Reggeli Sajtófigyelő, 2009. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-09-01
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 09.01 . 31 növelésénél? Mindezen eddig is lehetett és a jövőben is kell javítani, de hát a lemaradók számára tulajdonképpen a nyitás lehet az egyedüli mentőkötél. Ennek segítségével jöhet oda a közeli és távoli világ, lehet hozzáférni olyan forrásokhoz, amelyek nem helyiek, sőt szerencsés pillanatokban némi pozitív diszkriminációhoz is – nyugatról és délkeletről egyaránt. Ha bizalmatlan leszek – nemcsak a „románokkal”, hanem a magyar szórvánnyal és a rommagyar parlamenti elittel is – , akkor csak rosszul járhatok. A szélsőjobbot normális demokratikus magyar erőként kezelő helyi vezetők és a legújabb székely – roma ö sszecsapások azonban mintha növekvő bizonytalanságot, a mássággal szembeni erősödő türelmetlenséget, egyfajta „magamon kívül senkire sem számíthatok” filozófiát jeleznének. Ha ez megerősödik, biztosan ártani fog a székelyeknek. És ártani fog mindazoknak, a kik a Székelyföldön kívül őket másolni szeretnék. Tudom, hogy a magyarországi Jobbik logikája sokban hasonlít a 70 – 90es évek romániai magyar többségi önképéhez. De hát az akkori Romániában nem létezett modern politikai kultúra sem a román, sem a magyar e litekben. Az akkori mély kútból valóban nem lehetett finomabb kontúrokat látni. Így aztán mindenki mondta, amit mondott. De a visszatérés ezekre az ideológiai tisztásokra (még ha abban először csak kevesen vennének is részt) feladja az utolsó évek mentális modernizációját. Amikor sikerült tartósan kikeveredni onnan, miért kellene bárkinek önként visszavonulnia egy politikai barlangba? Ennyire kishitűek lennének a helybéliek, vagy csak egy részük? Ennyire nem bíznak magukban egy picit is komolyodó versenyben ? Én külső elemzőként sokkal több tartalékukat látom: esélyük lehet dobogós helyekre. Én is hallottam már „a Székelyföld belső anyaország” jelszót, vagy inkább lehetséges jövőképet. Érteni vélem, mit is jelenthet ez, de e metafora azért félrevihet. A romá niai magyar társadalom Székelyföldön kívüli részének központi kérdése a román – magyar együttélés. A kapcsolatok kezelése a közös térben. Erről szóltak az utolsó másfél évtizedben az RMDSZ országos üzenetei. Azonban a székelyföldi elitek számára mégsem ez a központi kérdés, hanem az, hogy hogyan lehetne valahogy – természetesen adott jogi keretek között, békés úton – , amiben csak lehet, a románok nélkül meglenni. Másról szól az egyik program, és másról a másik. Ha az RMDSZ meghatározó módon székelyföldi pártt á válik, márpedig ennek ma van valamilyen valószínűsége, akkor egyre kevésbé lesznek üzenetei az ország, a román többség felé. Ráadásul ebbe a homogenizálódó magyar Székelyföldvízióba igazán nem az ottani román kisebbség nem illik bele, hanem a helyi roma közösségek lógnak ki belőle. S ha ma még csak félig, a jövőben egyre jobban. Nem tudom, hogy mekkora lesz a román jelenlét egy olyan székelyföldi régióban, amelynek határai esetleg nem esnek majd egybe a mostaniakkal. De akárhogy emelek ki románlakta vidé keket vagy csatoltatnak oda a „régi székely határon kívülről” magyar településeket, a romák ott maradnak, ahol ma is élnek. Mégpedig valószínűleg egyre többen és egyre nehezebben asszimilálhatóan. Már most látható, hogy nem a románok, hanem a romák miatt k ap léket a színmagyar székelyvízió. Akkor most erre a keményebb szavak vagy az erőszak nagyvonalú figyelmen kívül hagyása a megoldás? Láttam felvételeket a csíki falvak roma részeiről az összecsapások után. A nyomok szerint szabályszerű pogrom lehetett. Ta lán csak azért nincsenek emberáldozatok, mert a romák elmenekültek, s nem védték a kis tulajdonukat. Lehet erre mondani, hogy oldja meg a romák integrációját a kormány, hogy a tulajdon szent, hogy miért nem tesz rendet a rendőrség, de ha a hatalmat decentr alizálni akarjuk (márpedig azt szeretnénk), akkor a befolyási lehetőségekkel szét kell hogy osszuk a problémákat is. A romákét is. S hogyan hagyhatja a székelyföldi roma – magyar együttélés megoldását egy magyar párt kizárólag vagy szinte teljesen a mindenko ri román kormányra? S mindezt keresztbe metszi két belső RMDSZes taktikai kérdés. A helyiek és az országos játékosok között folyó játékot – ha elfogadjuk, hogy itt hosszabb időre két különböző csapatról van szó – a mindenkori kormánypozíciók határozzák m eg. Az országos elit akkor érezheti magát biztonságban, akkor lesz megint sikeres, ha ismét kormányon van. Hiszen akkor ismét tud osztani, kínálhat pozíciókat, előmenetelt. Tehát, hogy a helyiek előbbutóbb ne váltsák le, minél gyorsabban ismét valahogy ko rmányra kellene kerülnie. Reménykedik abban, hogy a mostani koalíciót belső feszültségei szétfeszítik, de ezekre a folyamatokra hatása nincsen. Konkrét programpontokhoz kötött csábítási lehetőségei minimálisak. Az egyedüli politikus, aki a szociáldemokratá kat – elvben legalábbis – ki tudná lökni a koalícióból, az államelnök: Băsescu. Nem biztos, hogy megteszi, és ha mégis, biztos, hogy nem akkor, amikor a magyarok szeretnék. De a korábbi kormányzati elitnek más reménysége nem maradt. Persze, ők is tudják, h ogy ki Băsescu, és azt is, hogy az magát macskának, őket pedig egérnek hiszi, de el kell fogadniuk ezt a játékot, mert más játékot nem kínálnak nekik. A jelenlegi elnök mandátumának meghosszabbítása feltehetően komolyan rongálja a román parlamenti demokrác iát, és ehhez most, úgy látszik, kényszerből és fintorogva ugyan, kivárva és egy kicsit riszálva magát, de az RMDSZ asszisztálni fog. Ez jó lesz talán (bár egyáltalán nem magától értetődően) a magyar elit egy részének, és garantáltan rossz a román demokrác iának. És így aztán egy kicsit később rossz lesz a magyar elit egészének is. S mindezt átszínezi az utódlás kérdése, amely kikerülhetetlenül közeledik. És amely bizonyára a székelyek és a többiek, illetve a helyiek és az országos kormányzati ügyekben utaz ók közötti küzdelemben dől majd el. A
