Reggeli Sajtófigyelő, 2009. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-09-05
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 09.05 . 35 megillető pénzt, ki kellett fizessék az adót, a foglalkoztatottaknak a fizetést. Így abba a helyzetbe kerü ltek, hogy jó cégek lévén jutottak hozzá a munkához, s mivel ezt elérték, mi most abba a helyzetbe hoztuk őket, hogy mi fogjuk a tönk szélére juttatni őket. Ez nagyon őszinte beszéd volt. – Azért, mert úgy gondolom, hogy mindez hozzátartozik az igazságho z. Több mint tíz cégről van szó. Ha lehetőségünk volna, akkor az elvégzett munka alapján nyomban több milliárd dinárt kellene kifizetnünk ahhoz, hogy nullára hozzuk saját magunkat. Megint szeretném aláhúzni, nekünk a pénz a számlánkon van, csak nincs lehet őségünk és jogunk rá, hogy ezt felhasználjuk. Valószínűleg Belgrádból irányítják így a dolgokat. – Így van! Melyik minisztérium az, amelyik a kezében tartja az ügyet? – Ez a Nemzetközi Valutaalappal megkötött megállapodásnak az eredménye, ezért volna f ontos számunkra, hogy a IMFfel létrejött szerződés módosuljon, és hogy a költségvetési hiány összege nagyobb lehessen, mint ahogy az eredeti megállapodás szerint megfogalmazták. Tudtake idén egyáltalán bármit is kifizetni a különböző tartományi alapok? – Ez a másik dolog, ami idén negatívumként jelentkezett nálunk. Az imént említett okok miatt nincs lehetőségünk a Fejlesztési Alap, a Mezőgazdasági Fejlesztési Alap és a különböző titkárságok által meghirdetett programokat pénzelni és működtetni. Ezért az előző évtől eltérően idén még egyetlenegy pályázatot nem jelentett meg a Vajdasági Fejlesztési Alap. Talán majd az elkövetkező hetekben, szeptember végén megtörténik. A Mezőgazdasági Fejlesztési Alap is csak nagyon visszafogottan tudott működni akkor, ami kor a gazdaság szereplőinek a legnagyobb segítségre lenne szüksége. Mi nem vagyunk abban a helyzetben, hogy azokat a már megszokott és várt intézkedéseket megtegyük, amit szeretnénk. Persze az igazi kérdés ebben a pillanatban az, hogy mi a valós mozgástér. Az, hogy én itt most ezeket a dolgokat őszintén, világosan megfogalmazva elmondtam, senkinek sem fog gyógyírt jelenteni. Az igazi kérdés az lenne, hogy mi a megoldás? – A probléma összetettsége és a gyökereinek szerteágazottsága miatt a megoldás is össz etett. Talán egyfajta megoldás létezik, ami másfajta helyzetet tudna teremteni. A nemzetközi gazdasági válságnak a megállítása mindenképpen megoldás lenne, ami nem szerb gazdasági ügy, hanem sokkal szélesebb annál. Ha elkezd pörögni, elindul a német, a fra ncia, az amerikai és a japán gazdaság, akkor úgy gondolom, hogy ez nem máról holnapra, de ugyanúgy, ahogy a válság begyűrűzött, a fellendülés is be fog. Biztos, hogy fellendülést tud eredményezni, ha itt ismét külföldi befektetők jelennek meg, akik az elmú lt másfélkét évben itt voltak, de egyszerűen a válság miatt leálltak a beruházások. Azért lenne fontos ez, mert a beinduló folyamat tőke idehelyezést, munkahelyeket, egzisztenciát jelentene, és másfajta szociális mozgásteret biztosítana a költségvetés von atkozásában is. Azért, mert ezek a cégek nemcsak az építkezésben, a gyárcsarnokok felépítésében élnének az itteni lehetőségekkel, hanem azért, mert amikor az adott cégek elkezdenek működni, akkor adót, járulékot fizetnek, ami szintén a költségvetés feltölt éséhez járul hozzá. Számunkra nagyon fontos volna, hogy rövid távon ez a megállapodás a valutaalappal valóban tető alá kerüljön, mert nekünk itt, a vajdasági kormányon belül jelenleg nem nagyon nagy a mozgásterünk, sőt még a rálátási lehetőségünk sem. Mag yarán minden Belgrádtól függ? – Valóban, ezt Belgrádban kell kezelni. A belgrádi kormánynak kell egy olyanfajta garanciát biztosítani a valutaalap irányába, amelyik azt tudja eredményezni, hogy ők lehetővé teszik a költségvetési hiánynak a növelését, s ab ban az esetben mi hozzá tudunk nyúlni azokhoz a pénzekhez, amelyek elsősorban a kőolajipar privatizációjából erednek, s itt találhatók a számlánkon. Ezekből a pénzekből tudnánk kezelni az elmaradt
