Reggeli Sajtófigyelő, 2009. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-09-01
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 09.01 . 33 megszólalni. Tehát a magyar orvos nem beszélhet a magyar páciensével magyarul. Vagy ha mégis ezt teszik, akkor büntetést k ockáztatnak, akár 5000 eurót kell fizetniük. Ha csak annyit tennének, hogy a húsz százalékot levinnék tízre, ez sokat változtatna a helyzeten? Ötvenhatvan település esetében ezek a tiltások megoldódnának, de igazán nem ez a fő probléma, hanem az, hogy Európában a 21. század elején hogyan lehet ilyen korlátozást bevezetni egy ország polgárai ellen, s nem csak ellenük, hiszen a törvény nem csupán a magyar és a cigány nemzetiségűek ellen szól, hanem azok ellen a szlovák nemzetiségűek ellen is, akik tájszó lásban beszélnek. Rájuk erőszakolja azt, hogy a kodifikált szlovák nyelvet használják a mindennapi érintkezésben. Mert ha nem így tesznek, mondjuk, ha egy magyar szerkesztő beszél magyarul egy polgárral, akkor vét a törvény ellen. A leírt szövegben pedig a településnév is ott kell legyen szlovákul… …a magyar után zárójelben? Erről a szakértők még vitáznak, hogy mi legyen a sorrend. Az igazi cél, az állami doktrína az asszimiláció, az elnemzetietlenítés. A szlovák ajkú állampolgár egy elsőrangú állampolg ár, a magyar pedig csak másodrangú. Az állam üzenete úgy szól: „Te, polgártársunk, ha érvényesülni akarsz ebben a társadalomban, akkor szlovákosodj el, s akkor majd teljes jogú polgára leszel ennek a társadalomnak.” Hivatalos közleményekben például minden szövegnek fel kell tüntetni a szlovák változatát is. Ez még valahogy érthető is lenne, hogy a magyarul vagy cigányul nem tudók is értsék a dolgot. A felsőbbrendű és alacsonyabb rendű viszonyt jelzi, hogy a törvény szigorúan előírja, hogy mindenképpen az ál lam nyelve kell elsőként szerepeljen. Legyen szó reklámról vagy akár magyar sajtótermékben megjelenő hirdetésről. Láte arra bármi esélyt, hogy a törvény életbelépésére ne kerüljön sor? Európára hivatkozva el lehete még érni bármit? Elvileg van lehető ség alkotmánybírósághoz fordulni, ehhez legalább harminc képviselő támogatása szükséges. A pozsonyi néppártiak, akikkel Brüsszelben egy frakcióban vagyunk, illetve együtt is kormányoztunk az előző ciklusban, szóban szolidárisak ugyan, azt mondják, értik a mi problémáinkat, mellettünk állnak, de egy alkotmánybírósági beadványt nem írnak alá. A másik lehetőség petíció benyújtása, amihez legalább százezer aláírás szükséges. Elképzelhető, hogy ebbe az irányba fogunk elindulni, de szervezési okokból ezt nem tart om igazán reálisnak. A nyár folyamán az EBESZ főtitkára, Knut Vollbeck fogadta a szlovák külügyminisztert és a kultuszminisztert, de ők a tárgyalások után letagadták azokat a javaslatokat, amelyeket az EBESZ vezetője megfogalmazott, azt, hogy mit kellene hatályon kívül helyezni ebből a törvényből. Mit kellene elfogadnia Szlovákiának, például a tízszázalékos küszöböt. Itt mutatkozik meg az, hogy valójában létezik egy politika és pártok feletti állami doktrína. Léptünk az Európai Bizottság felé, léptünk az Európai Tanács felé, ennek szeptemberben lesz a közgyűlése Strasbourgban. Minden fórumot, lehetőséget ki fogunk használni, hogy ezen a jogszabályon az ősz folyamán valamit módosítsunk. Tapasztalható, hogy van ennek a törvénynek erős társadalmi támogatott sága? Egyáltalán a szlovák embereket mennyire foglalkoztatja ez a téma? Van egy meglehetősen szűk értelmiségi réteg és a sajtónak egy része, amely a kormányzatot e törvény miatt meglehetősen erélyesen támadja. Azonban ha az utca emberét megszólítanánk Po zsonyban vagy másutt, akkor őket jobb esetben a dolog nem is érdekli, vagy csak annyit mondanak, hogy: „Szlovákiában szlovákul”. Vagy azt, hogy: „Szlovákia egyenlő a szlovákokkal”. Nem igazán toleráns a szlovák átlagpolgár. Kifejezetten erre a témára gon dolva, árte az ügynek az, hogy a szlovákiai magyar érdekképviselet kettévált? Természetesen árt, s úgy érezzük, hiába próbál az új párt a szlovák – magyar vegyes párt szerepében tetszelegni, igazából nem lesz hatékony ez a fellépés a politikai porondon. H iába beszélnek arról, hogy ők hidat próbálnak képezni a szlovákság irányába, a mindennapokban ez aligha fog eredményesen megjelenni. Ennek bizonyítéka, hogy a törvény vitájakor az ő módosító javaslataik pontosan annyi támogatást kaptak, mint a mi javaslata ink.
