Reggeli Sajtófigyelő, 2009. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-09-01
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 09.01 . 34 Szlovákiát különösen érzékenyen érinti a világgazdasági válság, nem lehet, hogy kellett egy olyan téma, ami eltereli a figyelmet erről? Igazából több érdek érvényesülése találkozott egy pontban. A gazdasági válság valóban érzékenyen érintette Szlo vákiát, amely bezzegország volt az előző kéthárom évben. Európa gazdasági kistigrisének tartotta magát egy adott időszakban, ennek multával témákat kell a köztudatba dobni. Az elmúlt egymásfél évben két ilyen téma is volt, az egyik a Kárpátmedencei Ma gyar Képviselők Fórumán való részvételünk, ami Pozsonyban súlyos parlamenti vitához vezetett, majd pedig az EPválasztási kampányban Orbán Viktornak egy félmondata a Kárpátmedencei magyarok érdekeiről ugyancsak parlamenti vitát okozott. A figyelmet amúgy nemcsak a válságról, hanem a kormány korrupciós ügyeiről is el kell terelni. Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának stratégiai alelnöke Ma is lehet nyerő a magyar kártya Hogyan látja, mi vezetett oda, hogy ma a térségben Szlovákia viselkedik a legel lenségesebben saját kisebbségeivel, ami a nyelvtörvényben csúcsosodott ki? A 19. század első harmadának a végétől folyik egy nyelvi harc a Kárpátmedencében. A mai nyelvi feszültségeket nem lehet elvonatkoztatni attól. Van azért egy komoly különbség. Míg a történelmi Magyarországon a nyelvhasználattal kapcsolatos jogalkotás nem irányult más nyelv ellen, a szlovák nyelvtörvény már 1995től kizárólagosság alapján van megfogalmazva, és a legutóbbi módosítása csak tovább szigorította. 1945 után a Magyarország gal szomszédos országok közül leginkább Csehszlovákia volt az, amely tiltotta a magyar nyelvnek a használatát. S ha nem is teljes egészében ennek hagyományában születnek ezek a nyelvi kodifikációk, mégis annak a szemléletét hordozzák. Hiszen őshonos nyelve k irányában korlátozóak. Különbség is van, mert amíg korábban a nyelvvel kapcsolatban minden törvény a hivatalos nyelvhasználatról szólt, addig az 1992es szlovák alkotmány elfogadása óta nem a hivatalos nyelvhasználatról beszélnek, hanem az államnyelvről. Ez egy új szemlélet. Az államnyelv deklaráció kérdése, többnyire azoknak az őshonos népeknek a nyelve lehet államnyelv, amelyek az adott ország területén élnek. Szlovákia esetében a szlovák, a magyar és a ruszin lehetne az. Sajnos német etnikumú már alig van, esetleg a romát lehetne még államnyelvnek tekinteni, hiszen a romák közül 8090 ezren vallják magukat annak, valójában közel félmilliónyian vannak. Ha a világ másik, távoli részéből idekeveredik valaki, s azt kérdezi, mi szüksége van ennek az ország nak ilyen törvényre, milyen választ kapna? Azt mondanák, hogy a szlovák társadalom jelentős része ezt igényli. Sokak számára fontos a kizárólagosságok felé való elmozdulás. A magyarokkal szembeni érvelés sajnos ma is része a kampányoknak, s már nemcsak a z országosoknak, hanem a helyhatóságiaknak is. Minden választás közeledtekor előhúzzák a magyar kártyát. Ezzel a kártyával Szlovákiában még mindig lehet nyerni? Igen, még mindig. Két éve, amikor a pozsonyi parlament elfogadta a Benesdekrétumok érinthe tetlenségéről szóló határozatát, kértük azokat a kollégáinkat, akikkel hagyományosan együttműködünk, hogy ne szavazzák meg. Azt a választ kaptuk, hogy nekik is vannak választóik, ezért ők is megszavazták. A kilencvenes években ilyen helyzetekben sokan mo ndták, mondtuk, hogy majd az Európai Unió megoldja, orvosolja ezeket e helyzeteket. Szlovákia uniós tagország, s a helyzet rosszabb, mint az EUtól fényévekre lévő Szerbiában. Nagy naivitás volt bennünk, akik úgy tekintettünk az Unióra, amely minden olya n problémát megold, amit a kommunizmus bukása után mi magunk nem tudtunk megoldani. Ez alapvető tévedés volt. Sok olyan kérdés maradt, amely kizárólagos belügye a tagállamoknak. Annyira belügye, hogy az Unión belül még elvi szabályozás sem vonatkozik rá.
