja az államot a nyelvészetben, olyan jogkörökkel ruházza fel, amelyek tudományos intézményeknek járnán ak ki. Az államnyelv kodifikált változatának jóváhagyása a minisztérium tanácsadójaként szolgáló Központi Nyelvi Tanáccsal való egyeztetés után történik meg. Kérdéses, miért kell állami szervnek döntenie a kodifikációról, miért nem teheti meg maga a Közpon ti Nyelvi Tanács. Ez a rendelkezés méltán lett számos kritika célpontja. 3. § – Hivatalos érintkezés Ez a paragrafus az államnyelv hivatalos érintkezésben való használatát szabályozz a. Számunkra fontos, hogy a paragrafus egyértelműen kimondja, a törvény „nem érinti a nemzeti kisebbségek külön előírásban szabályozott nyelvhasználatát”. Ez érvényes a második bekezdésre is, amely többek között a postai alkalmazottak, a fegyveres erők tag jai, illetve a tűzoltók nyelvhasználatát tárgyalja. Itt elérkeztünk a törvény első homályos és félreértelmezhető pontjáig. A kisebbségi nyelvhasználatról szóló törvény biztosítja a kisebbségi nyelvhasználat lehetőségét a településeken, ahol a kisebbséghez tartozó egyének aránya eléri a 20%ot. Ez a törvény, az államnyelvtörvénnyel szemben, nem ejt szót külön a postáról, a fegyveres erőkről, a tűzoltókról. Mivel azonban az államnyelvtörvény a hivatalos érintkezésről szóló paragrafusban tárgyalja ezeket az in tézményeket, analogikusan kikövetkeztethető, hogy ugyanúgy érvényes rájuk a kisebbségi nyelvhasználati törvény. A postai alkalmazottak tehát beszélhetnek velünk magyarul, ha legalább 20%ban magyarlakta településen vagyunk. Ugyanúgy a tűzoltó is. Viszont n em köteles bennünket megérteni. Erről pedig nem az államnyelvtörvény, hanem a kisebbségi nyelvhasználati törvény értekezik. Az állam feladata lenne bebiztosítani, hogy a nemzeti kisebbséghez tartozókat ne érhesse atrocitás például amiatt, hogy nem bírják m egfelelő szinten az államnyelvet. Ebben az esetben a kisebbségi nyelvtörvény módosítására volna szükség, az államnyelvtörvény e tekintetben semmin nem változtatott. A természetes személyek és a jogi személyek hivatalos szervekkel szembeni kommunikációjára szintén érvényes a kisebbségi nyelvtörvény. Ez utóbbi viszont csak a legalább 20%ban nemzeti kisebbség által lakott településekre vonatkozik. Az államnyelvtörvény előírja az államnyelv kötelező használatát a többi településen, s ellenkező esetben bünteté st helyez kilátásba. Mindenképpen diszkriminatív és a nemzeti kisebbségekkel szembeni intolerancia jele, hogy olyan településeken, ahol egy adott kisebbség őshonosnak számít (pl. Pozsony, Kassa), ugyanakkor a lakosságon belüli aránya nem éri el a 20%ot (d e ennek ellenére több ezres közösségekről van szó), semmiféle törvény nem teszi lehetővé e kisebbségek tagjainak anyanyelvhasználatát a hivatalos érintkezésben. Hozzá kell azonban tenni, hogy a kijelentés, mely szerint az államnyelvtörvény a kisebbségi nye lvek használatát bünteti, téves. Az államnyelvtörvény egyedül a szlovák nyelv használatának mellőzését szankcionálja. Ezt a problémát kiküszöbölni vagy az államnyelvtörvény bírságokról szóló része módosításával, vagy a nemzeti kisebbségek nyelvhasználatát szabályozó törvény kereteinek tágításával lehetne. A harmadik paragrafus harmadik bekezdésének d) pontja ellentmond annak a kormánynyilatkozatnak, mely szerint az államnyelvtörvény minden esetben tiszteletben tartja a kisebbségi nyelvhasználati törvényt. Előbbi szerint a települési krónikákat kisebbségi nyelven is vezethetik. Az államnyelvtörvény szerint a krónikákat államnyelven vezetik, a kisebbségi változat csak ennek a fordítása lehet. 3a § – Földrajzi nevek A települések nevét, utcaneveket és egyéb helyi földrajzi megnevezéseket a kisebbségi nyelvtörvénynek megfelelően a település saját területén belül továbbra is használhatja a nemzeti kisebbség nyelvén. Kevéssé érthető, mit akartak elérni a törvényalkotók azzal, hogy leszögezik a földrajzi megnevez ések hivatalos használatának szabályait, miközben a korábbi törvények ezt a kérdést már rendezték. A 191/1994es törvény a községek megjelöléséről a nemzeti(ségi) kisebbségek nyelvén kimondja, hogy hivatalos használatban, főként köziratokban, pecséteken, t érképeken, postai érintkezésben a településnevek kizárólag államnyelven használandóak. 4. § – Iskolaügy Az iskolai nyelvhasználatról szóló paragrafus módosításának legkétségesebb része, hogy miért kell minden dokumentációt államnyelven is vezetni. A korá bbi „pedagógiai dokumentáció” után a módosítás a következővel
